Tágas terek mindenütt, a nappaliban is
A 2002-ben megvásárolt telek nagyságán kívül legvonzóbb tulajdonsága az ideális fekvése, no meg az a kb. 300 darab, 15-20 méter magas ősfa, melyek körbeölelik a házat. A telek északi szomszédságában egy vízmosás található, ahová éjszakánként vaddisznók járnak inni, de a ház lakói láttak már rókát, borzot a teraszukon, sőt szarvast is a fák között. Elmondhatjuk tehát, hogy a természetben élnek, amit nagyon élveznek. Persze tesznek is azért, hogy a kertjük szép és gondozott legyen: a ház asszonya rengeteget dolgozik odakinn, igyekszik madár- és állatbarát kertet kialakítani. A madáretetőkre elképesztően sok és sokféle szárnyas jár, a konyhaablakból szemet gyönyörködtetőek.
Bár még kopár a kert, sokféle madarat látni a konyhaablakból
Stabil alapok
A telekvásárlás után a földmunkák következtek, ugyanis amikor a lejtős telek alsó és felső pontján megfúrták a talajt, az egyiken sziklát, a másikon homokot találtak. Épp ezért a ház alaplemezét különös gondossággal kellett elkészíteni, hogy az épület ilyen adottságok mellett ne csússzon majd le a hegyről. Ezért a lemez a lejtő teljes szélességében 2 darab, 1 méteres foggal kapaszkodik a hegybe. 2003-ban elkészült az alagsor, az épület nyár végére került tető alá és akkor el kezdődhettek a belső munkák is. A négytagú család számára tágas ház 2004 karácsonyán lett kész.
A konyha-étkező
A konyha a kedvenc
A családtagok egyöntetűen a konyha-étkezőt nevezik meg kedvencükként, ami nem csoda, hiszen a kemence melege, a sülő ételek finom illata, a nyerstégla és fa természetes szépsége mind otthonossá, szerethetővé teszik ezt a helyiséget. A tágas tér rendkívül praktikus és vendégmarasztaló is: a baráti találkozókon a családfő kiélheti főzési szenvedélyét anélkül, hogy vendégeitől egy percre is el kellene különülnie. A nagy étkezőasztalt körbeülve, aztán a finomságokat tálalva folytatódhat a főzés közben elkezdődött csevegés és az evés-ivás.
Változások a rendben
Az élet persze hozott változásokat, amelyekre a család megfelelően válaszolt. A beköltözéskor még csak hárman voltak, a szabadabb térben álló szoba lett a szülői háló, a kisebbik szoba pedig a kisfiú, Ricsi gyerekbirodalmává vált. Közben megszületett a kishúg, ezért a szülők úgy döntöttek, átköltöznek a fiú addigi szobájába, a gyerekeknek pedig szekrényekkel leválasztva külön lakrészük lett az addigi szülői hálóban. A gyerekszoba két része természetesen jól megkülönböztethető, Lilié rózsaszínben, Ricsié pedig kékben pompázik, a kislánynál Hello Kitty az úr(nő), a lassan felcseperedő és olimpiai bajnok-álmokat dédelgető fiúnál pedig a vízilabda- és sportrelikviák vannak kitüntetett helyen.
Nem a mának építünk
A családfő szerint a berendezés elkészültének sorrendjében nem sok logika volt, inkább a külső hatásokra reagáltak. Ahogy a gyerekek érkezése rendezte el a helyiségek funkcióit, úgy épült meg a nappali kandallója azért, hogy a telken található kiöregedett gyümölcsfákat okosan hasznosítva, a fűtést segítve eltüzeljék. A ház építőanyagainak és stílusának kialakításában viszont tudatosság működött: ők nem a mának, hanem az örökkévalóságnak akartak építkezni. Feleségével abszolút egyetértettek abban, hogy nem kedvelik a mai építkezési morált, a “csak harminc évre tervezünk, silány anyagokkal dolgozunk, aztán úgyis elbontjuk” hozzáállást. Régi mesterek keze munkáját idézve, természetes anyagokat használva, értékteremtő módon akarták megépíteni otthonukat. Szemmel láthatóan sikerült nekik. n
