Sokan szerelmesek az antik dolgokba, de nem mindenkinek van pénze megvásárolni a valódi régiségeket. Aki ilyesmivel csinosítaná a lakását,  lehetősége van arra, hogy saját maga öregítse tárgyait. Koptatni sok mindent lehet: képkeretet, bútorokat, gyertyatartót, de akár a padlót is. A kezdők jó, ha kisebb tárggyal indítanak és ezen keresztül éreznek rá az antikolás ízére. A múlt hét szombati műhelymunka során, amelyet Évi műhelye és Fehér Levendula tartott, egy falióra utazott vissza az időben. Térben a szentendrei Skanzenig kirándultunk, ahol egy pajtában zajlott a foglalkozás, ez pedig megadta az alaphangulatot a szorgos szombathoz.

Egy kerek falappal kezdtünk

A papírt óvatosan ledörzsöljük

Egy szépséges óra a végeredmény!

Újból régi

Egy számozás nélküli fa óraalap megmunkálásával indítottunk. Ezt festettük le barnára selyemfényű és nem fényes (ez fontos) zománcfestékkel. A barna az alapréteg, visszakoptatáskor, csiszoláskor ez a réteg tűnik elő és nem a fa nyers színe. Ezután egy gyertyacsonkkal találomra bedörzsöltük a barna réteget, aminek annyi a jelentősége, hogy elválasztja egymástól a két színt, és a visszacsiszolás is könnyebb vele. Erre került rá a saját szájízünk szerint kikevert szín. Esetemben egy provence-i fáradt kékre esett a választás. Ezt felkentük második körben is. Ebbe a meg nem száradt rétegbe fordítottuk be a mintával megnyomott papírt (a nedves festék fogja meg a mintát). A mintánál fontos, hogy lézernyomtatóval és ne tintasugarassal előállított kópia legyen. Ennek inverzét nyomjuk rá az óra lapjára. A papírt elsimítgattuk, hogy ne legyen benne se kicsi, se nagy buborék, majd amikor megszáradt, egy bevizezett ronggyal, ahogy a befőttesüvegekről a papírt, óvatosan ledörzsöltük és ha jól csináltuk, a minta rajta maradt a felületen. Ezután az óralap kapott egy finom lakkot, majd rászereltük a szerkezetet, a műanyag mutatókat pedig az óra színeihez igazítottuk. n

Igazi csajos program, remek hangulatban!