„Elsősorban az Őrség és Göcsej jött szóba, mivel a férjemmel nagy erdőjárók vagyunk, ott tudunk igazán feltöltődni. Leültem a számítógép elé, és elkezdetem ingatlanok után nézelődni. Emlékszem, először azt hittem, el vannak írva az árak, mert ahhoz képest, amire számítottam, egy nullával kevesebb volt a hirdetésekben. Összeírtam pár házat, és egy napot rászántunk, hogy megnézzük őket” – idézi fel a kezdeteket Barus. Hozzáteszi: nem is magán a házon volt a hangsúly, hanem a környezeten. Olyat szerettek volna találni, ami – ahogy mondani szokták – az Isten háta mögött van 2 lépéssel, így a csend, a nyugalom és a madárcsicsergés garantált.
Így akadtak rá erre a kis eldugott házikóra Pákán, az erdő szélén. Az állapotával nem is törődve egyből beleszerettek, és egy kevés pénzzel kipótolva a nyaralásra félretettet összeget megvásárolták. „30 év házassággal és három gyerekkel magunk mögött megvettük életünk első kis kunyhóját.”
A présház eredeti állapota
Galéria / 8 kép
Ez egy kis 25 nm-es présház, amiben még ki kellett alakítaniuk egy picike fürdőszobát is, amit az egyik helyiségből választottak le. A maradékból lett a konyha. Barus sokat rajzolgatott esténként, azt próbálgatta, hogyan tudnák kihasználni legpraktikusabban az amúgy is pici teret. Így lett a hűtőnek például egy kis mélyítés, hogy ne foglaljon helyet a konyhában – ami egyben a zuhanyzó egyik fala is a másik oldaláról. „Lett még két helyiségünk az előszoba és háló mellett. Szakembereket csak a legszükségesebb munkálatokhoz hívtunk. Ők a fal állapotát hozták helyre, és kibontották a betonból készült prést. A szükséges vezetékeléseket egy villanyszerelő csinálta. Egy kedves ismerősünk pedig a gipszkartonfalat tette be a zuhanyzóhoz és burkolt. A vízvezetékeket, kiállásokat, vizesblokkokat, a vakolást, glettelést, festést mi ketten csináltuk. Az ajtót asztalossal kellett csináltatni, mert 190 cm magas ajtót nem lehet kapni. A színt már én adtam neki, mert amikor mondtam, hogy szürkés, barnás, zöldes, koszos, kopott színt szeretnék, a szakember kinevetett. Mondjuk, nem is csodálom, és igazából pedig talán egy kicsit örültem is neki, mert már láttam a lelki szemeim előtt a kész ajtót – meg amúgy is nagyon szeretek barkácsolgatni.”
A berendezési tárgyakat és bútorokat a bolhapiacról szedték össze Barusék, de van kedvenc kerámikusuk is Alsópáhokon, a Sártekerő, ahova rendre ellátogatnak. Ahogy mondja: ez a kincsvadászat számára már-már hobbi. „Annyira izgulok már előző este, mint a gyerekek a búcsú előtt, alig tudok aludni. Szinte minden alkalommal találunk valami olyat, hogy majd’ kiugrok a bőrömből – ebből persze az árus előtt nem mutatok semmit (nevet).”
Az így vett bútorokat maguk is csiszolták, pácolták vagy lazúrozták, mert szeretik a fa erezetét, mondván: attól olyan, mintha lélegezne a fa, nem pedig fuldokolna sok réteg festék alatt.
„Nem direkt lett ilyen stílusú a kis ház, hanem egyszerűen ezek a dolgok akartak velem jönni a bolhapiacról. Ezeknek a tárgyaknak történetük van. Életek, szaktudás, sorsok vannak mögöttük. Mentjük a múltból, tiszteljük a jelenben, és őrizzük a jövőnek.”
Galéria / 22 kép
„Amikor csak tehetjük, ott vagyunk a présházban. Június közepén-végén van a szentjánosbogarak rajzása, akkor kötelezően menni kell. A ,,kertben” az apró zöld villanások hihetetlen látványt nyújtanak. Mintha káprázna az ember szeme. Mesebeli! Ősszel a szarvasbőgés kihagyhatatlan, de igazából még külön program sem kell, mert egy sima hétvége is varázslattal teli, elég, ha csak mókusokat figyeljük a diófán, vagy őzeket a kertben. A templom harangja pedig minden órában más dallamot játszik, ami zene füleinknek a sok csoda mellett.”
Ezekről a sikertörténetekről se maradj le:
