Irigylésre méltó harmónia
A családi fészek mindenkire nagy hatással van. Hogy alanyunk hol tart ma, azt nagyban befolyásolta az is, honnan jött. Révedjünk hát egy rövid időre a múltba. Hegyvidéki lány volt, akinek gyermekkora a XII. kerületben, a Fery Oszkár, mai nevén Ugocsa utcában zajlott. Házuk érdekessége, hogy 1929-ben ez volt Buda első fényűző bérpalotája. Az innen származó és a vérzivataros évtizedeken átmenekített kincsekkel költözött néhány panelben eltöltött év után vidéki otthonába. Nyugodt, falusias környezetben építette fel házát, ami úgy vidéki, hogy polgári, de közben azért egy kicsit eklektikus is.
Tornácos romantika
Egy bérpalota mindennapjai
„A családom 1931-ben költözött ide, dédszüleim, a temesvári erdőmérnök és neje, valamint fiuk, nagyanyám öccse, a temesvári főszolgabíró, cselédestül érkezett a pompás ingatlanba. Akkor még a márvánnyal szegélyezett bejárattól vörös szőnyeg vezetett a lépcsőig és a liftig, utóbbit mindig le kellett küldeni. E kellemetlenség ellenére pozitívumként könyvelhető el, hogy volt ablaka, utazás közben a svábhegyi panorámát lehetett élvezni, helyet kapott benne tükör és pad, s mindezek tömör fából készültek. A lépcsőházban, cserépben hatalmas pálma virított, és Szekeres néni, a házmester az emeleti lépcsőfordulókba cipelte fel a kukákat, hogy ez is közel legyen az uraknak. Nem volt divat a lakáscsere, magam a lakók több generációját ismertem, családok éltek együtt, közösségben, békességben vagy éppen haragban. Szerelmek, életre szóló barátságok születtek.”
Aztán jött az ostrom, a közösség a pincébe húzódott, mindenki mindenkiért élt, és volt, aki halt. A ház a második világháborút viszonylag ép bőrrel megúszta, ám fénye a 70-es évektől gyors romlásnak indult, a bérpalota ekkorra egy egyszerű, gangos házzá szelídült. E romos pompába született alanyunk, ahol is a legendát a családtagok tartották életben. „Imádtam az Ugocsa utcai történeteket. Iskola után hazamentem, bekucorodtam nagyanyámhoz a hőtárolós kályha tetejére, ő mesélt, én pedig lopkodtam a kockacukrot az ezüst cukortartóból, miközben a falióra félóránként elütötte a pontos időt.”
Virágos oszlopok
Elfújta a szél
„Aztán jött a rendszerváltás. Potom pénzért megvásároltuk a lakásokat, és megkezdődött a lakáscserék korszaka. Egy idő után már nem ismertem szinte senkit, az emberek nem köszöntek egymásnak. A ház állapota pedig egyre romlott: csőtörés, gázelzárás, mindig volt valami. A bejáratnál bűzölgő kukák, a postaládákon pedig a régi egységes feliratok helyett papírfecnikre firkált nevek. Gazdátlan volt minden, teljesen eltűnt a régi idők varázsa. 2007-ben, 77 év után eladtuk a családi bázist. Azt hittem, jobban megvisel majd, de talán pont az előbbiek miatt nem így lett. Már semmi nem köt ide, és ha szombatonként piac után arra kanyarodok, csak nézem, ahogy védtelenül áll a hajdani bérpalota. A hulló vakolat mögött már alig laknak, szomorú elmúlás az egész. Nagyanyám halálakor a biedermeier íróasztalt, a cukortartót meg a faliórát is én örököltem. Több mint 20 év után néhány hete az óra újra jár, és ütéseivel varázsolja az új házba az Ugocsa utca minden pillanatát. Aztán itt a zongora. Hamis és hangolatlan, de ha a kisfiam kalimpál rajta, visszajönnek a családi emlékek. A zongora betöltötte a 120. életévét.”
