Kis titkok nagy tudója: a lakberendező

– A lakberendező és a belsőépítész feladatkörét sokan keverik. Mi az alapvető különbség?

– A legtöbb lakberendező szereti belsőépítésznek hívni magát, miközben nem az. Belsőépítésznek tanulni négyéves elfoglaltságot jelent a MOME-n, Sopronban a Nyugat-magyarországi vagy a Műszaki Egyetemen. Lakberendezőt ehhez képest bárhol képeznek, akár 3-4 hónapos tanfolyam keretein belül is. Én eredetileg művészettörténész vagyok, a Veresegyházi Oktatási Stúdióban tanultam a szakmát, amely államilag elismert képzés.

– Mondana egy egyszerű példát, hogy megértsük a gyakorlati különbséget?

– Míg az építész mindenhez hozzányúlhat, a belsőépítész végezhet bizonyos szerkezeti átalakításokat, a lakberendező azonban semmi ilyesmit. Födémhez, főfalhoz nem nyúlhat, az ő hatásköre kizárólag a válaszfalakig terjed, azokat viszont bonthatja, ha kell, felhúzathat újabbakat. Ha én lakberendezőként hozzá akarok nyúlni a födémhez, saját jogon nem tehetem meg, statikust kell hívnom hozzá.

– Mikor érdemes lakberendező segítségét kérni?

– Amikor valaki úgy dönt, hogy lakást szeretne venni. Sose vegyünk úgy ingatlant, hogy nem látta szakember. Ha megvan a kiszemelt lakás, kérni kell egy alaprajzot, amelynek láttán elmondom, átalakítható-e úgy, ahogy azt a vevő szeretné. Ha igen, színre lép a kivitelező és a gépész. Ők megnézik, milyen állapotban van a tető, a fűtés és a lakás néhány kényesebb pontja. Ha a kivitelező is áldását adja a dologra, utána meg lehet venni a lakást.

– Ez az idillikus felállás, de most is ez a helyzet?

– Jelenleg kevés ingatlan cserél gazdát. Manapság inkább az a jellemző, hogy a tulajdonosok kiköltöznek a lakásából 2-3 hónapra, azt a brigádommal felújítjuk, majd visszaköltöznek. Gyakori az is, hogy válás miatt kell egy lakást optimalizálnom egy nő és két gyerek számára. Ilyen esetben mindig azzal kezdem a megbízóm felé fordulva, hogy a postaládáról, a kapucsengőről le ne vegye a volt férj, élettárs vagy barát nevét. A biztosítói statisztika szerint ugyanis kevesebb a betörés egy olyan ajtónál, ahol két név van kiírva.

– Hogy látja, milyen a lakások állapota itthon?

– Sok a baj. A középréteg felső sávjától lefelé az embereknek nincs pénzük arra, hogy megfelelő módon tartsák karban a lakásukat. Nem festenek, nem ellenőriztetik a fűtést, húsz év körüli kazánokkal élnek egy fedél alatt. Emiatt nem is marasztalható el senki, mert köztudott, hogy egy kazáncsere új csövezéssel, engedélyekkel, munkadíjjal belekerülhet 6-800 ezer Ft-ba, ennyi pénz pedig keveseknek áll készenlétben otthon. Én azt szoktam mondani, a lakás gépészeti állapotát hozzuk először rendbe, utána jöhet minden más komfortjavító beruházás. A lakások állapotával kapcsolatos beszédes adat, hogy az embereknek annyira nincs pénzük lakáscsinosításra, hogy az utóbbi öt évben számos lakberendezési lap függesztette fel magyarországi működését. Ezek közül is leginkább azokra van kereslet, amelyek a DIY (Do It Yourself – Csináld magad!) mozgalom aktivistáit látják el tanácsokkal.

– Ilyen nagy lenne a baj?

– Ma idehaza egy szűk réteg költ luxusdizájnra, az emberek 99 százaléka nem. Előfordul ugyanakkor, hogy valaki egy 80 milliós ingatlanra rákölt 20 milliót, majd a munka vége felé érzi, hogy fogy a pénz, és a meglévő bútorok felhasználásával, újrakárpitozásával enyhít a terheken.

