2019 őszén költöztünk be az új otthonunkba. Nem volt a dolog előzmények nélküli. Villámgyorsan eladtuk a korábbi házunkat, majd egy évig tengődtünk albérletben, várva azt, hogy felépüljön a házunk. Ha még egyszer belekezdenénk, biztosan nem új építésű, ütemezett fizetésű konstrukciót választanánk, de mind a ház, mind pedig a környék élhetősége kárpótol bennünket az előző időszak nehézségeiért.
TERVEK
A helyszín Érd csendes kertvárosa, a környezet, a város és a közlekedés számunkra szuper – otthon dolgozunk, igaz, ez idén tavasztól egész más tartalommal bír, mi viszont alapból is így éltünk, a ház kiválasztásában pedig ez a körülmény döntő szerepet játszott. A helyszín kiválasztása tekintetében fontos volt, hogy a munkához szükséges alapanyagokért vagy a budapesti meetingekre pillanatok alatt el lehessen jutni. Hogy állunk most? Az első itt töltött télen mást sem csináltunk, csak vártuk a tavaszt – tele tervvel: pár egyedi bútorban, kerttervezésben gondolkodtunk, és célként tűztük ki, hogy a szép nagy teraszból varázsoljunk valami klasszat a nyári hónapokra. Amikor ezeket a sorokat írom, épp nyakig benne vagyunk a teljes bizonytalanságban, a tavaszi események erősen átírták az elképzeléseket. Egyelőre maradt a tervezgetés, ami tökéletes figyelemelterelő taktika. De ha mérleget kell vonnunk, elképesztő hálásak vagyunk, hogy nem most kell drukkolnunk a gyors befejezésért.
A MINDENNAPOKRÓL
Ahhoz, hogy a szempontjaink érthetőek legyenek, muszáj ott kezdeni, hogy mit is takar a munkám. Főszerkesztőként jegyzek egy internetes gasztronómiai szájtot (izeselet.hu). Idáig rém egyszerű a képlet: az íráshoz, fordításhoz, szerkesztéshez hagyományos home office keretek szükségesek. Viszont ez csak egy kis szelet. Gasztroblogger vagyok, profi fotós-stylist „háttérrel”, tavaly jelent meg a harmadik szakácskönyvem, illetve több magazinban vezetek gasztrorovatot. Ehhez jönnek a további receptfejlesztések, ételfotózások, food stylingok, azaz nálam nem néha készül egy-egy étel, hanem főzéssel, sütéssel és fotózással, aztán pedig a laptopom előtt receptírással telik a napjaim zöme. És el ne felejtsem: heti rendszerességgel tartok ételfotó és food styling workshopokat, szintén itthon.
HOME OFFICE
Innen már elég egyértelmű, hogy mi elengedhetetlen a munkámhoz. Egy normális méretű konyha – nagyüzemire semmi szükség, de azért legyen hely –, egy jó nagy háztartási helyiség, ahova szépen el lehet rejteni a hűtőszekrényt, a ritkán használt, különlegesebb konyhai gépeket, eszközöket, illetve a heti egy-két nagyobb bevásárlás során betárazott alapanyagokat. És szükséges egy nagyobb helyiség műteremnek/stúdiónak, olyan, ahol jut hely a sok száz kellékemnek, megfelelő a természetes fény, de a mesterséges fényforrások is elférnek, és persze kényelmesen lehet fotózni. Az sem utolsó, hogy a konyha mellett legyen, és még tudom fokozni: számunkra csak azok a házak jöhettek szóba, ahol az ügyfél/vendég/tanítvány fogadására alkalmas tér és a privát életterünk elkülönül. Elárulom, a legtöbb megnézett ház és tervrajz nem teljesítette a fenti kritériumokat, így megint csak azt mondom: bár bosszúságok, veszteségek bőven akadtak az építkezés során, az elrendezés végül tökéletes lett.
SÁRGAMÁNIA
Néha rengeteg minden múlik a véletleneken vagy egész apróságokon. A második szakácskönyvem hátsó borítójára a könyvet tervező grafikus egy erősebb sárga színt álmodott meg. Eleinte annyira idegenkedtem ettől a színtől, hogy gondolkoztam, megkérem a cserére, viszont annyira szeretem a munkáit és annyira megbízom az ízlésében, hogy elkezdtem máshogy nézni azt a sárgát. Aztán lassan azon kaptam magam, hogy jé, megszerettem. Olyannyira, hogy a következő könyvem fotóinak egy részén sárgával stylingoltam: sárga textil, sárga virág, sárga kerámia. És valahogy így alakult, hogy egyre tudatosabban nyúltam az okker árnyalatokhoz a ház esetén is, például a díszpárnahuzatokat simán megfestettem itthon, mert épp nem kaptam sehol nekünk tetszőt. Egyébként a DIY technikák nem állnak hozzám annyira közel, viszont most van egy új szerelem, ez pedig a beton. Először az új könyvemhez készítettem betonalátéteket, tálkát, és ezt még szeretném folytatni.
LETISZTULT KÖRNYEZET
Az alapok maradtak: fehér-szürke sok-sok fával és persze a sárgákkal. Minimális bútor, semmi kacat, limlom, nem szeretem a zsúfolt, nyitott polcokat, a szekrénytetőre pakolást, sőt még szegény hűtőnket is száműztem a háztartási helyiségbe. Nem titok, hogy van még pár bútor, amiből keressük a tökéleteset. Ezek helyett egyelőre alapdarabok kerültek a házba (még az előző otthonunkból), aztán szép lassan cseréljük ezeket is. A fotóimat szeretem „jól bestylingolni”, talán pont ezért vágyom arra, hogy a magánéletben letisztult környezet vegyen körül. A szép tárgyakkal viszont nagyon jóban vagyunk mindketten Marcival, legyenek azok használati vagy dísztárgyak. Ilyen például az antikizzo.hu-s póklámpa, mondanom sem kell, az Edison izzók színe szintén a sárgák táborát erősíti. Nagyon szeretem a papagájos festményt (szüleim barátja Szilárdi Béla festőművész, tőle kapták a festményt, aztán beleszerettem, így került át a mi falunkra). És hogy mondjak egy teljesen más példát is: apróságnak tűnhet, de a konyhát el sem tudtam volna képzelni kerámia mosogatótál nélkül. Egyébként ez utóbbi szuper választásnak bizonyult a tisztán tarthatósága miatt.
A MŰTEREM
Konyha-műterem-konyha – itt telnek a munkanapjaim. A műterem esetén szintén a praktikum játszotta a főszerepet: fények, lámpák elhelyezkedése, rálátás a monitorra, könnyű takaríthatóság és átlátható kelléktár – talán ezek voltak a legfontosabb kritériumok. És az, hogy inspiráljon a közeg, mert valljuk be, bármennyire is szeretem a munkám, nem minden napom kezdődik extra ihlettel, néha kell némi ösztönzőerő. A következő mondatra pedig valószínűleg sokan felkapják a fejüket, de szó, mi szó: odavagyok a Salgó polcokért. S hogy miért? Mert ezeken az egyszerű vonalú tárolókon annyira jól néznek ki a kellékeim…
Galéria / 9 kép
A teljes cikk az Otthonok&Megoldások magazin 2020/02-es számában jelent meg.
