A félköríves, stukkókkal díszített, eredetileg 1933-as építésű szépen felújított homlokzat gondolatban Párizsba repített, alföldi származású vendéglátónkat a lombos-fás környezet és a kisvárosias jelleg Szeged romantikus, fákkal benőtt utcáira emlékeztette.
FOLYTONOSSÁG
Az ingatlant tulajdonosai a kezdetektől, 1933 óta lakták. A szülők után a gyermekük élt itt, aki a hetvenes éveit taposva vált meg a családregény legfontosabb állomásától. Hogy az új lakók valamit továbbvigyenek a folyamatos múltból, megvásárolták a lakással az eredeti háromrészes neobarokk tálalógarnitúrát, mely felújított állapotában a lakás különböző pontjain a néhai lakóknak állít emléket. Innen kanyarog tovább a tér, melyről a tulajdonos azt mondja: „Tetszett, hogy nem a megszokott négyzet és téglalap alakú helyiségek váltogatják egymást. Imádom például a toronyszobát, a terek és az ablakok kissé meghajló íveit. Ablakból egyébként is sok, szám szerint 13 jutott a lakásba, így három égtájnak van beleszólása a fényviszonyok alakulásába. Nem mellesleg az utcai ablakok lombkoronára nyílnak, ami nyáron árnyékot ad, lombhullás után pedig beereszti a fényt.”
A SUSZTER CIPŐJE
A volt lakó nagy örömére már az első vizit során megszületett a vételi szándék. A régi tulajdonos jó ideje árulta az ingatlant, de a hosszúkás alaprajz nem volt túl ideális, pláne hogy korábban a lakás beosztása ennél sokkal kedvezőtlenebb volt. „Az láttam meg benne, hogy meg lehet találni a mai kor igényét kielégítő, praktikus térkapcsolatokat a rendelkezésre álló 95 m2-en” – mondja Csépe Barnabás, aki a 29 millió forintos vételárat részben a lejáró Fundamenta-megtakarításaiból egyenlítette ki 2015 őszén. Tervezőként-generálkivitelezőként azonnal belevetette magát a munkába, és még kompromisszumokra sem volt hajlandó. Párjával mindenből a legjobbat választották, hiszen az ingatlant saját célra vásárolták és a suszter cipője, mint tudjuk: nem lehet lyukas.
KONYHA + ÉTKEZŐ
A bejárati ajtót egy jelzésértékű előszoba követi beépített szekrényekkel, de a tároló annyira beleolvad a falakba, hogy ebben a helyiségben inkább a konyha és az étkező kér figyelmet. Az asztal alatt a hazai cementlap-manufaktúra, a Moza szecessziós, szőnyegnek lerakott mintája vonzza a tekintetet. A magyar gyártó lapjaiból a falra is felkanyargott egy kevés, ez vezeti a tekintetet a minimalista hangulatú konyhába, ahol a konyhapult fölé ugyancsak jutott cementlap. A konyha-étkező padlója, munkapultja és mosogatótálcája belsőépítészeti betonból készült. A fölötte húzódó szekrénysor fogantyúmentes, így a bútor észrevehetetlen, miközben elnyel mindent.
NAPPALI + FÜRDŐ
A konyhából nyíló közlekedő a nappaliba vezet, ahol a helyiség része egy üvegfalú látványfürdő! Van benne egy fűtött ülőpados zuhanyzó, egy komoly esőztető, ugyanakkor látványkád, melyből akár egy film megnézése is lehetséges. A helyiség intimitását az elektromosan vezérelhető roló adja, ez, ha kell, teljesen elszeparál a nappalitól. Az eddig bemutatott terek látszóbeton burkolatát a régi halszálka mintázatú parketta váltja, amely felcsiszolása után olajos kezelést kapott, ettől indusztriális hatású. A lakás tereiben kortárs művészek, dizájnerek munkái is szép számban találhatók (lásd keretes írásunkat), és Barnabás saját munkái is tetten érhetők itt-ott. A nyersfa és beton tévéállvány, illetve a dohányzóasztal az ő hobbi-asztalos tevékenységét dicséri. A könyvespolcot ugyan nem ő gyártotta, de jó szeme volt ahhoz, hogy egy belvárosi lakás felújításából kimenekítse a polcot keretező két faoszlopot, amely egyébként a sittbe került volna.
Barnabás kedvenc helye: „A toronyszoba! A térélmény mégiscsak itt a legjobb, bár a konyhát is szeretem a maga steril, szögletes, letisztult stílusával, de egy fárasztó nap után az igazi felüdülés ücsörögni.”
ELMÉLKEDŐSZOBA
Feltűnő, hogy a lakásban nincs radiátor, a meleg a becsövezett falakon keresztül érkezik. A homlokzathoz nem lehetett hozzányúlni, így Barnabás álmennyezeti és belső falszigetelést használt. De térjünk rá a toronyszobára, amely íves falaiban lévő ablakaival több mint romantikus. Eredetileg gyerekszobának szánta a tervező, de egyelőre kellemes pihenőtér, melynek jól áll a loggia a lehajtható kis asztallal, a minioázissal. Ugyanilyen minierkély nyílik a hálóból is: jelenleg egy üres telekre néz, de hamarosan nem lakópark, hanem park épül oda. Ennek ismeretében duplán fájó, hogy a tulajdonosok magánéleti változások miatt a nyáron kénytelenek voltak eladni a lakást. Egy biztos, aki megvette, annak a felújított és teljesen be- bútorozott otthonba csak a ruháit kell hoznia.
Galéria / 14 kép
A teljes cikk az Otthonok&Megoldások magazin 2017/03-as számában jelent meg.
