Ráadásul minden kertnek van egy kevéssé használt, árnyékos vagy éppen elhanyagolt zuga, ahol csak az elfelejtett kisdömper és a kedvenc nagybácsi által suttyomban odadobott, tavaly lerágott csöveskukorica csutkája pihen a méteres gyomok között. Ha egy ilyen helyen nemcsak rendet vágunk, hanem élettérré változtatjuk, akkor a gond is kisebb lesz vele később. És nem kell feltétlenül nagyban gondolkodni! Elég egy palackos gázzal működő rezsónak állandó helyet csinálni, mellé egy kisszekrény, pár polc, székek és asztal. És a legfontosabb: a tető! Ugyanis ez az egész csak akkor fog működni, ha egy nyári zápor vagy a csendesen szitáló eső nem kényszerít minket arra, hogy csapot-papot hátrahagyva újra a négy fal közé meneküljünk!

A kert nem használt zuga ideális terepnek bizonyult

 A munka dandárja

Nálunk a kertben egy szép, nagy, elhanyagolt szeglet várta, hogy csoda történjen vele. Kiirtottuk a felesleges, burjánzó, indás növényzetet és azzal szembesültünk, hogy hatalmas teret kell majd beépítenünk. Első lépésként cserépléceket használva belőttük a majdani lehetséges méretet. A fatelep honlapját átnézve úgy döntöttünk, ha úgyis mi döntjük el, mekkora legyen a nyári konyha, jelöljünk ki olyan szélesség- és hosszméretet, ami eleve adott a deszkák és gerendák tekintetében, így annyival kevesebb lesz a fűrészelés! Így jött ki az 5 méter széles és 6 méter hosszú tetőszerkezet. Kijelöltük a négy rögzítési pontot a talajon, ahová 80 cm mély betonalapba helyeztük a tetőt tartó oszlopokat. A későbbi nyugodt munkavégzés érdekében először felállítottuk a tetőt, melyre alátétlemezes bitumenes tetőzsindely került. A faszerkezetet pedig xylamonnal impregnáltuk. Innentől az alépítményen végzett munkák esővédelmet kaptak, így egy csapadékosabb nap sem tántoríthatott el minket a térkő lerakásától, vagy éppen a konyhapult téglafalának építésétől. A tűzhelyet, a mosogatót és a pultot csak a konyha északi oldalára tudtuk helyezni, ezért a tűzhely huzat- és esővédelmét egy, a tető aljáig felérő, magasított L-alakú fallal vettük körbe.

Már áll a tető!

Költséghatékonyan!

Számomra egy ilyen építkezésnél nemcsak a látvány, a praktikum, de a költségek is igazi kihívást jelentenek. Legyőzendőt! Ne féljünk felhasználni minden olyan maradék építő- és faanyagot, régen nem mozdított kertibútort, parkettát, ami a garázs, fészer mélyén sajnálatból megúszta az elmúlt évek lomtalanítását, mondván,  jó lesz majd valamire. Az a majd most jön el! Így vált a nyári konyha állandó részévé a szüleim által a nyolcvanas évek második felében vásárolt kertibútor-garnitúra, mely az időjárás változásai miatt az elmúlt 25 évben megtett egy Föld-Hold távolságot a garázs-pince-kert aranyháromszögben. A három centi vastag farostlemez maradékából készült konyhapultra pedig még a ház építésének idejéből megmaradt lécparketta felhasználásával csináltam burkolatot. Többszöri csiszolás és lakkozás után egészen meggyőző lett!

Saját gyártású téglák

Édesapám mindvégig sokak segített az építkezésben, de ki kell emelnem egy külön fejezetet. Épületgépész-mérnökként az építőipar elmúlt éveinek katasztrófája őt is munkanélküliséggel sújtotta, így számára a téboly elkerülését a ház körüli munkák jelentették. Amikor elkezdtük nézegetni a térkő árakat, sűrű fejcsóválás közepette mormogott magában valamit, felállt, majd pár órára elnyelte őt a garázs. Mire kijött, kezében fogott egy általa deszkamaradékok felhasználásával készített, szétszedhető zsalut. Azt mondta, kiönti ő maga betonból a köveket és vasoxidos betonfestékkel a kívánt színűre festi. (Róla csak zárójelben jegyzek meg annyit, hogy valahol félúton áll a kárómintás-pulóveres, szemüveges mérnök és a bohó, reneszánsz polihisztor között.) Ez a tulajdonsághalmaz abban csúcsosodott ki, hogy a zsaluban a kövek méretét az aranymetszés szabályai szerint határozta meg – csak hogy szép legyen a szemnek! A téglatestek felületének rövid és hosszéle kiadja az 1,618-os állandót. Ezt tetézte még avval, hogy a munka végén legyártott teljesen különböző méretű téglákat is, mivel a konyha helyét ívben egy terméskő támfal határolja, így egészen abnormális sorhosszak fognak adódni és jó szolgálatot tesznek majd a legkülönbözőbb nagyságú burkolókövek. Azért  ha valaki inkább üzletben vásárolja a térkövet, nyugodjon meg, nem fog rá lesújtani ezer év sámánátok…

Téglák az aranymetszés szabályai szerint

 Egy pici luxus

A felfalazott konyhasziget alatt a betonalapba épített nagyobb átmérőjű PVC-cső szolgáltatja a szervizalagutat. Ezen keresztül érkezik be a konyha mellett létesített miniaknából a vízvezeték és az áram. A mosogató lefolyója pedig az étkezőgarnitúra alatt lévő régi emésztőbe fut. Ez biológiailag  teljesen tiszta volt, hiszen évtizedek óta nem használtuk már. A mosogatóba nyugodt szívvel ledobhatjuk a növényi héjakat, ételmaradékot és bármi természetesen lebomló dolgot. A teljes luxus érdekében a föld alatt egy antennakábelt is kivezettem, így a hosszas főzések közepette sem kell berohannom, ha látni akarom kedvenc csapatom góljait.

Az ominózus tárolószekrény

A büszkeség tárgya

Az étkezőgarnitúrán kívül szükséges volt még egy tálalószekrény szerepét betöltő bútordarab. Erre a saját magam által készített darabra nagyon büszke vagyok. Nemcsak a tévének biztosít helyet, hanem a zárható részébe elfér minden, ami egy konyhában csak fontos: edények, étkészlet, fűszerek, konyhai kiegészítők. Érdemes azt a tanácsot megfogadni, hogy ezeket minden esetben jól zárható műanyag dobozokba kell helyezni. Nem kellemes ugyanis egy már korábban tisztán elrakott edényt újra elmosni a rárakodó por miatt. Mert ez kérem a kert!

Jól megérdemelt jutalom

Mióta elkészült, nyaranta alig tartózkodom a lakásban. Munka után hazaérve itt dobom össze a vacsorát, itt is fogyasztom el. Ha hűvösebb vagy csapadékosabb az idő, az sem befolyásol, maximum kedvenc kitérdelt mackómban költöm el a löncsöt. Hétvégenként már délelőtt kint vagyok és csak este húzódok vissza a lakásba – aludni… Egyszer a szomszéd szóvá tette, hogyha elutazom, legalább szóljak és nem keresnek feleslegesen. Értetlenül néztem rájuk. Végig itthon voltam. Csak hátul. Mondtam is: legközelebb nézzék meg, nem vagyok-e a nyári konyhában…n

Ma már a kert kedvenc része