Majoros Zita a képzőművészeti egyetem elvégzése után, 2008-ban nyitotta meg Printa nevű designüzletét a budapesti VII. kerületben. Akkoriban még alig lehetett hallani hazánkban az eco-friendly divatról, így a Printa igazi pionír volt ezen a téren. Környezettudatos textíliákkal dolgozva divatos és az urbánus életmódhoz illeszkedő pólókat gyártottak, és az upcycling szellemiség jegyében mások által kidobásra ítélt hulladékanyagokból készítettek táskákat és más apróságokat. A Printa időközben fiatal designerek munkáival és különböző kézműves workshopokkal, például szitanyomó eseményekkel is bővült, sőt: egy időben kávézó is kapcsolódott hozzá, tevékenységeik fő szempontja azonban változatlanul a fenntartható életmód népszerűsítése maradt.
FENNTARTHATÓ OTTHON
Nem meglepő, hogy Zita otthonában is hasonló szellemiséggel találkozunk. Vendéglátónk lakása a budapesti VIII. kerület Palotanegyed városrészében, egy az 1920-as években épült bérház első emeletén található. A ház még őrzi valamikori pompáját: a lépcsőházban az eredeti csempék fogadják a látogatót, az udvart százéves keramitkövek burkolják, és eredeti szépségében megmaradt minden korlát és felirat is. A lakás arányai is a régi polgári miliőt tükrözik: a 170 m2 alapterülethez nagy belmagasság, széles ajtók és csodás, hatalmas ablakok társulnak. „Eredetileg egy tetőteret szerettünk volna megvásárolni a VI. kerületben, amelyhez a közeli padlástér átalakításával egy tetőteraszt szerettünk volna kapcsolni.
Mivel azonban másfél év alatt sem kaptuk meg a mindehhez szükséges engedélyeket, ezt az álmot elengedtük, és csak arra vágytunk, hogy ne építkezéssel töltsük a következő hónapokat. Így amikor megláttuk ennek a lakásnak a fotóit, az sem zavart bennünket igazán, hogy nincs terasza – mert bár korábban ezt alapfeltételnek tartottuk, rájöttünk, hogy egy tágas belső udvar, kert, széles folyosó is el tudja látni a terasz funkcióját. Az első látogatásnál aztán kiderült, hogy rengeteg munkára lesz szükség – egy barátnőm, Snezana Gikovski lakberendező segítségével teljesen átszerveztük a funkciókat, az igényeinkhez szabtuk az alaprajzot, kialakítottuk a szükséges gépészetet és világítási tervet. Az ő szaktudása adta az alapot a lakás teljes átalakításához, de a végső berendezés, a stílus meghatározása, az egyes elemek kiválasztása már a mi elképzeléseink szerint történt” – meséli Zita.
Nem meglepő, hogy Zita otthonában is hasonló szellemiséggel találkozunk. Vendéglátónk lakása a budapesti VIII. kerület Palotanegyed városrészében, egy az 1920-as években épült bérház első emeletén található. A ház még őrzi valamikori pompáját: a lépcsőházban az eredeti csempék fogadják a látogatót, az udvart százéves keramitkövek burkolják, és eredeti szépségében megmaradt minden korlát és felirat is. A lakás arányai is a régi polgári miliőt tükrözik: a 170 m2 alapterülethez nagy belmagasság, széles ajtók és csodás, hatalmas ablakok társulnak. „Eredetileg egy tetőteret szerettünk volna megvásárolni a VI. kerületben, amelyhez a közeli padlástér átalakításával egy tetőteraszt szerettünk volna kapcsolni. Mivel azonban másfél év alatt sem kaptuk meg a mindehhez szükséges engedélyeket, ezt az álmot elengedtük, és csak arra vágytunk, hogy ne építkezéssel töltsük a következő hónapokat. Így amikor megláttuk ennek a lakásnak a fotóit, az sem zavart bennünket igazán, hogy nincs terasza – mert bár korábban ezt alapfeltételnek tartottuk, rájöttünk, hogy egy tágas belső udvar, kert, széles folyosó is el tudja látni a terasz funkcióját. Az első látogatásnál aztán kiderült, hogy rengeteg munkára lesz szükség – egy barátnőm, Snezana Gikovski lakberendező segítségével teljesen átszerveztük a funkciókat, az igényeinkhez szabtuk az alaprajzot, kialakítottuk a szükséges gépészetet és világítási tervet. Az ő szaktudása adta az alapot a lakás teljes átalakításához, de a végső berendezés, a stílus meghatározása, az egyes elemek kiválasztása már a mi elképzeléseink szerint történt” – meséli Zita.
