Forrás: Europress
Egy modern műalkotás ugyanis könnyen lehet nagyon impresszív, amivel vélhetően minden tekintetet magára vonz a szobában. Ha pedig így van, a legideálisab környezetet kell megtalálnunk neki, ahol jól tud érvényesülni, és nem kerül konfliktusba más karakteres berendezési elemmel. De ne szaladjunk ennyire előre. Előbb nézzük, hogyan találjuk meg a hozzánk és lakásunkhoz leginkább illő darabot.
Hogyan válasszunk műalkotást?
Mindenekelőtt: lépj hátra kettőt, és nézd meg alaposan azt a falfelületet vagy helyiséget, ahova szánod a képet. Ezen a ponton kell meghatároznod annak ideális méreteit. Íme, egy hüvelykujj szabály erre: a szabad falfelület teljes szélességéből vegyél le 15-30 cm-t mindkét oldalról. Az így maradt terület az irányadó a műalkotás méreteit illetően.
De ha a kanapé, az ágy vagy az asztal fölé szeretnél valamit a falra, akkor az adott bútordarab szélessége adja meg a határokat. Soha nem válassz olyan faldekorációt, ami az alatta álló bútor szélességén túlnyúlik.
Ha viszont egy óriási falat kell megtöltened, ne egyetlen alkotásban gondolkozz, mert az bizony komoly megterhelést jelenthet a pénztárcádnak. Próbálkozz inkább több kisebb darabbal, vagy tervezz galériafalat. A két vagy-három elemből álló kompozíciónál pedig úgy gazdálkodj a térrel, hogy a képek között legalább 5 cm-nyi helyet ki kell tudnod hagyni. Lehet ennél nagyobb is, de fontos, hogy úgy válaszd meg a “szünetet”, hogy azt minden elem között érvényesíteni tudd.
Hogyan válasszuk meg a modern műalkotás helyét?
Azaz: milyen magasra akasszuk a képet a falon. Szerencsére itt is van igazodási pontunk. Főszabály szerint ugyanis szemmagasságban kell lennie a képnek ahhoz, hogy jól essen ránéznünk. Ez nagyjából azt jelenti, hogy egy átlagos belmagasságú lakásban a kép középső pontjának a földtől kb. 150-160 cm-re kell lennie.
Persze itt is vannak különös esetek. Ha például kanapé vagy ágy fölé szánjuk a képet, akkor a bútor felső szélétől 15-20 cm-re essen a kép alsó pereme.
