Három gyerekem közül egyikőjük sem maradt otthon, a fiam külföldön alapított családot, a kisebbik lányom Debrecenbe ment férjhez, az idősebbik Budapesten él a férjével és két kislányukkal. Amikor egyedül maradtam, túl nagy falatnak bizonyult a kert körüli sok tennivaló és a ház a nyűgeivel. Kisebb méretű, energiatakarékosabb otthonra vágytam, de az elsődleges szempont mégis az volt, hogy kellő közelségbe tudhassam az unokáimat. Amikor a lányom felhívott azzal a hírrel, hogy az utcájukban talált egy eladó kislakást, amihez parányi kert is tartozik, már megérett bennem az elhatározás, hogy hátrahagyom addigi életemet. Nehéz volt a lelki oldala a sok emlék miatt, ami tartalommal töltötte meg a falakat, de tudtam: bele kell vágnom.
Nagy igen a kis lakásra
A lakásvásárlásra szinte vakon mondtam igent, pár fotót láttam az ingatlanhirdetésben, de megbíztam a lányomék értékítéletében, ismertem a környéket, éreztem, hogy minden rendben lesz. Sok időm sem volt teketóriázni, mert pillanatok alatt cserélnek gazdát a jó állapotú kis lakások, így mire észbe kaptam, lett egy budapesti 46 négyzetméteres, másfél szobás minikertes lakásom, amely arra várt, hogy birtokba vegyem. Míg én a 200 négyzetméterről próbáltam redukálni a költözésre váró holmijaimat, addig a gyerekeim festették, takarították az újat. Csak a személyes dolgaimat, két szívemhez közel álló festményt és a konyhámat dobozoltam össze, az összes bútoromat elajándékoztam, illetve otthagytam a házam új tulajdonosainak. Az elengedés is könnyebb volt úgy, hogy egy szintén háromgyerekes, kedves fiatal házaspár költözött a házba, így kicsit azt érzem, újra élettel telik meg a hely, ahol sok-sok évet töltöttünk.
Kisebb rezsi
A költözés gyorsan zajlott, a méretek nem engedtek testes bútorokat. A kialakításnál új, légies darabokat vásároltam, nem szerettem volna telezsúfolni a teret. Magamon is meglepődtem, hogy mennyire hamar ment az átállás, a félelmem, hogy majd nem találom a helyemet és hiányozni fognak a megszokott dolgaim, nem igazolódott be. Mély levegőt vettem, elhatároztam, hogy a legjobbat fogom kihozni ebből az élethelyzetből is. Rengeteget segített, hogy szinte minden nap van társaságom, nem választ el több száz kilométer a családomtól. Már ismerem a piacon a zöldségest, és tudom, hogy hol kapni friss húst. Tény, hogy a fővárosban, de mégis kisvárosi környezetben telnek a mindennapjaim, ami segítette a gyors átállást. Nagy kincs, hogy van egy teraszom és egy apró kertem, ami a lakás kibővítése tavasztól őszig, így nem érzem elszakítva magam a természettől. Nem utolsó szempont, hogy a rezsi meg sem közelíti az előző ház költségeit, amit egy nyugdíjból már nem is tudtam volna finanszírozni.
A harmadik karácsony
A kis konyhában is épp olyan finomra sülnek a karácsonyi sütemények, mint a kényelmes nagyban, sőt a konyhaasztal is kihúzható, már leteszteltük párszor, jól körül tudjuk ülni. Idén a harmadik karácsonyt töltöm itt, örömmel dekorálom a lakás minden szegletét már november elejétől. A fehér bútorokhoz általában pirosat választok, ezzel próbálom a vidéki karácsonyok hangulatát megidézni. Amikor vendégek jönnek, mindig megjegyzik, hogy nahát, ez nem is öreges, nem is kicsi, milyen szellős, milyen világos. Én meg elégedetten kuncogok magamban, hisz attól, hogy nyugdíjas vagyok, még élhetek fiatalos környezetben.
Galéria / 8 kép
A teljes cikk az Otthonok&Megoldások magazin 2018/04-es számában jelent meg.