A lakás jelenleg egy hatalmas, tágas előtér-konyha-étkező tér köré koncentrálódik. Innen nyílik a nappali, melyből fémkeretes üvegfal segítségével került leválasztásra egy kis dolgozósarok. A közös térből nyílnak a privát szférák is: a nappali melletti két tinédzserszoba és a csendes, belső udvarra néző szülői hálószoba a hozzá kapcsolódó gardróbbal és fürdőszobával. Mindenütt egységes hófehér adja az alapot, ugyanakkor, ahogy Zita nevetve megjegyzi, mégsem maradt egy üres fehér fal, amely előtt lefotózhatná az éppen itthon elkészített alkotásait. „Képzőművészeti egyetemre jártam, de sosem akartam képzőművész lenni, mindig vonzott, hogy valamilyen háromdimenziós felületen jelenjenek meg az alkotásaim. A Printa sokáig kielégítette ezt a vágyamat, de mostanában egyre többet kísérletezem kerámiával is, és ezt az új hobbimat itthon is művelem. Előfordul, hogy egy-egy tárgyat itthon szeretnék megörökíteni, de erre sajnos már nincs lehetőség, annyira belaktuk a teret a négy év alatt, amióta ideköltöztünk” – meséli.
TERMÉSZETES STÍLUS
A fenntarthatóság témaköre nemcsak a munkájában kulcsszó: Zita életének minden területén fontos szerepet játszik. „Nagyon sokat kísérletezem a legkülönbözőbb megoldásokkal. Néhány éve elhatároztam, hogy teljes hulladékmentes életmódot fogok megvalósítani, amelynek voltak bizony buktatói. A gyerekeim például teljes joggal borultak ki, amikor az egyik ilyen kísérletem – egy konyhai komposztáló – nem úgy működött, ahogyan terveztük, és a lakás padlóját reggelre az abból kiszabadult giliszták borították… Ma már hozok kompromisszumokat, de ahol lehet, a fenntarthatóságra törekszem. Van például egy kis házunk a Balatonnál, oda autóval járok, de igyekszünk a közelben nyaralni, mindent újrahasznosítunk, és mindenből tartós vagy újrahasznosított darabokat keresünk.”
A lakás jelenleg egy hatalmas, tágas előtér-konyha-étkező tér köré koncentrálódik. Innen nyílik a nappali, melyből fémkeretes üvegfal segítségével került leválasztásra egy kis dolgozósarok.
Ebben a szellemiségben került sor a lakás berendezési tárgyainak kiválasztására is. „Szeretem a régi tárgyakat, amelyeknek történetük van. Számos bútorunk, főleg a székek és a tárolók olyan vintage üzletekből kerültek hozzánk, mint az Artkraft. Másokat a Zsana és az én terveim alapján ügyes kezű mesterek készítettek el, és remélem, hogy még sok évig velünk maradnak. A tartósság és a környezetkímélő gyártás kiemelkedően fontos szempont számomra, így például egy kosárfonóval, »Gyékényes« Kovács Tibi bácsival készíttettem el az étkező méhkasra emlékeztető lámpáit, a konyha fölött pedig egy tehetséges magyar designer, Koralevics Rita cement-papír világítótestei lógnak.”
Számos kiegészítő is díszíti a lakást. „Az élő növényekkel valahogy nincs szerencsém, pedig a közelmúltban már egy növénygondozó workshopon is részt vettem. Szerencsére csodálatosak a száraz virágok is, a kerámiák pedig örök szerelmeim, ahogyan a képzőművészet is. Rendszeresen kerülnek be hozzánk új kiegészítők, de arra mindig figyelünk, hogy a régieket ne dobjuk csak úgy el – egyben vagy szétszedve, de gondoskodunk róla, hogy biztosan tovább élhessenek vagy a megfelelő módon újrahasznosításra kerüljenek” – teszi hozzá Zita.
Jelenlegi terve – talán nem véletlenül – a Printa kínálatának szélesítése a lakberendezési kiegészítők irányába. „Textilekben jók vagyunk, remek varrónőink vannak, az újrahasznosítás talán épp a textilek terén a legkönnyebben megvalósítható – így már most is aktívan dolgozunk néhány lakberendezési apróságon. Hamarosan bemutatjuk őket a közönségnek is!”
Galéria / 11 kép
Természetes nyugalom Budapest VIII. kerületéből
1 / 11
2 / 11
3 / 11
4 / 11
5 / 11
6 / 11
7 / 11
8 / 11
9 / 11
10 / 11
11 / 11
A teljes cikk az Otthonok&Megoldások magazin 2021/03-as számában jelent meg.
