Ehhez pedig be kell tartanunk a legfontosabb alapszabályokat, amiket azok alkottak meg, akiknek nagy gyakorlatuk van már a rendetlenség felszámolásában. Az ő tanácsaik jönnek most. Hallgassunk rájuk!

1. Soha ne a vásárlással kezdjük!

“Irány a bolt, vegyünk új szekrényeket, komódot és polcokat a falra!” Aki ezzel kezdi a nagy rendrakást otthon, az gyakorlatilag a másik (rossz) végén fogja meg a feladatot. A lakberendező áruházakban található dobozok és tárolók egytől egyig nagyon vonzók, így nehéz lesz nekik ellenállni – hacsak nem vagyunk tisztában azzal, hogy igazából nincs is rájuk szükségünk. Kezdjünk inkább a takarítással és szortírozással odahaza, és majd csak ez után keressünk a megmaradt holmikhoz (jóval kevesebb) rendszerezőt. Ha kell, később még mindig bővíthetjük az otthoni készletet, míg a feleslegesen beszerzett darabokat csak rakosgatnunk kellene.

2. Ne kezdjünk nagyobb feladatba, mint amivel egyszerre elbírunk!

Ne akarjuk egy nap alatt az egész házat “lomtalanítani”. Ha így vágunk bele és mégsem sikerül – valószínűleg nem fog -, csak frusztráltak és csalódottak leszünk tőle. Inkább szánjunk naponta kevesebb időt – 2-3 órát – erre, vagy haladjunk szobáról szobára. Az apró sikerekből még motivációt is meríthetünk.

3. Ne kezdjünk újabb feladatba, míg az előzőt nem zártuk le teljesen!

Célszerű a lakás rendbetételéhez szükséges feladatokat csoportosítanunk fejben. (“kidobni”, “elajándékozni”, “újrahasznosítani” stb.) És itt van egy neuralgikus pont a folyamat egészében: ha valamiről eldöntöttük, mi lesz a sorsa, segítsünk is neki beteljesíteni azt.  Ha péládul az egyik családtagnak szánjuk a szekrényben régóta porosodó ruhák egy részét, pakoljuk be azt a kocsiba, és ma-holnap vigyük is el neki. Tegyünk minél előbb pontot minden részfeladat végére, különben nem érünk el mást a szortírozással, minthogy a másnak szánt holmik a kocsi csomagtartójában halmozódnak fel. Igazi aranyszabály ez (az élet minden területén): ha elkezdünk valamit, vigyük is végig.

4. Ne akarjuk egy nap alatt megváltani a világot!

Azaz inkább ne akarjuk egyetlen nekifutásra megváltani a világot. Az, hogy egyszer rendbe tesszük otthonunkat, nem jelenti azt, hogy az már örökre úgy is marad. A rend fenntartásán is dolgoznunk kell. Maga az, ha felállítunk egy logikus rendszert, még nem elég. Azt ugyanis nekünk magunknak kell működtetnünk. Napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra. De ez ne szegje kedvünket! A fiókokban uralkodó rend már szép eredmény, és klasszisokkal jobb, mint a korábbi – rendszertelen – állapot.

5. Ne legyünk örökké elégedetlenek!

Csak nagyon kevés embernek van olyan gardróbja és zoknis fiókja, mint amilyeneket a katalógusokban látunk. A valóság nem ilyen. A valóság sokkal életszagúbb. A rend és rendszer értékeit szem előtt tartva fogadjuk el, hogy nem áll minden katonás sorban a lakásban, ahogy ne akarjuk szín szerint rendezni a pólóinkat sem. Ha a tökéletesség a célunk, csalódottak leszünk, bármennyit is dolgozunk érte. Ehelyett inkább egy olyan otthont tűzzünk ki magunk el célul, melyben a mindennapi élet kényelmes és gördülékeny. A szépség majd társul ezekhez.