Felújítás után, kertrendezés előtt
Ráépítés okosan
A régmúltat kövesse a közelmúlt. Egy Budakeszin lévő rémes panelben kezdte önálló életét alanyunk, annak is a téglaráépítéses tetőterében, 30 centiméteres szigeteletlen falak között. A hatlakásos társasház – még jócskán a rendszerváltás előtt – olcsón beszerezhető, hibás alapanyagokból épült. A tetőtér a sufnituning és a kalákázva építés iskolapéldája volt a Tüzép-selejtes nyílászárókkal és az okosban beszerzett építőanyagokkal. A lakás egyetlen extrája az volt, hogy onnan teljes panoráma tárult a János-hegyre. A tulajdonos nyolc évet húzott le ezen a helyen, és már a lakás felújításán gondolkodott, amikor egy lakógyűlésen annyira felbőszítették a szomszédai, hogy meghozta a döntést, mégpedig arról, hogy ideje továbbállni. A felújítás embert próbáló feladat – győzte meg magát, a felújítás és az eladás együtt pedig hatványozottan az, így az egyik problémaforrást kiiktatta. Felhívta az első ingatlanost, akinek a hirdetése szembejött az utcán. Az adásvételt sikerült hamar nyélbe ütni, a Varga Ingatlaniroda képviselője egy hét alatt talált vevőt a lakásra, miután pontosan tudta, melyik az a házaspár, amelyik évek óta ebben az épületben keres ingatlant. És nemcsak hogy ebben az épületben keresgéltek, de a házaspárnak speciálisan erre a lakásra fájt a foga. A szerződésen hamar megszáradt a tinta.
Az étkező látképe a vendégszobából
Az oroszok a spájzban voltak
Alanyunknak adóügyi megfontolásból mielőbb új otthont kellett találnia. Hogy minél olcsóbb legyen az ingatlan, a főváros agglomerációjában kezdett keresgélni, majd egyre kijjebb találta magát a városból. Az interneten bukkant rá egy lehetséges otthonra. Autóval feltérképezte a környéket, de nem vitte magával a telefonszámot, ugyanis a kép alapján még otthon tudatosult benne, hogy a ház túl romos, emiatt pedig szóba sem jöhet. Szerencséjére a helyszínen megtalálta az ingatlant, kint volt a házon a telefonszám, vett tehát egy nagy levegőt, és felhívta a tulajdonost.
Amikor belépett a kertbe, a disznóól tövében meghozta a döntést arról, hogy megveszi a házat. A rezgések, a hely aurája megfogta. Érzelmi alapon döntött, tudva azt, hogy mi vár rá odabent. Sejtései felülmúlták várakozását, mármint negatív értelemben. Egy idős testvérpár öröksége volt a 40-es években épült ház, ahol két nyolcvanéves ember lakott és sosem vették a fáradtságot, hogy felújításba kezdjenek. A ház átvészelte az oroszokat, akik a konyhában fát hasogattak a padlón. Villany ugyan volt az épületben, de víz, vécé csak az udvaron, és egyetlen cserépkályha próbálta befűteni a tereket. Az eladó fél sem gondolta át rendesen, hogy ez kell majd egy nagyvárosi asszonynak. A vételi szándék miatt a testvérpár meg is riadt, ennek következtében el akartak állni az eladástól. A legnagyobb engedmény az volt, hogy hosszas huzavona után rávették magukat, ám alkudni ezenfelül képtelenség volt. Az új tulajdonos az adásvétel után egy évre albérletbe költözött, ahol alaposan megtervezte a felújítást. 2006-ban vágott neki, majd 2008. májusában költözött be. Így lett nagyvárosi dámából vidéki asszony egy olyan helyen, ahol – akárcsak az Ugocsa utcában – mindenki köszön mindenkinek.
Hosszanti konyha elegendő munkapulttal
A kredenc marad
A felújítás rengeteg macerával járt és sokáig tartott, de semmit nem szabad siettetni – vélekedik a tulajdonos. Ezt egy érzékletes példával támasztja alá. Amikor a fürdőszoba burkolása zajlott, valamiért csak nem akartak jönni a burkolók. Közben beépült a mosógép, amelyben nem sokkal a beüzemelés után találtak egy öklömnyi vízkövet. Kiderült, hogy a sváb falu vize nagyon kemény. A burkoló érkezésekor nyugtázta, hogy végül is jól jött ki a késésből, majd önigazolásként hozzátette: „Látja, hölgyem, még jó, hogy nem jöttünk időben, mert vissza kellett volna bontani az egész rendszert.” Szép komótosan került tehát a helyére minden. A burkolat is, amely féléves kiválasztás eredménye volt. A megfogalmazott cél az volt, hogy a virágos motívum, ami a ház tornácán az oszlopokon látható, belül is több helyen visszaköszönjön.
