A szép kert záloga az ápolt és karbantartott kerítés. Ehhez pedig meghatározott időközönként bizony a kerítésfestés egy elkerülhetetlen teendő. Nem ördögtől való dolog ez, de van néhány dolog, amire érdemes odafigyelnünk. Ezeket szedtük most össze.

A kerítésfestés menete, ha fából készült a kerítés:

1. Csiszolás

Akár van már festék a kerítésen, akár nincs, mindenképpen ez legyen az első lépés. Csiszolópapír és drótkefe segítségével alaposan tisztítsuk meg a felületet a szennyeződésektől, a lepergő festéktől és a fa száradásából adódó szálkásodástól. Akkor dolgoztunk jól, ha a csiszolás után kezünkkel végigsimogatva a léceket igazán, és puha, sima felületet érzünk. Fontos, hogy szálirányban dolgozzunk, és viseljünk védőmaszkot, hogy ne lélegezzük be a port.  Ha megvagyunk ezzel, seprű és vizes rongy segítségével alaposan portalanítsuk a fát.

2. Alapozás

Az alapozás a kerítésfestés legkevésbé látványos, ám a végeredmény szempontjából legfontosabb lépése. Egyrészt az alapozó minőségén múlik, hogy a festék mennyire tapad meg a fán. Mivel eltömíti a fa pólusait, nem engedi, hogy a festék beszívódjon, így nem vesz kárba az első réteg. Emellett véd a gomba és kékpenész ellen.  Aranyszabály: alapozni csak  száraz felületre szabad. Ezzel biztosíthatjuk ugyanis, hogy a fa gyorsan és megfelelő mértékben magába szívja a réteget. Emellett ügyeljünk az időjárásra is. Míg a csiszolásnak bármikor nekiláthatunk, az alapozást és a festést ne nagy melegben és ne túl párás levegőn kezdjük el, mert mindkettő akadályozza a festék száradását.

3. Megfelelő lazúr kiválasztása

Az előkészítő lépések után jöhet a lényeg: maga a festés. Ehhez először azt kell eldöntenünk, milyen típusú lazúrral szeretnénk lekenni a kerítést. Árnyalatától függően fedi be a fát, és ugyanezzel egyenes arányban védi az anyagot az UV-sugarakkal szemben.

• A vékonylazúr – nevéből eredően – egy könnyed, finom réteget képez a fán, amely alatt annak természetes felülete látható marad. Kapható színtelen változatban is, de kültéren mindenképp színezett festéket használjunk, és előzetesen kenjünk át a fát favédővel is a minél nagyobb UV-védelem érdekében. Vékonylazúr esetén a festést először az első évben, majd két-három évente ajánlott felfrissíteni.
• Ha vastaglazúrt használunk, sokkal sötétebb lesz a felület, melyen csak a vastagabb erezetek ütnek át, így kevésbé természetesebb az összehatás. Cserébe viszont erősebben védi a fát, és tartósabb is, ami azt jelenti, hogy elegendő három-négy évente újra festeni.

4. Második körös csiszolás

Sokan ezt a lépést kihagyják, pedig legalább olyan fontos, mint bármely másik. Az első réteg után érdemes egy nagyon finom csiszolószivaccsal áttörölni a frissen festett, de teljesen megszáradt felületen. Bármennyire is precízek voltunk ugyanis az előkészítő fázisban, az alapozó réteg itt-ott biztosan felsértette a fát, a szálasodást pedig érdemes eldolgozni. Megéri ebbe energiát és időt fektetnünk, mert a festés így sokkal tartósabb lesz.

5. Második réteg felhordása

A tökéletes és minél  tartósabb végeredmény érdekében mindenképpen kenjük át még egyszer a felületet. Viszont előtte hagyjunk időt az első rétegnek a teljes száradásra.