– Ön hol közösségi kertészkedik?
– Kispesten alapítottam meg az első városi kertet 2012-ben, ott az Első Kis-Pesti Kertben volt ágyásom, emellett én voltam az első évben a kertvezető, kertszervező. Az idén várhatóan 6-8 városi kertet nyit az egyesületünk Budapesten, ezek mind önkormányzati támogatással létrejövő kertek lesznek. Valamelyik új kertben lesz ágyásom, én leszek a kertvezető és én viszem végig a közösségépítés folyamatát az első szezonban.
– Hol tart itthon a mozgalom?
– Nálunk mindez tavaly indult el, így természetes, hogy magán viseli minden kezdet nehézségét, gyermekbetegségeit. Angliában 1908 óta törvényi támogatottsága van a városi mezőgazdaságnak, így 105 éves előnyük van velünk szemben, míg az USA városi kertjei 35 éves múltra tekinthetnek vissza. Örülök, hogy az eddigi sikerek és az igények alapján úgy tűnik, ennek a tevékenységnek van jövője itthon is.
– Melyik a legsikeresebben termelhető növény?
– Az Első Kis-Pesti Kertben statisztikát készítettünk a kertben termelt növényekről. A következő adatokat mértük a 2012-es esztendőben: 26 családi parcellán 31 féle haszonnövényt és még számtalan fűszernövényt termeltünk. Ezek közül csak a legfontosabb mennyiségek és termények: 412 kg paradicsom, 40 kg paprika, 65 kg uborka, 20 kg retek, 57 kg padlizsán, 35 kg cukkini, 42 kg saláta, 16 kg zeller, 23 kg sárgarépa, 14 kg bab, 10 kg spenót, 8 kg bors és még sorolhatnánk.
– Milyen termény jöhet ki egy nagyváros földjéből?
– Semmi jó, semmi egészséges. Teljes földcsere nélkül felelőtlenség bármit is termeszteni városi talajon. De ez még kevés, fontos, hogy körbe legyen kerítve a terület, legyen vízrendszer, a leglényegesebb pedig a tudatos közösségépítés és a közösségi normarendszer kialakítása. Ezek nélkül a kezdeményezés megragad a gerillakertészkedés szintjén, azaz gyorsan elhaló aktivizmus lesz.
– A világon hol a legnépszerűbb a mozgalom?
– Tőlünk nyugatra és a tengerentúlon mindenhol megtalálhatók a városi kertek, a megszokott, támogatott zöld felületek a városok szövetében. Ezek a városi kertközösségek sokféle funkciót, missziót látnak el, az egyik legérdekesebb a németországi Interkulturális kertek mozgalom, amely a bevándorlók integrációját segíti a kertközösségeken keresztül. Ma már több száz ilyen kert működik szerte Németországban. Nyugaton az tapasztalható, hogy a városok vezetői rájönnek ezeknek a kerteknek a sokrétű hasznaira és egyre intenzívebben támogatják a működésüket.
– Az embereknek van kedvük a városban kertészkedéshez?
– Egyre többen vágynak a kertek nyugalmára, minőségi termények termesztésére és legfőképp a közösségi életre. Jelen pillanatban hosszú várólistáink vannak, reméljük, hogy a kertek szaporodásával a legtöbb igényt ki tudjuk majd elégíteni.
– Mi az a legjelentősebb közösségi élmény, amit egy ilyen kerttől kapható?
– A modernnek nevezett életforma egyik legpusztítóbb hatása az emberi lélekre az elmagányosodás, a közösségek hiánya. A városi kert ebből a szempontból kifejezetten jó lehetőség a közösségalapításra és –fejlesztésre a városi környezetben. Míg nyugaton nagyon erős alapja a demokráciának a szomszédsági közösségek léte, ebben nagyon nagy hiányosságai vannak Magyarországnak.
– A következő lépés az állattartás vagy a közösség tagjai leköltöznek együtt egy tanyára?
– Angliában és az USA-ban már kísérleteznek állattartással, méhészkedéssel, emellett számos közösségi eseményt, oktatási kurzust, iskolai programokat tartanak. Azt nem gondolom, hogy ezek a városi kertközösségek elhatároznák, hogy közösen vidékre költöznek, nem is ez a célja a kezdeményezésnek, a feladat sokkal inkább a vidéki élet egy apró szeletének a városba költöztetése. Azonban vidéken is létre lehet hozni hasonló kerteket, mezőgazdaságot. Sok helyen beindult a szociális kertmozgalom, egy-egy falu a saját élelmiszer igényét, tüzelőjét helyben termeszti meg, dolgozza fel, pénzmozgás nélkül oldják meg a közétkeztetést, a helyi foglalkoztatást. Ezek mind követendő példák, és látszik, hogy egyre több lesz a jövőben.
– Spórolhat-e az ember a zöldségen-gyümölcsön egy ilyen modellel?
– Meglehetősen sok pénzt lehet megtakarítani a városi kertműveléssel. Az 5-7 m2-es ágyásokban igen sokféle növény megterem, a nyári szezonban kiválthatja a zöldségvásárlást. Ezen túlmenően fontos szempont a saját termés minősége is. A nagyáruházakban vásárolt, több ezer kilométerről szállított zöldségek helyett a saját termény mindig jobb, helyben termett, még érzelmi kötődésünk is van felé, értékesebb a bolti áruknál. A városok nem adnak túl nagy teret a takarékosságra, egy ilyen városi kert lehet az első lépés a részleges önellátás megteremtése felé.
– Mi a baj a piacon kapható zöldségekkel, gyümölcsökkel? Miért jobb a saját?
– Az nagyon jó, ha a városiak piacra járnak, ennél csak az lenne a jobb, ha termelői piacokra járnának, személyesen ismernék a gazdát, akitől a terményeket vásárolják, megtanulnák értékelni a házi termékek minőségi értékeit. Nagyon érdekes ebből a szempontból New York, ahol a város utcái a hétvégeken megtelnek a környék farmgazdaságainak standjaival, hiszen ma ott divat helyi termelőtől vásárolni. Valami ilyesmit kellene itthon is elérni a helyi piacok támogatásával, a hazai kistermelők helyzetbe hozásával. n
