Ha egyszer lesz egy saját házikóm, a teraszán fogunk fröccsöt inni
„Egy nyári napon Eszter barátnőmmel Tihanyban sétáltunk, és csodáltuk az ottani házak teraszait, amikor megígértem neki, hogy egyszer lesz egy saját nyaralóm, kiülős terasszal. Gyerekkoromig nyúlik vissza, hogy miért is vágytam egy természetközeli saját házikóra. A családunk anyai ágán mindig volt nyaraló, ahol a családtagokkal, barátokkal tartalmas időt tudtunk tölteni. Egészen 22 éves koromig kertes házban éltem, aminek minden velejáróját, nem csak a kényelmét, de a ház körüli teendőket is nagyon szerettem. Tizennégy évesen apukám hasznos tanácsait követve saját magam újítottam fel a tetőtéri szobámat. Egyszóval mindig is fontos volt, hogy olyan környezet vegyen körül, ahol tudok tenni-venni, pihenni, vagy a kertben bogarászni” – meséli a kezdetekről Judit.
A végső elhatározást a házvásárláshoz egy finnországi utazás adta meg Juditnak, az ottani házak hangulata és a természet közelsége rabul ejtette. Hazatérve folyamatosan bújta az ingatlanhirdetéseket, hátha rátalál az igazira. A nyaralóra szánt kerete szűkös volt, de ismerve az ingatlanpiacot egyáltalán nem volt reménytelen, hogy találjon egy olyan „birtokot”, amit aztán saját ízlésére formálhat. 2018 őszén már a kiszemelt házikó felé vezető úton sejtette, hogy megérkezett, ez lesz a neki való ház, fröccsözéshez kiváló terasszal.
Tökéletes lokáció
“A nyaraló vásárlásánál fontos szempont volt, hogy az otthonomtól ne kelljen órákig autóznom, amíg oda jutok. Végül csak két ingatlant néztem meg a sok hirdetés közül. Ennél éreztem azt, hogy nem is keresgélek tovább, mert minden általam elképzelt paraméternek tökéletesen megfelelt és nem utolsósorban az eladók is végtelenül szimpatikusak voltak. Érződött, hogy nagyon szerethették ezt a helyet, saját maguk építették még 1986-ban és az évek alatt szépen meg is őrizték az állagát.
Fenntartható szemlélet
A vásárlást követően lépésről lépésre vettem birtokba a faházat és a kertet is. Abban biztos voltam, hogy nem szeretnék zsúfolt tereket, légies, jól funkcionáló dolgokkal próbáltam berendezni a szobákat. Az előző tulajdonosok szinte mindent itt hagytak, így azokból kiválogattam a számomra még hasznosakat. Amiket nem tudtam felhasználni, azokat elajándékoztam. Különböző garázsvásárokról és lomtalanításokból is kerültek ide használati eszközök és bútorok, mindegyiket megreparáltam, átfestettem, így csak pár liter festékbe és a rászánt időmbe kerültek. Három éve, amióta ez a ház a második otthonom, alakítgatom a környezetét. A nagyobb volumenű felújítások, mint például a terasz felfagyott burkolatának a cseréje vagy a csokibarna faburkolat átfestése még váratnak magukra. Sokszor emlékeztetnem kell magam arra, hogy ez elsősorban egy pihenésre szánt ház és nem non-stop munkahely.
Régiből valami új
Sok időt töltök a házban, szerencsére a munkám nem helyhez kötött. A házvásárlásnál is az motivált, hogy elszakadjak a városi nyüzsgéstől és nyugodtabb körülmények között, tartalmasan tölthessem a napjaimat. Valamivel mindig foglalatoskodom, sok diy projekten dolgozom, mindig azt nézem, hogy mit lehet újrahasznosítani, mit tehetek még a környezettudatosabb életért. A kert egyik szegletében kialakítottam egy komposztálót, ezzel is csökkentve a hulladék-mennyiséget. Egy ormótlan, eddig zuhanyként használt víztatályt is újragondoltam, a lebontása után megszűnt az őrtorony jellegű építmény a ház mögött. A tartály esővízgyűjtőként még remekül funkcionál és így nagy hasznát veszem a viráglocsolásnál. A kert szépítgetésében anyukám is sokat segít, szeretünk itt együtt tevékenykedni, kirándulni a környéken, társasozni vagy csak pihenni egy hosszú nap után.
“A ház minden apró részletén érződik Judit természetes és letisztult anyagok iránti vonzalma.”
Franciska, az ellenőr
Úgy alakult az életem, hogy pár éve hozzám került egy idősödő kutyus. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk, ő is imádja a házőrző szerepet és lelkesen ugatja az erre kirándulókat vagy a szomszédokat. Előző életében talán műszaki ellenőr lehetett, mert minden munkámat végigasszisztálja. A budapesti lakásban is szeret lenni, de itt egész nap szabadon ki-be járkálhat és szaladgálhat, ez mindennél boldogabbá teszi. Szinte látom a csalódottságát, amikor szedelődzködünk és indulunk a város felé.”
Az időtlenség érzése
A fotózás napján bennünket is hatalmába kerített a városból való kiszabadulás érzése. Biztosan nagyban hozzájárult az elmúlt év vírus miatti bezártsága is, de tény, hogy bármelyikünk szívesen maradt volna még. Juditnál nincsenek harsány színek, nincs műanyag, nincs semmi túlzó és tolakodó. Csak a környezet iránti tisztelet, az alázatos hozzáállás és a rengeteg pozitív energia az, amit nála tapasztaltunk. A nyaraló szó itt új értelmet kapott, mert ezen a helyen a puritánság az, ami az óriási luxusérzetet adja.
Galéria / 12 kép
Faház a dombtetőn – Vendégségben Varga Judit Juditunál
1 / 12
2 / 12
3 / 12
4 / 12
5 / 12
6 / 12
7 / 12
8 / 12
9 / 12
10 / 12
11 / 12
12 / 12
A teljes cikk az Otthonok&Megoldások magazin 2021/02-es számában jelent meg.
