Kinek mi a rend? Háziasszonyok vallanak erről

Mindannyian számon tartunk egy napi minimális házimunkaszintet, amit el kell végeznünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Persze sokszor a huszonnégy óra többszöröse sem elég arra, amit reggel eltervezünk.  És mit kezdünk a vívódásainkkal, miközben törekszünk a tökéletes felé? Megkérdeztünk három háziasszonyt, akik a téma avatott szakértői.

Békési Erika (38 éves újságíró, négy fiú édesanyja)
Ideális háztartás: Az egyik barátnőmnek burjánzó balkonvirágai vannak, a másiknál álomszerű a könyvespolc rendje, a harmadiknál gyönyörű tisztaság van, és így tovább – ezek összevegyítése él bennem, ha az ideálisra gondolok. Tudat alatt sajnos ezt követelem magamtól a saját háztartásomban is. Egyébként a színesség, a zsúfolt rend és az egyediség az, ami legjobban megérint egy lakásban: apró emlékek a könyvek között, élő falak, néhol egy-egy oda nem illő, megmosolyogtató tárgy. Amikor kissé elégedetlen vagyok a háziasszonyi képességeimmel, bevált receptem, hogy készítek a házunk különböző részeiről egy-egy fényképet. A fotót látva kívülről tudom szemlélni az állapotokat, és csodák csodájára mindig nagyon elégedett vagyok!
Napi minimum: Délelőtt csak egy gyerek van otthon, leginkább ekkor tudok a házimunkával foglalkozni. Persze a mindennapos mosás, teregetés, ruhapakolás, főzés és mosogatás mellett elég nehéz bármi más látványosat is haladni, de az előszoba rendje például fontos nekem, hogy a házba belépő azt érezze, itt rendben vannak a dolgok. Megnyugtat, örömet okoz, és rendkívül hasznos a finompakolászás, amikor egy-egy apró területet teszek rendbe. Ilyenkor azt érzem, sokat lendítettem a látképen, hogy tisztább lett az a rész, és közben sok apró elveszett kincs is előkerült… Mostanában próbálok kidolgozni egy módszert, amivel a fiaimat is bevonom a napi házimunkába – nem a kampányszerű segítségeket értem ez alatt, hanem az önálló felelősségek kiosztását.
Vívódások, elvárások: Folyamatosan agyalok, hogyan csinálhatnám jobban. De miért is várom el a makulátlan rendet, amikor négy rakoncátlan fiúval, plusz egy hasonló kategóriájú férjjel élek együtt? Érdekes lenne megszámolni, hányszor kértem már az iskolásaimat, hogy a táskájukat, cipőjüket érkezéskor ne az előszoba közepére dobják le, hanem vigyék a helyére. Vagy hogy a szennyes ruhának a kosárban van a helye, a csokipapírnak pedig a szemétben. Hű, mennyi mindent sorolhatnék még! Az biztos, hogy sok káros minta beépül az életünkbe, akár a filmekből – ahol a nők még otthon is tűsarkú cipőben járkálnak -, vagy a tökéletesen fényképezett lakberendezési magazinokból. Ezeket kellene tudnunk a helyére tenni.

Détári Anikó (37 éves mérnök, két kisfiú anyukája)
Ideális háztartás: A gyerekek születése előtt az idealizált álmom az volt, hogy a lakás olyan legyen, mint filmekben: egy ránc sincs az asztalterítőn és minden tökéletesen a helyén van. Idővel rájöttem, hogy minden úgy jó, ahogy van, és hogy az álomotthonok nem léteznek, vagy ha igen, akkor lélektelenek. Szerintem valahol a két véglet között található a középút: ne legyen atomtámadás-érzés, mert akkor nyert a rumli. De miért is ne maradhatna egy pohár az asztalon, vagy játékok a konyhapadlón? A fontos az, hogy a háztartás koordinálható és kézben tartható legyen, de ne a rend legyen a központi kérdés minden nap. Szeretem, ha barátságos és színes az otthonunk. Jó, ha a tárgyak, eszközök könnyen elérhetőek főzés és pakolászás közben, legyen meg mindennek a helye. És a gyerekek szempontjából fontos a biztonság.
Napi minimum: Reggelente beágyazok, az az alap. A konyhát mindennap felsöpröm, mert négyen sok koszt behordunk. A macska is bejár, sőt a hangyák is rendszeres látogatók – ezért sem árt a folyamatos tisztogatás. Gyakran főzök, ez az egyik kedvenc házimunkám, ez persze mosogatással jár, ami sosem maradhat el. Amit nem szeretek, az a vasalás, bár közben remekül lehet gondolkodni. Ha vendégek jönnek, akkor egy kicsit jobban odafigyelek a rendre, tisztaságra: porszívózok, felmosok, port törlök.
Vívódások, elvárások: Nem szoktam vívódni azon, hogy jól csinálom-e, inkább elfogadom, hogy meg kell csinálni. Azt gondolom, hogy ha az ember nem stresszel az állapotok miatt, akkor minden a helyén van, és az otthon is harmonikus látszatot kelt. De ez mindenkinek a saját belső harca. És ha a gyerekeket is sikerül hasonlóra szoktatni, akkor talán az ő fejükben is rend lesz.

