Az anyósnyelv rendkívül jól bírja a szárazságot, hiszen vastag levelei tökéletesen alkalmasak a víz tárolására. Mivel Afrikában és Dél-Ázsiában őshonos, még az extrém meleg időjárás sem okoz problémát a számára. A szobanövények esetében nagy mértékben meghatározzák a locsolás szükségességét a szoba adottságai – például az, hogy mennyi fényt kap, hány fok van, vagy mennyire párás a levegő.

Az öntözést befolyásoló körülmények:

• Jó fényviszony mellett: ha fényes szobában tartjuk az anyósnyelvet, akkor heti öntözésre van szüksége.
• Rossz fényviszony mellett: ha kevés fényt kap a növényünk, akkor növekedése lelassul, tehát jóval kevesebb vízre lesz szüksége. Mielőtt újra meglocsoljuk, ellenőrizzük a földjét, hogy valóban kiszáradt-e.

• Hűvös szobában természetesen ritkább locsolásra van szükség, hiszen nem szárad ki olyan gyorsan a földje. A hidegben is lassul a növekedés, ilyenkor csökken a növény vízigénye. Ezekből egyenesen következik, hogy egy hűvös szobában a legnagyobb az esély a túlöntözésre, ami a gyökér elrohadásához vezet. 
• Meleg szobában azonban teljesen átlagos vízigénye van az anyósnyelvnek, tehát bátran öntözhetjük a többi növénnyel együtt. 

Túl- és alulöntözés – ezek az árulkodó jelek

• Kevés víz: Több árulkodó jele van, ha kevés vizet kap a növényed. Például a levelek végén száraz, barnás részek jelennek meg, vagy a földje összezsugorodik, és elválik a cseréptől. Ebben az esetben öntözd meg bőségesen a virágot, ezután pedig tartsd szemmel, nehogy tovább terjednek a levelein a száraz foltok.
• Túl sok víz: Ha túl sok vizet kap az anyósnyelv, akkor sárgássá változnak levelei, a földje pedig látványosan tocsog a víztől. A következő locsolással várj addig, amíg teljesen ki nem szárad a földje.