Az idővel való gazdálkodással nem volt gond, az albérletből való tervezgetés bármeddig elhúzódhatott, ráadásul a pénz is folyamatosan gyűlt a lépésekhez. Merthogy sok munka volt. A 40-es években épült házhoz a megépítése óta nem nyúltak, lakhatóvá kellett tehát tenni, és fel kellett készíteni a 21. századra. Szükség volt födém- és aljzatbontásra, a vályogfalak megerősítésére, víz bevezetésére, a fűtés korszerűsítésére, a tető helyreállítására, a tornác felújítására, és ezután jöhetett a ház toldása, a konyha, az étkező, a dolgozó-, illetve vendégszoba megépítése. Az egyetlen dolog, ami az előző lakókat idézi, az a kredenc, ami maradt és metszett üvegablakaival ma is az étkező méltóságteljes bútordarabja. Jelenleg a tulajdonos kerti betakarításainak, lekvároknak, befőtteknek, illetve savanyúságoknak őrzője.
A kredenc kegyelmet kapott
Konyha plusz kert
A ház a felújítás után az eredeti 80 négyzetméterről 36 négyzetméterrel 116 négyzetméteresre bővült. A konyhába hatalmas munkapultokat tettek, amelyeken sok háztartási eszköz elfér. Például az a gép, ami egészséges leveket állít elő, és nem csak zöldséget-gyümölcsöt centrifugál, de a bennük lévő, és a szervezet számára fontos enzimeket sem öli meg. Ott jártunkkor búzafülé volt az üdvözlőital, sajátos íze csupán bioalmalével elkeverve varázsolt mosolyt az arcunkra. A saját készítésű tönkölykenyérből pedig csak azért nem volt szerencsénk enni, mert a házi malomban az ékszíj meghibásodott. A fenti példákból is látszik, hogy a ház tulajdonosa ad az egészségre. A konyha ablakából jó kilátás nyílik a kertre, amely tudatos tervezés eredménye. A kert tetemes része veteményes, benne saját termelésű zöldségekkel, gyümölcsökkel, fűszernövényekkel. A konyhakertben folyamatosak a betakarítások, a tulajdonos számára ugyanis nem kérdés, hogy a palacsinta kizárólag házi lekvárral az igazi, a szilvás gombóc pedig saját szilvával a legjobb. Vendéglátónk elárulta, a konyha ablaka elé állított bárszékről, az úgynevezett magaslesről figyeli a növények fejlődését és a kertet, ahol a hasznos növény és a gyümölcsfa gyakrabban előfordul, mint bármilyen dísznövény. A magaslest mi is kipróbáltuk, onnan szemlélve a világot, szembetűnő az ablakot körbeölelő tapéta. A paraszti enteriőrt idézi a lakásban a tányér, illetve a sütőformadíszek a falon, de a konyha modernsége ezt nem kívánta. Hogy mégse hiányozzanak ezek a kellékek, a tulajdonosnak sikerült egy olyan tapétát találnia, amelyen ezek szerepelnek, így adva kortárs hangulatot a falusi konyhának.
A magasles, ahonnan remek kilátás nyílik a kertre
Vidéki lakomák
A konyhaablakból a veteményes látszik, meg az egyelőre csupasz terasz, ahol nyitott nyári konyha épül majd kemencével, grillezési lehetőséggel. A távolabbi terasz már kész. Ott szalonnasütő, a kinti étkezésekre szolgáló kerti asztal és egy masszív hintaágy kapott helyet. A tulajdonos szereti a kerti étkezéseket, a reggeli a kedvenc műfaja, amit a tavaszi–nyári idényben csakis kültéren fogyaszt el. A hűvösebb hónapokban az étkezőben reggelizik, amelynek három fala üveg, ettől pedig az egész helyiség fürdik a fényben és kicsit olyan, mintha az udvaron ülnénk. A család a hűvösebb hónapokban itt él, a tulajdonos itt dolgozik, a jó fényviszonyok miatt itt sminkel, a nappalit elmondása szerint nem nagyon használja, pláne mióta nincs otthon televízió. Ami dobhat a nappali tetszési indexén, az a közeljövőben megépülő cserépkályha. A szoba persze enélkül sem ingerszegény. Itt találhatók a család tárgyi emlékei még az Ugocsa utcából. Így a 120 éves zongora, amelynek kidolgozottsága figyelemre méltó. Finom faragásai egy nyugodtabb tempójú 20. századról üzennek. Ebben a szobában a polgári nyugalomról tudósít a klasszikus tonett hintaszék is. A lakásban több ízben felbukkan Csicseri Ormós Zsigmond arcképe. Ő Temesvár főispánja volt. A felmenő magángyűjteményéből alapította a Temesvári Múzeumot, és a mai napig létezik egy a nevét viselő kulturális csoport Temesváron. A szép nagy biedermeier íróasztal, amely az 1850-es évekből származik, Csicseri Ormós Zsigmondé volt.