Hetyéssy Fruzsina Dorottya (37 éves kismama, négy gyermek anyukája)
Ideális háztartás: Anyukámtól kapott mintám szerint az otthon legyen mindig tiszta és rendes, hiszen ki tudja, mikor toppan be mondjuk II. Erzsébet egy öt órai teára. Hát engem ettől eddig mindig megkímélt a sors, és az élet is felülírta az anyukám által kódolt háztartási fogalmat. Szerintem az a fontos, hogy egy háztartás hagyja élni a benne élőket, ne legyünk rabszolgái, de mégis legyen átgondolt, kreatív, és természetesen spontán. Hogy mikor érzem azt, hogy rend van? Akkor, ha van egy olyan szakasz a napban, amikor bemegyek a nappaliba, és nem esek át néhány könyvön. Vagy leülök a kanapéra, és nem kerül a hátsóm alá négy-öt műanyag játék. Kemény munka eredménye, hogy a gyerekeink általában úgy hagyják el a nappalit, hogy a játékok zömét ők teszik el. Természetesen ez nem arról szól, hogy nincs egy-egy játék elbújva a sarokban, nekem mégis komfortérzetet ad, és hagy néhány percnyi relaxációt.
Napi minimum: Ami nálam alap, hogy az előszoba nagyjából tiszta legyen. Az indulások-érkezések után naponta háromszor fölsöprök, és rendet teszek a gyerekek után, hogy a ruhájuk, cipőjük gyerekenként egy helyen legyen. Ez azért fontos, hogy az éppen induló gyerek akár segítség nélkül is fel tudjon öltözni. A másik forró pont számomra a konyha: a kedvenc bögrém elmosogatása. És ha már azt elmosogatom, akkor belefér még pár tányér, bögre is. Mániákus bögrehasználó vagyok, egy bögre a kávénak és kakaónak, egy másik a teának. Egyébként furcsán hangzik, de szeretek takarítani. Két és fél évet dolgoztam Londonban, jó részét takarítással, vasalással töltöttem. Sok család életébe beleláttam, közben egyre ügyesebben osztottam be az időmet és az energiáimat. Az a fixa ideám, hogy gyorsan és hatékonyan takarítok. Ez lehet, hogy nem is igaz, de nekem nagyon sokat segít! A takarítás vagy pakolás utáni állapot megnyugvással tölt el – bár ez a kisgyerekes létformában rövid ideig tart… És még valami: kisgyerekek mellett az ablaktisztítást felesleges dolognak tartom!
Vívódások, elvárások: A férjem a négy kiskorú gyermekem mellett betölti az ötödik nagykorú gyermek szerepét, szóval lazán veszi a háztartást! Bár mostanában egyre nagyobb szerepet vállal: a hétvégi nagy ebédek után ő szedi le az asztalt, elmosogat, hétköznapokon pedig a vacsora utáni romhalmaz elpakolását vállalta önként magára. Persze vívódásaim jócskán akadnak: amikor a nyugodt, merengős szoptatás közben meglátok egy lengedező pókhálót a levegőben táncolni, akkor legszívesebben azonnal futnék tollseprűért, de így csak hozzáírom gondolatban az „amitkellenemégcsinálom” listához. És folyamatosan sakkozok, hogy honnan tudnék elvenni egy kis időt úgy, hogy senki és semmi ne sérüljön. Mert amíg egy porszívózást akár négy gyerek társaságában is meg lehet tenni, egy vegyszeres (ecetes) takarításnak csak akkor állok neki, ha már mindenki alszik. Sajnos a fürdőszoba- és vécétakarítás általában késő esti szórakozást jelent nálam! n

Iratkozz fel hírlevelünkre!
Hozzájárulok, hogy a Fundamenta-Lakáskassza Kft. és a Fundamenta-Lakáskassza Zrt. hírlevel(ek)et (reklám) küldjön számomra az Adatvédelmi Tájékoztatóban foglaltaknak megfelelően.