“Egy 71 nm-es panellakásban lakom, ami 6 éve esett át egy teljes átalakításon. A nappali azonban már frissítésre érett, amihez régóta gyűjtögettem az erőt. Aztán idén nyáron elköltözött a lányom, felszabadult a szobája, amit rögtön birtokba is vettem, tanszobát és műhelyet alakítottam ki belőle (ékszereket tervezek és készítek, és ezt tanítom is). Végre a rengeteg mütyür kapott egy végleges helyet, és azóta nem a hálószobában taposok éjszaka a kellékeken” – kezd bele jó hangulatúan a maga sikertörténetébe Kata, hozzátéve: igazából a műhely kialakítása hozta meg a kedvét a nagyobb lélegzetvételű ráncfelvarráshoz.
ILYEN VOLT A NAPPALI
Galéria / 4 kép
Sorra került hát a nappali. Mivel Kata tudta, hogy az ott lévő parketta is cserére érett, úgy döntött, teljes stílusváltást eszközöl. A központi élettér amúgy is sok hangulatvilág nyomait magán viselte már – volt már ott uralkodó az afrikai, a mediterrán, az angol country, a romantikus és a bohém stílusvilág is, sőt olyan időszak is akadt, amikor mindez egyszerre képviseltette magát. “56 évesen azt éreztem, hogy egy tiszta, fényes, tágas, világos, nőies, egyszerűen szép, de nem minimál stílusú környezetre vágyom.”
Közben azt is megtudjuk, hogy Kata korábban elvégzett egy lakberendező iskolát, elsősorban azért, mert nagyon érdekelte ez a téma, és tudatosan szerette volna alakítani a környezetét. Végül csak azért nem kezdett el “praktizálni”, mert rájött, hogy nem minden stílussal tud azonosulni, és nem szeretett volna olyan enteriőröket tervezni, ami csak a megrendelőnek tetszik, neki viszont a legkevésbé sem. Ekkor fordult az ékszerek felé, azokban éli ki kreatív energiáit. A tanfolyamon felszedett tudását azonban saját kis nappali projektjében kiválóan kamatoztathatta.
Az elhatározást aztán tettek követték. Kata meghirdette a régi bútorait, mindent eladott, amit csak tudott. Egyedül a sarokkanapé maradt meg, de az is új huzatot kapott, a barna ópiumasztalt pedig lefújta krétafestékkel. “Az asztalt mindenképpen meg szerettem volna tartani, mert évekig vadásztam rá, míg végül találtam egyet használtan. Ez nálam örök szerelem.”
Majd Kata egyeztetett azzal a kivitelezővel, aki 6 évvel ezelőtt a generálkivitelezést is csinálta. Mivel akkor is minden rendben zajlott, jó barátok lettek, ami manapság a pórul járt lakásfelújítók rémtörténeteinek sorát hallgatva igazán nagy kincs. Augusztus elején aztán elindult a munka. “Elköltöztem két hétre, mert nem akartam a szakember útjában lenni – ennek ő nagyon örült –, majd két hét múlva a megbeszélt időpontban átvettem az elkészült lakást. Két nap múlva megérkeztek a megrendelt bútorok (ez a két nap egy alapos nagytakarításra volt elég), aztán jött egy másik aranykezű mesterember, aki asztalos és villanyszerelő is volt egyben, ő és a társa két és fél nap alatt összerakták a bútorokat, felszerelték a világítótesteket, a karnist, meg mindent, ami a falra vagy mennyezetre került.” Szóval attól számítva, hogy Kata a kulcsokat és otthonát a szakemberek kezébe adta, a 20. napon minden a helyére került. A végeredmény pedig önmagáért beszél.
RÁ SEM LEHET ISMERNI
Galéria / 12 kép
“Megjegyzem, hogy a falfesték soha nem olyan színű, mint amit vár az ember. Körülbelül 12 festékmintát vettem, amit felkentem a falakra hetekkel a felújítás előtt, hogy szokjam az árnyalatokat, és tiszta fejjel és szívvel tudjak dönteni. Hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a következő 5-6 évben mit nézeget az ember nap mint nap. A nappali fala például túl szürke lett. Két napig gondolkoztam azon, hogy átfestetem, de aztán arra jutottam, hogy lesz, ami lesz, meg fogom szeretni. Meg is szerettem!”
