Házassági vagyonjogi szerződést (a köznyelvben: házassági szerződést) kötni a jövendőbelinkkel nem számító és pénzéhes cselekedet. Próbáljuk meg a témát objektíven, érzelmektől mentesen, a realitás talaján nagy vonalakban áttekinteni.
Mit nyerhetünk egy házassági szerződéssel?
Nyugodt és rendezett gazdasági helyzetet a két fél között egy olyan időszakban kötött megállapodás alapján, amikor még a szerelem, a megbecsülés és a tisztelet alakítja ki a két fél közötti kapcsolatot. Ebben a helyzetben tisztán át tudjuk gondolni, hogy jövendőbeli házastársunkról, gyermekeinkről milyen módon szeretnénk gondoskodni, vagyonunkat milyen módon szeretnénk megosztani, ha válásra kerülne a sor. Már ekkor kiderülhet az, ha az egyik fél egyáltalán nem szeretne semmit sem juttatni a másik félnek válás esetén. Ilyenkor megfelelő óvatossággal kezeljük az adott személyt, hiszen a gyermekekről való gondoskodás, lakhatásuk, megélhetésük biztosítása olyan alapvető dolgok, amelyeket a házasság megromlásától függetlenül igényelhetünk. A házasság felbontásakor a bíróság is dönthet erről, de ekkor már gyakran ellenséges hangulatban kell tárgyalni ezekről a kérdésekről.
A szerződés lehetőségei A házassági szerződésre vonatkozó szabályok a polgári törvénykönyvben (Ptk.) nagy szabadságot adnak a feleknek a megállapodás tartalmát illetően. A közszerzeményi rendszertől a teljes vagyonelkülönítés rendszeréig számtalan megoldás alakítható ki a felek vagyoni viszonyainak rendezésére, a születendő gyermekekről való gondoskodásra, a lakhatás rendezésére, a gyermekek eltartására vonatkozóan. Lehet rendelkezni arról, hogy milyen értékű ingatlant juttat az egyik fél a másiknak és milyen módon járul hozzá a gyerekek neveléséhez.
A felek a házasságra szerződés nélkül irányadó közszerzeményi rendszerben is megállapodhatnak a házassági szerződésben, így a házassági életközösség alatt szerzett vagyont önállóan szerzik a felek, de minden ilyen vagyon közszerzeményinek minősül és válás esetén a vagyonmegosztás fele-fele arányban történik.
A teljes vagyonelkülönítés rendszerében a felek házassága alatt nem keletkezik közös vagyon, hanem a vagyonukkal önállóan rendelkeznek, azt önállóan használják és kezelik, tartozásukért önállóan felelnek.
A vegyes rendszerekben a felek úgy is rendelkezhetnek, hogy bizonyos vagyontárgyaik tekintetében a vagyonelkülönítés rendszerét, míg mások tekintetében a közös vagyoni rendszert alkalmazzák. Ha például ingatlan vagyona van az egyik félnek és azt önállóan szeretné hasznosítani, míg a másik fél tőkével, megtakarításokkal rendelkezik, amelyből tőzsdei ügyleteket végez, akkor ezt is el lehet különíteni a felek munkabérből eredő keresményétől, amelyet a felek közösnek tekintenek. Így a három rendszer működhet békében egymás mellett, mindenki maga gazdálkodik, míg a közös megélhetés költségeit közösen viselik. Így egyik fél sem kockáztatja azt, hogy a másik fél tudta vagy akarata ellenére kockázatos ügyletbe kezd, hiszen az esetleges kárért a másik fél felel. Ahhoz, hogy harmadik fél felé is hivatkozhassunk felelősségünk hiányára, a házassági vagyonjogi szerződést a közjegyzői nyilvántartásba is fel kell venni. A jogszabály előírja, hogy a közjegyzőhöz ilyen ügyben személyesen kell mindkét házasfélnek elmennie, így kizárt az, hogy a házastársak egymás tudta nélkül vehessenek nyilvántartásba házassági vagyonjogi szerződést.
A törvény néhány esetet említ csak a házassági szerződésre irányadó teljes szerződéses szabadság korlátjaként. Ilyen a harmadik személyek védelme, ami azt jelenti, hogy a házassági szerződés nem lehet eszköz arra, hogy harmadik felek (hitelezők) érdekeit kijátsszák a házas felek visszamenőleges szerződéssel. Az ilyen szerződéses rendelkezés jogszabályba ütközik, ezért semmis. Ilyen korlát továbbá az is, hogy a felek a közös háztartás és a közös gyermek nevelését akkor is közösen kötelesek biztosítani, ha a teljes vagyonelkülönítési rendszert alkalmazzák. A jogszabály kimondja, hogy a háztartásban és a gyermeknevelésben végzett munka költségviselésben való részvételnek minősül, kiemelve a háztartásban végzett munka anyagi jelentőségét.
A házassági vagyonjog alapvető fogalmai
Életközösség: A felek között fennálló érzelmi, gazdasági kapcsolat, a felek közös életvitele.
Különvagyon: Minden, ami az életközösség létrejöttét megelőzően keletkezett, ideértve az ajándékot, az örökölt vagyont és ezek hasznát is, ami az életközösség után is alapesetben különvagyoni jellegű.
Vagyonközösség, közszerzemény: Az életközösség létrejöttét követően szerzett vagyon közszerzeménynek minősül, ha a felek házasságkötés előtt is életközösségben éltek. A házasság megkötésével az életközösség létrejöttét vélelmezni kell, tehát ha a felek jogilag nem éltek együtt a házasságkötés előtt és még utána sem, akkor is vélelmezni kell a vagyonközösség létrejöttét
a házasságkötés időpontjával. Az életközösség végleges megszűnésével a házassági vagyonközösség a jövőre nézve megszűnik.
Mit veszthetünk, ha nincs házassági szerződésünk?
Házassági szerződés hiányában a közszerzeményi rendszer irányadó a házassági együttélés alatt. Ez tehát azt jelenti, hogy minden házasság alatt keletkezett vagyon és kötelezettség is közös szerzeménynek minősül és fele-fele arányban illeti, illetve terheli a feleket válás esetén, függetlenül attól, hogy ki szerezte meg. Ha nincs házassági szerződésünk, retteghetünk attól, hogy a kemény munkával megkeresett és megtakarított pénzünk fele az elvált házastársunké lesz, akkor is, ha esetleg ő egyáltalán nem járult hozzá a vagyonszerzéshez, vagy ő költötte el, élte fel a közös vagyon jelentős részét. Vannak olyan esetek, amikor a jól kereső, de sokat is költő férj kevesebb megtakarítással rendelkezik, mint a kevesebbet kereső, de sokat megtakarító feleség, akinek válás esetén kötelessége kiadni a férjének a megtakarításai felét házassági szerződés hiányában. De nemcsak a pénz, a tartozások is megosztásra kerülnek, tehát a közös vagyon terheit is meg kell osztani a közszerzeményi rendszerben. Végezetül álljon itt ügyfeleim summázott véleménye az első válás után: „A másodiknál biztosan lesz házassági szerződésünk, mert amibe ez a válás került, annál biztosan kevesebből kijött volna egy jó szerződés.”
