A sziklakert kialakításának egyik legnagyobb előnye, hogy gyakorlatilag végtelen variációs lehetőségekkel rendelkezünk mind a beültetendő növények típusait, mind a formai kivitelezést illetően. A sziklakert építésének megkezdéséhez legideálisabbnak számító időszak az augusztus vége-szeptember eleje, amikor a nagyobb kánikulák már véget értek, de még nem toppantak be az első őszi fagyok. A növényeinknek ilyenkor még bőven van ideje gyökeret ereszteni a talaj mélyebb rétegeibe, ezáltal pedig megerősödni az év további szakaszaira. Mindenképpen készítsünk előzetes tervet, másképpen könnyedén túlvásárolhatjuk magunkat.

Hogyan fogjunk hozzá?

Első lépésként a sziklakert pontos méretét és elhelyezkedését kell meghatároznunk. Amennyiben büszkélkedni szeretnénk vele, úgy egy központi helyre tervezzük azt, de a kert bármelyik felhasználatlan négyzetmétere megfelelő lehet a feladathoz. Fontos, hogy legalább egy-másfél méter alapterületet szánjunk a sziklakert elhelyezésére, ám nem érdemes ennél sokkal nagyobb alapterületben sem gondolkodnunk, mert mind a költségeink, mind a befektetett energia is jóval több lesz a vártnál. Sok növénnyel ellentétben a sziklakertbe ültetendő zöldek általában kedvelik a tűző napsütést, így ne árnyékos helyet keressünk a kertünk számára.

További lépések

Második lépés gyanánt a terepet szükséges előkészítenünk, ahova a későbbi sziklakert kerül majd. Kezdésképp ássunk ki egy kevés földet a talajból a terület becsült középvonalában, majd helyezzünk el téglákat alapozás gyanánt. Erre helyezzünk nagyobb méretű sziklákat úgy, hogy azok stabil alapon helyezkedjenek el. A fennmaradó réseket töltsük fel virágfölddel, homokkal és apró kavicsokkal. A földes részekbe tervezzük majd az ültetendő növényeket. Gondoljuk át és tudakoljuk meg, hogy melyek azok a fajták, amelyek nem nőnek túl nagyra, és jól bírják az egész éves strapát – ilyen például a havasi őszirózsa, a kerti pázsitviola, a napszem vagy a hamvas cipruska. Az ültetésnél fontos, hogy legalább 5-8 centiméter mélyre érjenek a növények gyökerei, hogy ne fordulhassanak ki könnyedén a földből. Végül pedig az egész építményt szórjuk meg egy kevés zúzott kővel, kaviccsal, amely egyrészt megóvja majd növényeinket a kiszáradástól, másrészt pedig védi azokat az esetleges környezeti hatásoktól.