Szimbolikus díszek és azok jelentése
- Angyalhaj: A fára szórt angyalhajnak semmi köze az angyalokhoz, a fényes szálak a jászol szalmáját szimbolizálják, van, aki angyalhaj helyett szalmával hinti meg a fát.
- Gömbdíszek: A gömb a teljességet, a tökéletességet jelképezi. A gömb szimbolikusan megjeleníti a bolygókat, de a paradicsom fáján lévő almákat is. Fontos, hogy a fára legalább annyi gömböt akassz, ahány bolygó van naprendszerben, tehát minimum kilencet.
- Alma: Díszként a fára akasztott alma a bűnbeesésre hivatott emlékeztetni az embereket, de egyben a kisded jelképe is, a termékenységre utal.
- Dió: A dió a bölcsesség és a bőség szimbóluma, mint általában a magvas gyümölcsök. A keresztény felfogásban a dió külső zöld burka Krisztus teste, a csonthéj a kereszt fája, a dióbél pedig maga az isteni lényeg, a bölcsesség.
Hogy ki állította az első karácsonyfát? Egyes néprajztudósok szerint ez a hagyomány mindig is élt a németek körében, mások szerint csak az 1600-as években terjedt el. Eredetét egy régi germán hiedelemben kell keresni. A németek úgy hitték akkoriban, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek, a démonok, a halottak szellemei kiszabadulnak, és szabadon csatangolnak a világban. E gonosz kísértetektől csak az védi meg az embert, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódik. Egy másik legenda szerint Jézusnak egy ízben menekülnie kellett, s üldözői elől egy fenyőfa alá húzódott. A fa elrejtette, megvédte és megmentette őt. Egy német történetíró szerint a karácsonyfa-állítást maga Luther Márton, a reformáció atyja „találta fel”. Állítólag karácsonykor a behavazott fenyőerdőben sétáló Luther olyan szépnek találta a fákat, hogy egyet kivágott, hazavitt a gyermekeinek, és gyertyákkal díszítette Jézus születésének tiszteletére.
Már minálunk…
A felsorolt történetek közül mindenki kiválaszthatja a kedvére valót. Akárhogyan volt is, annyi bizonyos, hogy Magyarországon a nemesség kezdte el követni a német hagyományt, méghozzá a bécsi udvar ösztönzésére. Legelőször az óvodaalapító Brunswick Teréz grófnő állított karácsonyfát 1824-ben, Aszódon, majd lassan a nemesség körében is terjedni kezdett ez a szokás. A polgárság azonban csak az 1900-as évek elején vette át a karácsonyfa-állítás és díszítés hagyományát, majd tömegesen 1945 után terjedt el ez a szokás, a jelenkorban pedig már elképzelhetetlen a karácsony nélküle. Aki nem állít, néhány fenyőágat biztosan belehelyez egy vázába. A fenyőfa ugyanis vitathatatlanul szép, szívet-lelket melengető látvány.
A korai dekor
Feldíszítése régi keletű hagyomány, hiszen az örökzöld nem önmagában állt a lakásban. Az első fákon aranyozott vagy liszttel fehérre festett dió, alma, fenyőtoboz, papírdíszek virágok és csillagok, cukordarabkák, mézeskalács figurák és cukorszívek pompáztak, az ehető dolgokat Vízkereszt után lehetett elfogyasztani. A fenyő megvilágítása csak a 18. század elejétől jött divatba, de csak a gazdagoknál, mert a viaszgyertya akkoriban meglehetősen drága holmi volt. Az első üvegdíszeket cseh üvegfúvó mesterek készítették, majd megjelentek a csillagszórók, az 1900-as évek elején az elektromos fényfüzérek, a műanyagipar kiteljesedésével pedig a műhó. Ma a díszítésnek csak a képzelet szab határt. Kerülhet a fára dinoszaurusz, páva, robot, jegesmedve, de édekes módon egyre többen díszítenek a régi, hagyományos szimbólumokkal. n