– Tehát van is pénz meg nincs is. Önnek sok a munkája?

– Nem panaszkodom. Egyszerre általában négy ügyfelem van. Úgy vagyok elkönyvelve a piacon, hogy megérem a pénzem, mert annyit spórolok a megbízóimnak azzal, hogy remek lelőhelyeket tudok, hogy az még a munkadíjammal együtt is megéri nekik. A munka során ugyanis olyan kincsesbányákba viszem el őket, mint egy kiváló textil-nagykereskedés, háztartási gép- vagy hidegburkolat-nagykereskedés. Kis titkok nagy tudója vagyok, szerintem lehet kis pénzből lakberendezni, de ahhoz én is kellek.

– Sokan m2 szerint árazzák a munkát. Ön is?

– Projektárazással dolgozom. Van, aki azt kéri, hogy a munkafolyamatok egészét én vezényeljem le, a bontástól az evőeszközök kiválasztásáig. Ennek nyilván más az ára, mint akkor, amikor az ügyfél aktívan részt vesz a folyamatokban.

– Inkább a nők, vagy a férfiak hiszik azt, hogy értenek a lakberendezéshez?

– A férfiak szoktak beleszólni a dolgomba. Ez sajnos elkerülhetetlen, de általában kompromisszumot kötünk. Gyakran gyerekkori becsípődések jönnek elő, olyan álmok, amelyek korábban sosem valósultak meg. Mondjuk kék falat szeretne az ügyfél a szobájába kosárpalánkkal, de közben elfelejti, hogy 50 éves. Ilyenkor jövök én a kompromisszumos javaslataimmal.

– Kik még a nagy önmegvalósítók?

– Az ötven év felettiek, akiknek a házából elköltöznek a gyerekek, eljött tehát az ő idejük, hogy saját kedvükre alakítsák át az otthonukat. Ilyenkor minden olyat beleálmodnak, amiről le kellett mondaniuk a gyerekek ottléte alatt. A fantáziát elengedik, és a fürdőből wellnesstermet akarnak, de háromszor akkorát, emellett zeneszobát, moziszobát és sok minden mást is. Nem restek 15 milliót rákölteni arra, hogy jól érezzék magukat. Az álmodozás nagyon aranyos jeleneteket szül, a felnőttek olyanok tudnak lenni, mint a gyerekek, akik beszabadulnak a cukorkaboltba. Ők a kedvenc ügyfélcsoportom.

– Erről nem írnak a magazinok. Mi nincs még benne a lakberendezési lapokban?

– Az, hogy a párok sokszor nem akarnak közös hálót az eltérő bioritmus miatt. Külön gardróbot is szeretnének, hogy ne rendetlenkedjék össze egymásét. Ezenkívül olyan szokásokkal találkozom, hogy néha komoly empátiára van szükségem munkavégzés közben. Sokszor párterapeuta is vagyok, igazságot kell szolgáltatnom például az olyan csatározásokban, amely szerint: „ha megvettük a borhűtőt, miért nem kaphatom meg a gőzkabinomat” és ehhez hasonlók.

– Ilyen szempontból jobb az egyedülálló yuppie-val dolgozni, nem?

– De igen, ő télen elmegy három hónapra Ázsiába. Nincsenek személyes tárgyai, ruhái, cipői vannak meg egy laptopja. Maximum intelligens kapcsolási rendszereket kér meg néhány emblematikus bútordarabot, és azzal, hogy távol van, nyugalmas munkakörülményeket biztosít számomra.

– Toszkán stílus, mediterrán? Mi most a divat, mit kérnek az ügyfelek?

– Ilyen megrendelést nem vállalok, csak a saját eklektikámat, amelyben a régi és az új elemeket keverem. A leendő ügyféllel egyébként mindig van egy első konzultáció, ahol felmérjük, tudunk-e együtt dolgozni. Ha kialakul a szimpátia, utána lépünk tovább.

