Alaprajz: Az arab ház négyszögletű, illetve egy négyszögletű udvart zár körül, amelynek a közepén kert vagy szökőkút található. Ez tulajdonképpen egy négydimenziós zárt univerzum, a középpontban lévő kert a Paradicsom felidézését szimbolizálja.

Kert: A Paradicsomot szimbolizáló kert bekerített, fallal körülvett, vízjárta, növényben gazdag, gyönyörteljes, pihentető terület. A zárt kert zuhogókkal, vízfalakkal tagolt. Közepén medence terül el, sokszor szökőkúttal kombinálva. A medence melletti pavilonból könnyen belátható a kert. A kert növényei párhuzamos sorokban, szimmetrikusan helyezkednek el, előtérben a virágok, mögöttük a szőlők és gyümölcsfák, háttérben a magasabb, széltől védő fák, mint például a datolya. A kert kiemelt figyelmet élvező növénye a rózsa, melynek felhasználása az arab világban szinte végtelen. Az arab ember a hagyományos vendégváráskor rózsaszirmokkal szórja fel a szőnyegeket, a kerti medence tükrét, illatszereket füstöl, a megérkező tenyerébe rózsavizet tölt. Rózsavizes vízben mosakszik étkezés előtt, közben és után, ugyanakkor a nők szépségápolásának is elengedhetetlen kelléke a rózsavíz. A rózsa egyben ételek és italok illatosítója és színezője, pecsenyéknek, pástétomoknak éppúgy nyersanyaga, mint az édességeknek.

A kert a Paradicsomot szimbolizálja

Ablak: A hagyományos otthonokban díszes farácsok fedték az ablakokat, erkélyeket, de ilyen rácsokkal választották el a nők életterét is. Ezeken a rácsokon kifelé kiválóan lehet látni, befelé azonban nem. Efféle rácsokból ma is készítenek paravánokat, illetve kisebb szekrényeket.

Falak: A terekre az arab ember úgy tekint, mint a fehér festővászonra. A falak színe visszafogott, pasztelles – fehér, bézs, homok –, ugyanakkor fényes, márványszerű. Ezek a falak adják meg a nyugodt hátteret a színes és díszes bútoroknak. A meleg hangulatért a bútorokon kívül a különféle színekben pompázó textilek gondoskodnak a falon, a földön és az ablakokon. A falakra visszatérve érdemes megjegyezni, hogy az autentikus arabtól eltér az “európai-arab”, amely a mediterránnal keveredve erőteljesebb színeket használ. Ez az iskola előszeretettel alkalmazza a szivacsos technikát, amelynek lényege, hogy a festékbe mártott szivaccsal foltokat ken a falba.

Bútorok és kiegészítők: Az arab lakáskultúrát mindmáig gyorsan összeszedhető és könnyen szállítható berendezési tárgyak jellemzik. A szobákat színes szőnyegek, textíliák, rengeteg párna, méretes és kerek fémtálak, puffok, sok-sok lámpás és mécses teszi otthonossá. Az arabok kevés és szinte észrevehetetlenül alacsony bútorokat használnak. A bútorok faragással díszítettek, sötét színű fából készülnek, az étkezés a földön ülve, a hat- vagy nyolcszögletű asztalkák körül történik. Jellemzőek az áttört faragással, gyöngyház berakással díszített kisbútorok egzóta fafajtákból, ami alatt a mahagóni, a cédrus, az ében, a citromfa értendő. A bútorokra a mesterek kézzel faragják a különböző virágmotívumokat és geometrikus formákat, majd szamárszőr ecsettel festik meg őket. A manufakturális jellegű arab tárgykultúrára a minőség, a míves kidolgozottság és a hosszú élettartalom jellemző.

Jellemzőek az alacsony bútorok

Textilek, csempék: Az otthonok díszítését a felület álcázása, súlytalanná tétele jellemzi. Ezt a célt szolgálják az apró mintás textíliák, csempék, mozaikok. Lényeges elem főleg a textileknél és csempéknél a színek sokasága és az európai szem számára szokatlan színpárosítás. A színes csempék nemcsak a fürdőben vagy a konyhában, de a lakás minden helyiségében megtalálhatók, a padlón és a falakon egyaránt. Gyakran az asztalok felületét is élénk színű, bonyolult mintájú mozaikberakás ékesíti.

Fények és világítás: A lakás belsejének fontos része a fény. Tipikusak a falról lelógó óriási rézcsillárok, de mivel a központi világítás ebben a kultúrában nem kedvelt, inkább a hangulatfények elhelyezése jellemző. Gyakran a párkányokra, földre helyezett fémvázakra kifeszített és hagyományos arab vagy berber mintájú, hennával díszített kecskebőr lámpások, illetve sok esetben vésett díszítésű lyukacsos rézlemezből készült lámpák, mécsestartók biztosítják a világosságot. Kedveltek a sokszögletű függőcsillárok, illetve az áttört mintázatú kovácsoltvas és bádog falikarok által a falra szórt, csipkézett fényrajzok.

Kedveltek a függőcsillárok

Díszítőelemek: Az arab országokban az iszlám előírásai miatt tiltott az ember, illetve állat, azaz a halhatatlan lelkű lények ábrázolása, ezért a motívumvilág a geometrikus formák és a növényi ornamentika köréből merít. A Korán szerint csupán Isten képes életet teremteni, és mivel a vallás alapvető jellegzetessége a bálványok elutasítása, az élet képi ábrázolását a muszlim teológusok bálványimádásnak tekintették. Az araboknak az iparművészet a legjelentősebb díszítő művészetük, illetve a kalligráfia.Az iszlám kultúrában az írott szó, mint az isteni kinyilatkoztatás eszköze, különleges tiszteletet élvez. Éppen ezért a kalligráfia óriási fejlődésen ment át, és számos elegáns, gyönyörű írásstílus alakult ki. A kalligráfia művészetét nemcsak a kéziratokban művelték, hanem az épületek díszítésére is fölhasználták. A legtipikusabb iszlám díszítőelem ugyanakkor az arabeszk, amely olyan díszítmény, illetve stílus, amely virág-, levél- és gyümölcsmotívumokat alkalmaz, néha pedig állat- és emberfigurák körvonalait vagy geometrikus mintákat, s ezzel hol szögletes, hol hajlított, össze- és szétfutó vonalakból álló, bonyolult mintázatot hoz létre.

Gazdag díszítésű építészeti elemek

Élvezetek és lakáskultúra: Az arab világban a szebbnél szebb teaasztalkák – fémtálcák, a teáskannák és festett üvegpoharak a hagyományos arab teázás kellékei. Marokkóban például a legszívesebben a híres marokkói mentateát fogyasztják. Az autentikus változat a közhiedelemmel ellentétben nem mentából készül, hanem zöld teából, amelyet édesítenek, és csak fogyasztáskor ízesítenek friss mentalevéllel. Az élvezetek egy másik forrása a vízipipázás, sőt, maga a vízipipa már-már dekorációs elemmé is vált az arab otthonokban. n

Fontos szertartás a teázás