Márti tippjei
1. Mitől válik otthonossá egy lakás?
Hangulatot leginkább a fényekkel tudsz varázsolni. Lényeges az ablakok mérete, hogy azokon keresztül mennyi természetes fény szűrődik a lakótérbe. Az esti hangulatot a lámpák biztosítják, ezért nagyon lényeges, hogy milyen típusú és mekkora a fő fényforrás, elhelyeztél-e kisebb asztali vagy állólámpákat a térben. A meleg színű textilek is emelik az otthonosság érzetét. Az esti fények, egy forró tea, a kandalló tüze átszínezik a tereket.
2. Hogyan varázsolnád ünnepivé az étkezőasztalt?
Az asztal jellegét leginkább a terítő határozza meg. Nem szükséges számtalanfélét vásárolni, mert egyetlen terítőt is sokféleképpen használhatsz. Összehajthatod futónak vagy a minták szerint hajtogatva is elhelyezheted az asztalon. Az asztal attól válik ünnepivé, hogy másként terítesz, mint általában. Elegáns hatást kelt a középfutó vagy az asztal méreténél kisebb terítő középre helyezve. A nagyobb terítőt csipesszel ráncolhatod, ami különleges és látványos hatást kelt. Az asztaldíszek is emelik az ünnepélyes érzést. Díszíthetsz vázába tett friss virággal vagy száraz kompozíciókkal, gyertyákkal, de egy gyümölcstál is remekül mutathat, nem beszélve az előétel-falatkákat tartalmazó tálaktól, csészékről. A meleg színek, a lámpák szintén erősítik az ünnep létét.
3. Hogyan tálalod a süteményeket?
Igyekszem örömet szerezni a vendégeimnek. Ha valaki úgy szeretné, aranyszélű, elegáns tányérban, arany villával szolgálom fel a süteményt. Olyan is akad, aki csak épp berohan egy kávéra, egy szelet süteményre, és nincs hangulata a díszes terítékhez. Az egyszerűbb, kevésbé díszített tortákat hangsúlyosabb tányérokra helyezem, míg a díszesebb, magasabb sütemények a visszafogott, elegáns tányérokon mutatnak jól. Optikailag növelhető a torta, ha díszes villát szúrsz a közepébe.
Az Asztalka Cukrászda tulajdonosa, Berke Márti maga is mintha a húszas évekből érkezett volna. Megjelenése, kedvessége a romantikus filmekből ismert boldog békeidőkre emlékeztet. A cukrászda piciny asztalkái mellett akár Krúdy is olvasgathatna, de magad elé képzelheted Kosztolányit, amint forró csokoládéját kortyolgatja. Az Asztalka Cukrászda ilyen – visszarepít az időben, és kikapcsol néhány percre a jelen rohanásából.
– Honnan ered az Asztalka ötlete?
– A MOME-n (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem – a szerk.) végeztem iparművészet-elmélet szakon. Az volt az álmom, hogy nyitok egy otthonos cukrászdát, ahol akkor is örülnek neked, ha pocsék napod van. Ami olyan, mint egy nyitott nappali, ahol önmagad lehetsz és ahol különleges süteményeket kóstolhatsz. Három évig formálódott a gondolat bennem, akkor láttam meg ezt a helyet. Az önkormányzat kizárólag cukrászdának adta ki. Épp ilyet kerestem!
– Tervezőasztaltól átlépni a konyhapult mellé nagyon más foglalkozásnak tűnik…
– Az is, de tőlem nem idegen. Erdélyi vagyok, nálunk mindig nyitva állt az ajtó, bárkit szívesen láttunk. Nem éltünk jómódban, a gyerekkoromat mégsem cserélném el. Édesapám lelkész, Istenben, nem pedig abban a korábbi rendszerben hitt. Emiatt folyton vándoroltunk. Emlékszem, édesanyám a piciny szobánk kellős közepén a négy testvéremmel együtt vitt bennünket kirándulni. Körbe-körbe sétáltunk a szobában, közben számtalan feladatot oldottunk meg. Piknikeztünk is, szalonnánk meg mustárunk volt csak, azt ettük. Amikor vendég kopogtatott hozzánk, ebből a kevésből is megkínáltuk. Innen ered a vendégszeretetem, és a vágyam az otthonos cukrászdára, ahová mindig jó belépni és beszélgetni akár idegenekkel is.
– Nem kis fába vágtad a fejszéd, mert egy nagyvárosban manapság a szomszédokkal is alig állunk szóba…
– Kitaláltam, hogy összehozom a kertben a szomszédokat. Ha mindenki csak egyféle almát hoz, már az is öt különböző lesz. A jó beszélgetésekhez nem kell ennél több. Van igény a beszélgetős, otthonos helyekre, a vendégek visszajárnak ide. Azt is látom, hogy az asztalok között átszólnak egymáshoz. Ismerem a történeteiket, mert megnyílnak, mert örömmel beszélgetnek.
– Melyik a legkedvesebb történeted?
– Több is van, nehéz választani. Az egyik vendégem mindig ugyanabba a piros fotelbe huppant le. A sokadik alkalom után megkérdezte, eladnám-e neki a fotelt, mert ő beleszeretett, és pont ilyen kényelmes bútort keres már régóta. Pillanatok alatt megállapodtunk az árban, még aznap el is vitte. Ahányszor találkozunk, mindig megemlíti, hogy mennyire jól mutat a piros fotel a kék fal mellett.
– Eladó a berendezés is?
– Miért is ne?! Ha valaki hasznát tudja venni, örömét leli benne, akkor miért ne vihetné… Restaurátor is vagyok, így a bútorok felújításának a megtervezése ugyanúgy kreatív és testhez álló feladat, mint süteményt sütni. Hagyatékok bútorai, vagy kidobásra szánt darabok kerülnek hozzám, amiket aztán felújíttatok. A szép porcelánok és kiegészítők egy részét az öcsém szerezte, bolhapiacok kincseként, másik részét ajándékba kaptuk barátoktól, vendégektől.
– A különleges süteményeid receptjeit hol találtad?
– Európai otthonok konyháiból, barátoktól, családból, ismerősöktől hozom, bevált recept valamennyi. Mindig kísérletezünk újakkal is, lesznek körtés, sütőtökös süteményeink most ősszel, ahogy az évszakok változnak, változunk mi is. A sütemények és a berendezés is. A legnagyobb öröm mégis az, amikor jön egy fiatal lány, aki soha életében nem sütött, mert nem volt szokás náluk. Aztán nagy örömmel jön újra az Asztalkába, kezében az általa készített süteménnyel, hogy kóstolóba hozta. Kipróbált egy receptet és kóstoljam meg, mert az én hatásomra készítette. Hát nem ezért érdemes ezt nap mint nap csinálni?
– Jól tudom, hogy rendezvényeken is részt veszel?
– Igen. Újításunk az Asztalka Mini, ami azt jelenti, hogy bárhol fel tudunk építeni egy Asztalkát, és vendégül tudunk látni nemcsak itt a cukrászdában, hanem rendezvényeken, de akár az otthonodban is. Ha meghívnád a baráti társaságodat, akkor a lakásod egyik helyiségét vagy a teraszodat berendezzük az erre a célra használható bútorainkkal, és ugyanilyen hangulatot teremtünk. Süteményeket, teát szolgálunk fel épp úgy, mint itt az Asztalkában. A meghitt beszélgetésekre, a nyugalomra bárhol nyitottak vagyunk. n
Finomságok tárháza
