A XII. kerületi Ugocsa utcába vezet utunk. Tesz-vesz város ez – érkezik a felismerés, amikor a Böszörményi útról kanyarodunk célunk felé. Szerethető környék, a múlt egy kicsiny szelete, ahol valamilyen különös okból kifolyólag még most is virágzik a kisboltkultúra. Az otthon, ahová sok-sok lépcső megmászása után kapaszkodunk fel, egyéves keresés eredménye – tudjuk meg vendéglátónktól, aki megvette volna az első lakást, ami szembejön, de a papája bölcsebb volt: nem hagyta. Amíg vártak a megfelelőre, összegyűjtötték a keresési szempontokat, amelyek nem tűntek ördögtől valónak. A lakásnak legyen legalább másfél szobája (nappali+háló), legyen világos és erkélyes. Helyezkedjen el a városban, de ugyanakkor a zöldben is, a távolságok pedig kerékpárral legyenek áthidalhatók. A tökéletes otthon egy ’30-as években épült Bauhaus-ház harmadik emeleti lakása volt, amelyet Zsuzsa örökölt pénzből tudott megvásárolni. A feltételeknek megfelelt, a türelmes keresgélés jutalma pedig az lett, hogy egy olyan otthont talált, aminek két erkély is van.

Korhű megoldások

A ház régi, a lépcsőházban takarosan hengerelt falak célozzák az ember szépérzékét. Az épületet, ahol minden kétséget kizáróan megállt az idő, kevesen lakják. Vendéglátónk választása azért is esett erre az épületre, mert szereti az eredeti dolgokat, a kilincsek és a nyílászárók például mind korabeliek. Zsuzsának természetesen esze ágában sem volt azokat műanyagra cserélni, az üveg mentén gumiszigeteléssel erősítette meg a védelmet. Jövőbeli tervei között szerepel, hogy az üveget dupla falúra cserélteti. Az 1938-ban épült házban lévő lakás azért is tudta megőrizni autentikus jellegét, mert vendéglátónk csupán csak a harmadik tulajdonos, tehát nem járt kézről kézre az ingatlan. A lakást eleinte a ház építtetője lakta, majd megörökölte az unokaöccse, Zsuzsa pedig tőle vette meg az 52 m2-es lakást a legfelső, beázásra hajlamos szinten, 2002-ben 12 millió Ft-ért. Az első hat évben bérlők lakták az ingatlant, tehát a lakás már a megvételt követően termelt némi bevételt Zsuzsának, aki hat évig Barcelonában élt, onnan öt éve költözött haza. A kiadás előtt csak egy tisztasági festésen esett át a lakás. A hazaköltözéskor a felújítás során, amely 2 millió Ft-ot emésztett fel, eltűnt néhány romantikus dolog, így egy cserépkályha, illetve a fürdőben a fali melegítő. A pénz nagy része fűtéskorszerűsítésre ment, a Héra cserépkályhát cirkófűtés és radiátorok váltották fel. A pénzből futotta még festésre, mázolásra, villanyszerelésre, a fürdőszoba helyrehozatalára és gépészeti munkákra is. A felújítás hosszan, két évig tartott, a mesteremberek nem siették el a munkát, ami olykor Zsuzsát az őrületbe kergette.

Retrohangulatok

A nappaliban egy családi bútor, a nagynéni narancssárga ülőgarnitúrája a domináns, amelyet ideiglenesen fogadott be. Alanyunk úgy gondolta, valamelyik lomtalanításkor kidobja, de az óvónői fizetés nem kedvez sem a felújításnak, sem pedig az új bútorok vásárlásának. Igaz, a régiek renoválásának sem. „A nagyitól örököltem kér füles fotelt, meg egy kanapét, amelynek a felújítására, újrakárpitozására félmillió forintos ajánlatot kaptam.” Így jobb híján a narancssárga kanapé van szolgálatban, de a retro-életérzéshez nagyban hozzájárul az a két piros kagylófotel is, amely szintén valamelyik munkahelyről megörökölt, ingyenesen elhozható darab volt. Érdekes, hogy tévé nincs a nappaliban, van viszont az előző tulajdonos hagyatékaként egy zeneszekrény, amelyből trükkös módon kihajtogatható egy lemezjátszó.