Fürdőszoba üvegajtóval
A hátsó traktus
A szoba végén hosszanti folyosó nyílik, amely sötét és ablaktalan volt, így a tulajdonos fénycsatornát vágatott rá. Ez becsapós, olyan, mintha lámpa lenne és tulajdonképpen az is: egy lámpa, amelyben a nap a villanykörte. Fénycsatornát a sötét helyiségek természetes megvilágításának szándékával szokás beépíteni folyosóra, gardróbba, lépcsőházba vagy fürdőszobába. A fénycsatorna előnye, hogy földszintes, emeletes vagy tetőteres ház esetén is benapozza a sötét helyiségeket, akár 14-szer több fényerőt biztosít, mint egy 60 W-os izzó. A padláson át a ház bármely zárt terébe elvezeti a fényt, egy csatorna nagyjából hat négyzetméter területű helyiség bevilágítására lehet alkalmas. Vágása a tetőn a háziak esetén jó ötletnek bizonyult.
A csatorna segítségével benapozott folyosóból nyílik a szülői háló, ami ugyan utcafronton van, de mivel az utcán nincs forgalom, ez egyáltalán nem zavaró. A folyosóról nyílik a gyerekszoba is. Utóbbi egy hároméves fiúcska birodalma, aki most, hogy oviba megy, nagyfiús ágyat kapott. A fali szavannajelenetet ábrázoló falvédő a szoba számos szerethető elemével kedves pontja a lakásnak.
A ház érdekessége, hogy védett utcafronton található, így a régi ház szerkezetén nem lehetett változtatni, maradnia kellett a két bejárati ajtónak. Így lehetséges az, hogy a fürdőszobán is ajtó van, üveges részein zuhanyzás közben jól belátható a főutca és az ott zajló események, de mivel nappal sem történik semmi, ezért a láthatósággal nincs gond. A tusolás utáni ajándék, hogy ki lehet ülni a tornácra. Nincsen tornác pad nélkül – gondolta a tulajdonos, amikor megvette a kék padot saját születésnapjára. A tornác is figyelemre méltó, oszlopain virágmotívum látható, a pad fölött szekérkerék van, hiszen a magyar hagyományok úgy tartják, ez a motívum védelmi szerepet tölt be. Tavaly decemberben azonban a védelem szabadságolta magát.
Régi és új találkozása
Tűz van!
Mikuláskor történt, hogy a házigazda jött haza a kisfiával, majd arra lettek figyelmesek, hogy ajtónyitáskor sűrű, fekete füstfelhőben találják magukat, és égető, szúrós szagot lélegeznek be. Hamarosan 10 tűzoltó szállt ki a helyszínre két tűzoltóautóval, menteni a menthetőt. „A felfordulásnak a gyerek nagyon örült, mert imádja a tűzoltókat, és azt hitte, ez a Mikulás ajándéka, de nem, ezt nem mi rendeltük” – mondja a tulajdonos. A galérián meghibásodott az egyik régi kislámpa, az pedig felgyújtotta a matracot. Szerencsére a tűz nagy hőfokon égett, hamar elfojtotta az oxigént a lakásban, így a jó nyílászáróknak köszönhetően gyorsan elaludt a tűz. Füst azért maradt utána, és be is terítette a házat, ennek következtében minden kormos lett, mi több, a szag még fél évvel az eset után is érezhető. A dráma után festés, takarítás, mázolás, szellőztetés, a faanyagok fáig való visszacsiszolását és újrakezelését kellett megoldani, illetve ruha- és kárpittisztításra volt szükség. Mázli, hogy nem terjedt el a tűz, és a házban lévő ingóságok bekerülési és nem amortizációs értéken voltak biztosítva, így pénzénél volt a család. A biztosítás egy-egy tétele, mondjuk a takarítás 700 ezer forintra rúgott, a család teljes ruhatárának és kárpitjainak tisztítása egymillió forintnál állt meg. Az eset tanulsága, hogy riasztóval kombinált füstérzékelő kell a házba, ami távfelügyeletre van kötve, illetve hasznosak a jó nyílászárók is. Ez és az isteni gondviselés az, ami szükséges az ilyen tragédiák túléléséhez. A történet biztosan bevonul a családi legendáriumba, bizonyítva azt, hogy nem csak az Ugocsa utcában zajlott az élet. n
Meghitt fények
