Ismerjük a történetet. A haverunk váratlanul beugrik az árok partján növő méteres csalánerdőbe, meghempereg benne, visszasétál és leül mellénk. Tágra nyílt szemmel nézünk rá, ahogy szívó és nyögő hangokat ad a fájdalomtól, vakaródzik és inkább magára önti a hideg italt, ahelyett, hogy elszürcsölné. Megkérdezzük tőle: – Ezt miért csináltad? Mire ő: – Elsőre jó ötletnek tűnt! Na, kérem! Így lett nálunk beépített télikert…És úgy is maradt 20 könnyű évecskére.
Kész katasztrófa!
Az még nem lett volna baj, ha közben élvezni is tudjuk. De nem jött össze. Télen ugyanis kifűthetetlen – dacára a jól szigetelő thermoplan üveglapoknak -, tavasztól őszig pedig elviselhetetlen benne a hőség. Így vált belőle az, amit Pripjaty lakói Csernobil óta katasztrófaturizmusnak neveznek. Minden vendégnek tetszett, ki akarta próbálni, bement, leült. Mi pedig jól szórakoztunk: tíz perc után az összes látogatónak mehetnékje támadt!
A régi télikert
A magukból jéghideget sugárzó, nagyméretű üveglapok, a vastag gyapotszigetelés és forró radiátor ellenére talajhideg padló, vagy éppen ugyanez fordítva nyáron: az infraszauna vallatáshoz használt fokozata lassan mindenkinél kiverte a biztosítékot. És egy olyan helyiség, amit nem szeret a ház népe, idővel el lesz hanyagolva. Ritkábban takarítjuk ki, olyan bútorokat teszünk bele, amikért nem kár, aztán minden bútort kiveszünk belőle, majd elkezd a faszerkezet mázolása felhólyagosodni, leperegni. Később a sziloplaszt kiszárad, a purhab felkeményedik és megjelenik a plafonon az élek és sarkok környékén becsöpögő, befolyó esővíz. Kis családi Detroit…
Az ötcsillagos ötlet
De mi legyen akkor? Bontsuk le és üljünk tort? Egy biztos volt: az üvegtől meg kell szabadulni! Leakasztottuk a hatalmas, nehéz egyébként is rosszul záródó ajtókat, és a keleti, illetve a nyugati oldal kivételével az összes üveglapot – beleértve a kis dőlésszögű tetőt is – kivettük. A keleti oldal gipszkarton takarást kapott, a külső oldalán a szomszéd felől már úgyis benőtte vastagon a borostyán. A nyugatin a szél és esővédelem miatt meghagytuk a két üveges ablakot, melyből az egyik nyitható.
Költségterv
Colos deszka (építőipari minőségű, nem asztalos deszka): 35.000 Ft
Bitumenes zsindely + alátétlemez: 22.000 Ft
Vakolat: 5.000 Ft
Xylamon: 15.000 Ft
Csiszolókorongok: 1.200 Ft
Háromrészes ponyva (gyártás+felhelyezés): 62.000 Ft
Összesen: 140.200 Ft
És akkor következett a neheze. Először az üveglapokból álló kis előtető gyalult fenyődeszka borítása, melyre alátétlemezes, bitumenes zsindelylap került. Itt kell megjegyezni, hogy ebből egy drágábbikat kellett választani, mert az alacsony lejtés miatt nem mindegyik felelt meg. Mivel nem nagy felületről van szó, ez belefért a költségvetésbe. Az érintetlenül hagyott, fehérre mázolt faszerkezet – amely szerkezetileg szerencsére hibátlan volt – átesett egy alapos csiszoláson. A horrort kedvelőknek ajánlom jó szívvel azt a nyolc napot, mely során kezemben egy 750 W-os sarokcsiszolóra szerelt smirglikoronggal nekiestem a fehér festék eltávolításának. A maszk és munkavédelmi szemüveg alatt töltött bő egy hetemet szívesen elcseréltem volna csererab-egyezmény keretében egy fél éves venezuelai ólombánya puszta kézzel történő feltárására.
Csodás átalakulás
De az eredmény láttán megnyugodtam. Az addig rideg, vakító, élettelen, hol hideg, hol forró helyiség életre kelt. A levegő megmozdult, a szellőzés hiánya miatt bepenészedett plafon kiszáradt, így végre újra lehetett vakolni, glettelni. A természetes fa színe nyugtatólag hatott, illata belengte a belső szobákat is. A hideg és kemény padlóburkoló csempékre pedig gyalult colos deszkából készült a lehető legegyszerűbb hajópadló. A lecsiszolt fenyőszerkezet és a padló, valamint az alacsony oldalfalakra került deszkaburkolat alapos xylamonos impregnálást kapott, amit azóta még egy alkalommal elkövettem.
Az új, kényelmes ülőgarnitúra
A padló burkolásához vásárolt legolcsóbb deszka maradékából pedig összeróttam a teraszra egy ülőgarnitúrát. Megterveztem, lerajzoltam, megcsiszoltam, impregnáltam, összecsavaroztam és a neten kinézett ikeás párnákkal borítottam. Az egész terasz legdrágább darabjai voltak ezek, de pont azokon nem akartam spórolni. Könnyen levehető, mosható huzat, strapabíró és nagyon jól mutat. Május végén lett kész a terasz és azon az első nyáron több időt töltöttünk ott, mint az azt megelőző húsz évben összesen! Hamar a kedvenc helyiségünk lett.
Még egy kis turbó
Az ősz beköszöntével azért tettem még egy hasznos felfedezést. Októbertől áprilisig ugyanúgy nem fogjuk tudni használni, mint mikor üveg borította. Sőt, az eső és szél elleni védekezésre is ki kell valamit találni. Megoldásként a vendéglők kerthelyiségeinél használt, gyorsan és könnyen le- és felszerelhető ponyvát találtam. A teljes nyitott oldalra – mely három különböző méretű darabot jelent – ponyva került. Hogy passzoljon a natúr fenyő színéhez, a mogyoró árnyalatot választottam. A cég hallatlanul gyorsan, profin elkészítette és felszerelte. A teljes felhelyezés/eltávolítás kb. 12 percet vesz igénybe, így egy zivatarosabb nyári napon sem gond feltenni – egy embernek! A terasz átalakítása után annak ponyvás borítását tartom életem második legjobb ötletének.
A terasz a bármikor le- és felgörgethető ponyvával
Tanulságként talán annyit, hogy a tőlünk északabbra fekvő és gazdaságilag szerencsésebb sorsú országokban divattá váló és onnan elterjedő, fűtött, üveggel beépített helyiségek a Kárpát-medence naponta változó, évszakonként nagy szélsőségeket mutató időjárásában kevéssé kihasználhatóak. n
