„Merész vállalkozás volt belevágni a szinte teljesen felújítandó ház megvételébe, de a csodálatos látvány megfogott bennünket. S épp ez a mediterrán táj ad erőt ahhoz, hogy még ma is életre szóló élmény maradjon az eredetileg nagyon rossz állapotban lévő épület renoválása, átépítése.”
SAVANYÚ JÓSKA A HÁZBAN
„Évről évre mindig csak egy-egy részletre koncentrálva a család, a barátok, azaz mi magunk végeztük a munkákat” – kezdik az emlékezést az elmúlt 38 évre a ház jelenlegi tulajdonosai. Fekti Vera festőművész, aki férjével 1979-ben vette meg a házat, eleinte csak nyaralónak használta az épületet. „Anno 1859” – olvasható ma is a balatonalmádi Öreghegy oldalában meghúzódó régi présház padlásán vörös homokkőbe vésve. A helyi legenda szerint a híres bakonyi betyár, Savanyú Jóska is borozgatott ebben a pincében, mely két részből állt: a belső borospincéből és a szabadkéményű tűzhellyel ellátott előtérből. Később, az 1900-as években kiegészült még konyhával, szobával és istállóval.
NYARALÓTUNING KALÁKÁBAN
Veráék, a legutolsó lakók az istállót is a lakótérhez kapcsolták, a vörösfenyő gerendás mennyezet egységesre csiszolásával, ajtócserékkel, új padlóburkolatokkal, külső vakolással. Folyamatos volt a komfortosítás is: az új vízvezetékrendszer, a fürdőszoba, a konyha kialakítása. A ház berendezése hasonló, komótos ütemben készült: telerakva a helyi piacokról és kéz alól kiselejtezett régiségekkel: tejesköcsögtől a falióráig tulajdonképpen mindennel, ami az eredeti parasztbútorokkal berendezett, lakájosra hangolt présházba jól illik. A hálószoba nosztalgikus berendezése is saját gyűjtésű, egyszerű természetes bútorokból, textíliákból áll. A hangulatos belső szoba egyben műterem lett, ahol Verát mindig várja egy befejezendő romantikus festmény, amely egyfajta békebeli és szerethető Balaton-felvidéki parasztpolgári hangulatot ábrázol… pont olyat, amelyet ma is igyekeztek megőrizni régi-új otthonukban, ahova már évek óta felnőtt gyerekeik és az unokák is visszajárnak.
KERT A TÁJBAN
A szobákból minden napszakban szép a hegyoldalba kapaszkodó teraszos kert, mely a véget nem érő tereprendezés színtere. A kert felső részében épült kis faházból – melyben olvasókuckót rendeztek be – még jobban belátható Balatonalmádi panorámája. De a liget bármelyik szegletében üldögélve valósággal rabul ejt a tó látványa, mely évszakonként más-más ruhát ölt és mindig új alkotásra késztet. A délkeletre tájolt hosszúkás épület előtt mély völgy terül el, előbb szelíd szőlőskertekkel, melyeket a Felsőörsre vezető út vonala zár le… Majd egyre meredekebb utcácskákkal folytatódik lefelé, egészen az Ördög-árokig, melyben esős időben víz is csordogál. A mélyből aztán újra fokozatosan emelkedik a Káptalani domb (a hajdani „Káptalan erdeje”) hatalmas fákkal és közöttük megbúvó sok-sok nyaralóval. Hosszan elnyúló kontúrjával végül egyenesen belefut a Balaton víztükrébe…
AZ OTTHON, AMI INSPIRÁL
Nem véletlen, hogy e vidékben gyökerezik Fekti Vera festészete, itt készülnek azok a balatoni akvarellek, melyek veszprémi, székesfehérvári, fővárosi galériákban és tárlatokon láthatók. Olajfestményei témáját a vidéki gyerekkorból, régi családi fotókból, képeslapokból meríti, bennük a fényképezés elemei, a korai fotográfiák is tetten érhetők. A kopott, karcolt felületek, az öreg színek – a szépiabarna, az indigókék – szerepelnek azokon a képein, melyeken az elszakított múltat próbálja megőrizni az örökifjú rajztanárnő, és szinte maga is elvegyül az akkori járókelők, fürdőzők, fényképezkedők között. „Balaton anno” című sorozatával a régi balatoni fürdőéletet dolgozza fel: a fából készült fürdőházakkal, légsátrakkal, melyeket már csak korabeli képeslapokról láthatunk.
Galéria / 13 kép
A teljes cikk az Otthonok&Megoldások magazin 2017/02-es számában jelent meg.
