Norvégiában jellemzően családi házban élnek az emberek, a mondás azt tartja, akkor él jól egy norvég, ha van családi háza, autója, hétvégi háza (úgynevezett hüttéje) és hajója. Emeletes házat leginkább a fővárosban vagy a nagyobb városokban látni, és főleg ideiglenesen Norvégiában élők, bevándorlók, menekültek vagy idősek lakják őket. Mivel alkotmányba foglalt tézis a természet óvása és tiszteletben tartása, jellemző, hogy a házak viszonylag közel egymáshoz, csoportokban helyezkednek el, hogy a lakóövezetek között minél inkább érintetlen maradjon a természet. Általában nagy kert tartozik hozzájuk, magas kerítés nincs, alacsony kerítés vagy növények határolják el egymástól a telkeket – vagy még azok sem. De mert egy norvég számára a másik privát szférája szent, ez semmilyen problémát nem okoz.
A családi házakhoz általában nagy kert tartozik
Én magam egy emeletes házban élek, egy nagy lakásban, édesanyámmal együtt, akinek a munkája révén Norvégiába kerültem, ennek lassan négy esztendeje. Sosem éltem házban, szeretem, ha emberek vesznek körül, szeretem a közösséget, és főleg azt, hogy nem kell a méteres havat lapátolni a hosszú télben, mert eltakarítja helyettünk a házmester. A házak döntő többségben fából épülnek, fehérek vagy vörösek, olykor feketék. Hatalmas ablakokkal csalogatják be a fényt, a függöny nagyon ritka kiegészítő, hiszen a lakók igyekeznek minél többet élvezni a napos órákból, ami itt, északon nagy kincs.
Kint is, bent is van élet
A házak döntő többségükben hatalmasak, két-, nem ritkán háromszintesek, szeretik a pinceszintet is használni, és teljes értékű élettérnek berendezni, dolgozószoba vagy akár különféle szórakozási lehetőségeket nyújtó szoba is helyet kaphat itt, bárpulttal, házimozival. A terek nagyok és szellősek. Gyakori elem a tűz, majdnem minden házban, de még a lakásokban is találunk kandallót, kisebb-nagyobb kivitelben, ezekben a hosszú téli estéken valódi fahasábok ropognak. A kertet vagy verandát is igyekeznek minél otthonosabbá tenni, nincs olyan kinti tér, amelyik ne lenne legalább két székkel és egy kis asztallal kényelmessé téve, de általában nagy kerti ülőgarnitúrákat használnak. Tavasszal pedig előkerülnek a napernyők, a grillek, és a norvégok egyre több idejüket töltik odakinn.
A széles ablakpárkányokon jól elférnek a dísztárgyak
Lakberendező hagyomány
Az otthon, a tér, amiben élnek, nagyon fontos a norvégok számára. Az éghajlati viszonyok miatt sok időt töltenek a falak között, szeretik, ha az élettér szép, letisztult, otthonos, tiszta. Sok natúr színt, pasztellt, fehéret, szürkét, bézst használnak. Előnyben részesítik a természetes anyagokat, de nem riadnak vissza attól sem, hogy jó érzékkel összeházasítsák a nagymamától megörökölt komódot a fémvázas, modern fotellel. A lakberendezésnek komoly kultúrája van errefelé, jellemzően kifinomult ízléssel rendezik a tereiket, sok háziasszony első számú hobbija a lakberendezés, és ez meg is látszik az otthonokon. A lakberendezési boltok maximálisan kiszolgálják ezt az igényt, nincs bevásárlóközpont vagy utcasarok, ahol ne lehetne valamilyen, enteriőrrel foglalkozó üzletbe botlani.
Kényelem és harmónia
Nagyon odafigyelnek az apróságokra, a díszítőelemekre, párnák, gyertyák, kisplasztikák teszik még otthonosabbá a norvég lakóhelyeket. A befelé néző ablakpárkányok szélesek, tökéletes helyei a dekorációnak. Jó érzékkel valósítják meg a kényelmet és a harmóniát egy térben, az embernek egy norvég házba belépve azonnal szemébe ötlik a szépség, de nincs olyan érzése, hogy nem ülhet le a kanapéra, és nem húzhatja föl a lábát maga mellé, ha ahhoz van kedve. n