– Hol tájékozódjon, aki képezné magát, de csak a saját örömére, nem iskolai keretek között?

– Blogokon, most ez a legfontosabb médium, illetve a trenddiktáló dizájncégek honlapján. Érdemes megnézni, hogy az iSaloni kiállítás dizájnpavilonjában kik állítottak ki az utóbbi időben. Ők, vagyis zömmel olasz, kisebb mértékben holland cégek diktálják a trendeket. Érdemes továbbá külföldi magazinokat vásárolni ebben a témában.

– Melyek a legjellemzőbb lakberendezési hibák?

– A kapcsolási rend elrontása. Fontos, hogy a lakásban logikusan legyenek elrendezve a kapcsolók, jók legyenek a fények. Hiba a túl- és az alulvilágítás. Probléma, hogy az emberek nincsenek tisztában a színek pszichológiájával. Sokszor az ajtók nyitási iránya is helytelen, alulméretezettek a helyiségek. Az ergonómia nagy úr, 80 cm kell például ahhoz, hogy kényelmesen kihúzzunk egy széket az asztal alól. Ha ezt a lakberendező figyelmen kívül hagyja, a kuncsaftjai életét teszi kényelmetlenné.

– Látványos eredmény hogy érhető el gyorsan és olcsón?

– Textilekkel, új tapétával, festéssel. Turkálni egy jó függönyanyagot fél siker. Átgurítani másik színre a falat, szintén. Két új párna is csodákra képes, ahogy három lebegő polc is egy üres falfelületen néhány, az ócskapiacon vett szép tárggyal. Filléres dolog, de optikailag nagyot dob a lakáson. Miként az is, ha festek a megrendelőimnek egy-egy képet, esetleg egy családi fotót kinyomtatok nagy méretben, majd arra ráfestek valamit.

– Saját brigáddal dolgozik?

– Igyekszem sajáttal, amelyet hosszú évek alatt állítottam össze. Ha az ügyfél hozza a kivitelezőt, nem vállalok felelősséget semmiért, egyébként adok két év garanciát. A legnagyobb kincs a gépész, aki bonyolult, drága szakember, a munkafolyamatok szíve. Emellett a burkoló is jó kell legyen, na és persze a villanyszerelő milyensége sem mellékes.

– Ha nem lakberendez, mit csinál?

– Ma már költözéseken is vállalok munkát mint szelektor. Bepakolok-kipakolok, közben szelektálok. Sok minden megy a kukába ilyenkor, ruhák, a konyhai eszközöknek legalább a fele, évtizedes fakanál, elforgácsolódott műanyag tálak. Kellek ide, mert az emberek nem tudnak mit kezdeni a tárgyakhoz való kötödésükkel. Azt szoktam mondani, hogy a ruha, amit két nyár és két tél alatt nem vettünk fel, az nem kell, mehet a szemétbe vagy jótékony célra.

– Hát, a költözés nehéz ügy…

– Az egy trauma, olyan, mint egy haláleset, pláne, ha az ember sok éven keresztül lakott egy helyen. A költözést a lehető legkomfortosabban kell intézni. Minden alól mentesíteni kell az embert. A felújítás sem egyszerű, abban is van két összeomló pont. A nők középtájon keserednek el, amikor azt látják, minden szét van vésve, nincsenek színek. A férfiak a vége felé omlanak össze attól, hogy mennyi pénz ment el a felújításra és mennyi fog még később.

– A lakásra folyamatosan költeni kell…

– Igen. Költeni kell a fűtésre, a kéményre, ezek egyáltalán nincsenek evidenciában tartva, ahogy a villanyvezetékek amortizációja sem. Nem tudom, hány lakásban van még ma is alumíniumvezeték textilborítással, ami elektromos tüzet okozhat a falban, porig égetve a lakást. Azt a hőn szeretett otthont, amelyből sokszor alapvető eszközök hiányoznak. Ha kötelezővé tehetném, akkor azt mondanám, piszoárt és poroltót minden lakásba! n