Forrás: Europress
Ez a fő tanulsága olvasónk, Márti történetének, aki első otthona berendezéséről mesélt nekünk. Ahogy sokunkat, őt is bűvkörükbe vonták az interneten keringő, hibátlan otthonokat ábrázoló képek, és családjának is valami hasonlót szeretett volna, ráadásul – türelmetlenül – egy hét alatt. Utólag azonban már látja, mit kellett volna másként csinálnia. Ezeket osztja meg velünk.
1. A tisztaság mindennek az alapja
Nincs makulátlan otthon tisztaság nélkül. Az alapos takarítást tehát senki nem spórolhatja meg, aki hasonló álmokat kerget. Viszont önámítás azt hinni, hogy mindez néhány nap alatt megoldható. “Naivan azt gondoltam, hogy két-három nekifutásra rendbe tudom szedni az egész lakást. De csak maga a konyha – a sok háztartási készülékkel és a megannyi zsíros edénnyel – egy teljes napomat elvitte. És akkor a gyerekek rendetlen szekrényeiről nem is beszéltem. Ma már tudom, hogy egy minden apró részletre kiterjedő rendrakást – ami egy tökéletes otthonkép alapja – nem lehet megúszni másfél-két hét alatt” – mondja a kétgyermekes családanya, hozzátéve: nem elég egyszer végigmenni a lakáson, folyamatosan takarítani és tisztítani kell mindent, ami “szembe jön”.
2. Van, amit a hozzáértőkre kell bízni
Mindenhonnan zúdulnak ránk a “csináld magad” ötletek azzal a címkével, hogy azokat bárki meg tudja valósítani saját kezűleg is. Viszont ha lakásdekorációt készítünk így, Márti tapasztalatai szerint kellő önkritikával kell hozzálátnunk a projekthez. “Nagyon csábító magunk készítette dekor elemekkel díszíteni a lakást, hiszen egyrészt személyes, másrészt költségkímélő megoldás. Én is próbálkoztam ezzel. De aztán rá kellett jönnöm, hogy – bármennyire is szerettem azokat – “műalkotásaim” nem segítik elő egy Pinterestre illő otthon megteremtését.”
3. Nincs tökéletes otthon növények nélkül
A cserepes virágok sok törődést és odafigyelést igényelnek, amire nem mindenkinek van ideje, illetve türelme. Ráadásul sokan vagyunk, akiket ért már olyan csalódás, hogy egy csodaszép növény a legnagyobb igyekezetünk ellenére is a kezeink között száradt el. Márti is járt így, ezért – egy-két szívósabb darabot leszámítva – száműzte otthonából a zöldségeket. Majd a hibátlan otthonok képeit pörgetve rájött, hogy ezt “nem úszhatja meg”. “Bármivel is próbáltam pótolni a virágokat, semmi nem adott olyan meleg és kellemes hatást. Amint felismertem ezt, szereztem be új – és kevésbé igényes – cserepeseket. Most már minden szobában van legalább egy, a nappali egyik sarka pedig tele van velük.”
4. A saját stílusunkat kell követnünk
Bármilyen kérdésünkre ezer csatornáról ezerféle megoldást kapunk, megannyi jó tanáccsal és biztos tippel. Ha pedig nem tud megfelelően szűrni az ember, könnyen elveszik ezek között. Márti is így járt elsőre. “A rossz végén fogtam meg a feladatot. Azt gondoltam, hogy ha megtalálom a nekem legjobban tetsző otthont, csupán annyi lesz a dolgom, hogy azt lemásolom. De aztán csak nem került olyan a látóterembe, mely minden elemében megfelelt volna a magam és családom igényeinek. Márpedig ha az ember a tökéletesre törekszik, akkor nehezen tűri meg a legkisebb hibát is” – meséli. A megoldást végül egy felismerés hozta el neki, mely szerint nem mások álmát kell megvalósítanunk, hanem a sajátunkat. “Újraterveztem. Új szemmel lapoztam végig a tematikus oldalakat, és kigyűjtöttem róluk azt, ami nekem tetszik. Azokból állítottam össze a saját otthonunkat. Sokkal munkásabb, de megéri, mert így valóban a miénk.”
5. Nincs olyan, hogy tökéletes
És ez a legfontosabb tanulság. Vannak csodaszép, meleg, családias otthonok, de makulátlanok csak a képeken. Egy olyan családi ház, melyet laknak is, nem tudja ezt letagadni magáról. “Volt, hogy órákat töltöttem azzal, hogy rendet rakjak a nagyobbik fiam szobájában, aztán amint hazaért a suliból, azonnal visszaállt a reggeli állapot. Tudtam, hogy nem haragudhatok rá azért, mert használja a privát terét, mégis frusztrált voltam tőle. Nem tudtam, hogy a barátnőm hogyan oldja meg azt, hogy nála a nappali mindig olyan, mintha a címlapról mászott volna le. Aztán egyszer elárulta: nem használják azt a helyiséget, és nem ülnek a kanapéra, hacsak nincsenek vendégeik.” Ez a tény segített Mártinak helyére tenni a dolgokat. “Rájöttem, hogy én nem olyan otthont akarok, ahol a gyerekeim nem léphetnek be bizonyos szobákba, és nem nyúlhatnak bármihez, amihez akarnak, csak azért, hogy minden tökéletes maradjon. Sokkal inkább akarok egy meleg és családias fészket. Ami persze attól még lehet szép és meghitt. Ez lett az új célom.”