Zsuzsa imádja a konyha járólapját

A lakásban egy négyzet alakú hall is helyet kapott, amely egy szekrényekkel elválasztott dolgozószobát rejt. Az úgynevezett szakdolgozatíró kuckóra Zsuzsa ablakot is vágatott, a helyiség üvegtéglákon keresztül kap fényt, itt készül a Waldorf-generáció beválása az életben című szakdolgozat, amelynek summázata az olvasóknak elárulható: az 1919-ben útjára indult pedagógiai módszer szerint felcseperedő gyerekek megállják a helyüket az életben, mások lesznek, jó értelemben mások. Érzékenyebbek, fogékonyabbak a szépre, akik a saját útjukat járják, nem lehet őket beállítani egy sorba. Ha kész a munka, talán felszámolja a dolgozót, amelyet jó lenne végig beszekrényezni, és gardróbfunkciót adni a lakás ezen részének, de ötlet szintjén az is megfogalmazódott, hogy a konyhát lehetne ideköltöztetni.

Patinás konyha

Ez valószínűleg megmarad az elvetendő ötletek kategóriában. A konyha fő erénye, hogy van egy kis terasza, amely zöldre néz, oda reggelenként ki lehet ülni kávézni, a hőmérőn meg lehet nézni, mire lehet számítani aznap, kávézás közben pedig át lehet gondolni az aktuális ruházatot. A konyha azért is marad, mert túlzottan romantikus az antik cement járólapos kő, amely konyhai hangulatú, egy gardróbhoz pedig sehogyan sem passzolna. A zománcozott bádog fali csap is jó látványelem, ráadásul növeli a konyha patináját. Persze a mosogatás nem itt folyik. A kamrából lett kialakítva egy mosogatószoba piros-zöld csíkokkal, amelytől cirkuszi sátor hangulatú a helyiség. A fehér munkaasztal az előző lakó hagyatéka, ahogy a kredenc, illetve a fehérre mázolt gyúródeszka is, utóbbi ma faliújságként funkcionál. Szembetűnő, hogy a konyhából hiányzik a csempe. Zsuzsa azt mondja, azért nincs, mert ezt a burkolóanyagot érzetre hidegnek találja, ezért inkább vízálló festékkel kente le a falat, méghozzá bordóra, arról ugyanis úgy tartják, meghozza az étvágyat. Az első bútor, ami ide bekerült, egy kompakt megoldás asztalba simítható székekkel, amely a teret optimális mértékben foglalja. A konyhával szomszédos helyiség az aprócska háló és az előszoba, amelynek plafonról lelógó installációja érdekes. A lakásban több helyen látni olyan lámpaernyőt, amelyen nincs bevonat, csak dróthajlításokból áll, mondhatni félkész, ezeket Zsuzsa direkt így vette egy lámpabura-készítő mestertől. Az előszobában egy ilyen drótlámpáról lógnak le az oviban a gyerekektől kapott apró ajándékok. Figyelemre méltó itt és az egész lakásban az öreg parketta, amelyet fehérre festett a tulajdonos. Először felcsiszolta, majd lekente fehér festékkel, végül matt lakkal kezelte, a végeredményben pedig az a jó, hogy szabad szemmel látható maradt a fa erezete.

Kézimunka

„A fürdőbe sem akartam csempét, itt zöld vízhatlan festéket használtam, nem szerettem volna, hogy a fürdő nagyon fürdőszobás legyen” – indokol a lakásbemutató közben a tulajdonos. „A munkalap a fürdőben zebrafa, hozzá fenyőből csináltattam a kis szekrényt, de amikor megláttam, sírógörcsöt kaptam. Rettenetes sufnituning volt, ilyet asztalos nem ad ki a kezéből, gondoltam, majd egy kicsit feljavítottam. Lefestetem fehérre, visszacsiszoltam, öregítettem, vettem egy szép régi csipkét és fehér festéket fújtam át rajta.” Nem csak ez a darab figyelemre méltó a fürdőben, az ovális, faragott virágmintás tükör is, amelyet Barcelonában a szemétből szedett ki alanyunk.

A lakás, amelynek lakója maximálisan elégedett, valóban szerethető otthon. Tágas, nincs túl sok bútor benne, napfényes, jó az elosztása és sok benne a sajátkezű munka. Persze van még vele dolog: a gardrób kialakítása és a szoba könyvespolcozása várat magára. De addig is jó, hogy valaki örül annak, amije van. A tökéletességre törekedés közben ez ugyanis egy nagyon fontos állomás! n

A nappali

Fotófal

Dolgozósarok

A fürdő

Mosogató

Szép kilátás