Megannyi kérdés, élethelyzet, megoldásra váró feladat, ha az ideális ágyat keressük. Ki ne vágyna arra, hogy otthona biztonságában a kellemesen puha ágyra heveredve olvasgasson, pihenjen elnyújtózva, és érezze jól magát?

Ágytörténeti előzmények

Az ágy elődjének egyértelműen a fészek vagy a kotorék tekinthető, melyet az állatok is kialakítanak maguknak. Az őskorban ágakból, levelekből, majd a vadászat megjelenését követően állati szőrből és bőrből is készítettek fekhelyeket elődeink, amit a nedvesség és a bogarak, csúszómászók miatt fahasábokkal vagy földdarabokkal emeltek meg. Az ókori görögök már bonyolultabb bútordarabot használtak. A kliné főként fából, márványból, bronzból és nemesfémből készült, festett vagy domborműves darab volt. Ezeket a díszes ágyakat puha kelmékkel takarták le. A rómaiak különböző ágytípusokat használtak, melyek nem csak az alvóhely szerepét töltötték be, hanem teret adtak a társasági élet egy-egy kiemelkedő eseményének is. Így aztán volt kamraágy a rendes alváshoz rendszeresítve, az étkezési célokra pedig heverő, amit akár egyszerre három félig fekvő ember használhatott. De volt ágy a tanuláshoz, míg a halott elégetésekor halotti ágyat használtak. Kimondottan alvásra a középkorban készítettek először ágyat. Ettől kezdve lett az ágy a hálószobák legfontosabb bútordarabja. Ahogy haladt előre az idő, úgy terjedt el lassan a rövid, de magas derékaljú ágy, melyen csaknem ülőhelyzetben aludtak a lakók. Ebben a korban státuszszimbólumként az akkor élők rangját, társadalmi helyzetét is tükrözte a nyoszolya mérete, kinézete.

Új korok, új fekvőhelyek

A francia forradalom után az ágyak funkciója is változott: a pompa helyett a kényelem, az egyszerűség és a tisztaság lett a fontos – ahogyan legtöbbször ma is. De megjelentek a pazar kidolgozású, díszes, mennyezetig érő, baldachinos monstrumok is. A rokokó idején pedig teret hódított a kanapé, valamint a rekamié. Ezek a találmányok, melyek a polgári szalonok elengedhetetlen kellékévé váltak, a csevegés mellett az intimebb együttlétnek is teret biztosítottak. Erre az időszakra tehető egyébként egyfajta technikai fejlődés is, megjelent egyebek mellett a furnérozás, a lakkozás, a stukkózás és az intarzia is. Újabb nagy, ugrásszerű változásra végül a 20. század közepén került sor, a tömegigényeket kielégítő bútorgyárak elterjedésével.

Ágytípusok

Mivel életünk közel egyharmadát fekve töltjük, nem véletlen, hogy az idők folyamán többféle, elsősorban a funkciótól függő, ágytípus is kialakult. Hogy csak a legismertebbeket említsük:

• függőágy
• tábori ágy (kemping)
• emeletes ágy (priccs)
• gyerekágy
• heverő
• futonágy (Ez egy alacsony, kemény matracú ágyat jelent, melyet összecsukva fotelként vagy kanapéként használhatunk, szerkezete pedig fa vagy fém.)
• pamlag (kihúzható dívány)
• franciaágy
• vízágy
• mennyezetes ágy (baldachinos)

Létezik  ideális?

A jó fekhely kiválasztása gyakorlatilag létkérdés. Ha rosszul választjuk meg ágyunkat, a hibás fekvési mód és a rossz alvási pozíció  gerincproblémák kialakulásához vezethet. Ezért sose a szép külső legyen a döntő, hanem a kényelem, hogy megtaláljuk az ideális fekhelynek valót. Ezek közül a legfőbb ismérvek:

1. Legyen puha! Nem mindegy, milyen kemény a matrac. Ha túlságosan keményet választunk, azzal akár a helytelen tartást és a gerincfájdalmat is kockáztatjuk. (Ezért nem tudnak sokan a padlón vagy a földön jóízűt szunyókálni.) Ugyanakkor azok, akik nehezebbek, jobban teszik, ha az átlagosnál egy kicsit keményebb matracon alszanak, míg az izmos, inas embereknek a jó választás egyértelműen a puhább fajta lehet.
2. Legyen rugalmas! Ám az sem mindegy, hogy az ágy alapja miből van. Ha fából, tegyünk rá puhább, vastagabb matracot, ha viszont fémsodronyos, akkor jobb, ha feszeset választunk, hogy a testünk ne süppedjen be.
3. Legyen egyenletes! Ne legyen rajta besüppedés! Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy az ágybetétek folyamatosan vetemednek. Ezért nem árt évente ellenőrizni az állapotukat. A közben kialakuló süppedések nem tesznek jót a gerincünknek.
4. Válasszunk jól párnát! Érdemes kerülni a túl magas és nagyméretű párnát. Válasszunk inkább kisebb méretűt, mert azt könnyebben tudjuk formálni. De ügyeljünk arra is, hogy a párna a nyakszirtünkhöz simuljon. Ha hason szeretünk aludni, semmi esetre se használjunk párnát, mert az fokozza a deréktáji homorulatot, és fájdalmat okoz. Ha háton szeretünk pihenni és deréktáji panaszokkal küszködünk, tegyünk a térdünk alá is egy párnát.
5. Ne essünk csapdába: olcsó húsnak híg a leve! Amennyiben hátfájósak vagyunk, nem árt, ha kiváló minőségű, sűrűn rugózott ágybetétet vásárolunk, ami nem olcsó mulatság! Ám ezen nem szabad spórolni, hiszen ezek a minőségi anyagokból készült ágybetétek támaszt adnak a hátnak, a vállnak, a csípőnek és a nyaknak. Akármilyen drága is egy ágybetét, mégsem szól egy életre. Legalább tízévente cserélnünk kell!
6. Figyeljünk az ágy magasságára és a hosszára is! Általában azt tartják, hogy az ágy magassága akkor megfelelő, ha az ágy szélén ülve, talpon támaszkodva térdünk derékszögben áll. Ez általában 71 cm körül van. Az ágy matraca pedig mindig legyen a testmagasságunknak megfelelő hosszúságú, hogy ne lógjunk le róla.
7. Válasszuk a legjobb alvási pózt! Tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy a gerinc terhelése akkor a legkisebb, ha az úgynevezett embriópózban pihenünk. Ilyenkor a gerinc alsó görbülete teljesen kiegyenlítődik, a gerinc ellazul, ám a háti és nyaki rész természetes görbületei is megmaradnak. n

A jó alvás titka a gondosan kiválasztott fekvőhely