Megbízható szakemberekkel dolgoztassunk
Mit vizsgálnak a szakemberek kémény ellenőrzése során?
- A kémény átjárhatóságát, a füst akadálymentes áramlását
- A kémény épségét, szerkezetének állagát, az állagromlás mértékét
- Az úgynevezett koromzsák tartalmát
- A kémény terhelését, azaz hogy mekkora tüzelőberendezést szolgál ki, annak igényeihez mérten elegendő-e a magassága, átmérője, illetve ezekből következően a füstelvezető képessége, szaknyelven a huzata.
- Tűzbiztonsági szempontból megfelelő-e a kémény. A bent uralkodó forróságot, a kéménytüzet illetve az esetleges szikrákat biztonságban kell tudni, illetve az átforrósodó kémény szem épület- vagy tetőszerkezeti elemet, sem berendezési tárgyat nem érhet. (Kivéve természetesen az előírásosan épített téglakéményt, amely sosem forrósodhat át.)
- A kéményseprők az égéshez szükséges rengeteg levegő utánpótlását is ellenőrzik. A modern, jó szigetelő ablakok és ajtók korában akár fulladást is okozhat, ha egy gázkészülék vagy egy kályha, különösen pedig egy nagyobb kandalló elhasználja a belső helyiségek levegőjét. (A modern készülékek kívülről, a kültérből, külön csövön szívják a levegőt, ha ilyen nincsen különösen figyelni kell az üzemeltetés során.)
- Konyhai páraelszívó, fürdőszobákba- vécékbe helyezett ventilátor akár vissza is szívhatja a füstöt a kéményből, ezt is szakembernek kell ellenőriznie.
- A kéményseprők – indokolt esetben – próbaüzemmel is ellenőrzik a kémény működését, ilyenkor a fentiek mellett készülékkel mérik a helyiség szénmonoxid szintjét.
Ha jön a tél, legtöbben az otthon melegére gondolunk. Romantikusabbak a kandallóban, kályhában pattogó tűz jut az eszébe, másoknak a konvektor, vagy a radiátor melege. Arra azonban kevesebben asszociálnak, hogy mind a fa- és széntüzelésnek, mind pedig a gáztüzelésnek a legfontosabb, központi eleme nem a tüzelőberendezés, sokkal inkább a kémény.
Szezon előtti átvizsgálás
A tűzforró levegő elvezetésére szolgáló több évezredes találmány megjelenési formája tájanként, országonként eltérő, de alapjában véve nem sokat változott az ősidők óta. Sajnos azonban, amíg nagyszüleink tisztában voltak a fűtés és a kémény használatának alapvető szabályaival, addig a távfűtéshez, vagy a gombnyomásra működő gázfűtéshez szokott mai embernek különösen oda kell figyelnie a kémények karbantartására, használatának szabályaira. Ha a működés elvével nem is mindenki szeretne tisztában lenni, a legfontosabb óvintézkedéssel igen, ez pedig a minden egyes fűtési szezon előtti átvizsgálás, nem csak fűtési szakemberrel, de egyúttal kéményseprőkkel is, jelenlétük, engedélyük ugyanis garancia arra, hogy kéményünk a szezont balesetmentesen kiszolgálja. Tökéletes biztonság persze nincs, ezért lehet fontos óvintézkedés a szén-monoxid riasztó beüzemelése. A barkácsáruházakban pár ezer forintért kapható szerkezet a kémény esetleges hibája esetén is megóvja a bentlakókat. Nem csak a civilizált ember hiányos tüzelési ismeretei miatt, de azért is különösen fontos pár dologgal tisztában lenni, mert a mai, modern építési módszerek számos új problémát hoztak felszínre a kéményekkel kapcsolatban.
Új idők, új problémák
Nemhogy száz évvel ezelőtt, de még pár évtizede sem zártak rendesen sem az ablakok, sem az ajtók. Nagy szélben, csukott ablakoknál, a legtöbb házban még ma is mozognak a függönyök, hiszen húznak az ablakok. Ez nem éppen környezetbarát dolog, de a fatüzelés, vagy régebbi, a lakás levegőjét használó gázkészülékek esetén nagyon jól jön. Egy kiló fa elégetéséhez ugyanis 4,5 köbméter, egy köbméter gáz elégéséhez pedig mintegy 10 (!) köbméter levegőre van szükség. Összehasonlításul: egy kis, 2×2 méteres fürdőszobában éppen ennyi, 10 köbméternyi levegő van, miközben egy nagy lakás téli gázszükséglete naponta jellemzően 10-15 köbméter gáz, azaz az egész lakás levegője elhasználódhat 24 óra alatt, ha korszerűtlen a készülékünk, vagy túl jól zárnak az ablakaink. Ha tehát készülékünk nem a legmodernebb, azaz nem kívülről, nem külön csövön szívja be az égési levegőt, akkor a fentiekre nagyon oda kell figyelni. A jelenlegi nyílászárók ugyanis szinte hermetikusan zárnak és nem csak a passzív házakban, így szélsőséges esetben előfordulhat, hogy elfogy az oxigén a lakásból fűtés közben. Nem véletlen, hogy elődeink sem felejtettek el szellőztetni télen, naponta egy-két alkalommal mielőtt, illetve miután befűtöttek.
A másik, szintén csak a modern lakások, házak esetén előforduló probléma az elszívó ventillátorok és a kémény viszonya. Begyújtáskor, elsősorban ködös, nyirkos, de viszonylag meleg időben fordul elő, hogy visszafüstöl a kályha. Nagy teljesítményű páraelszívók, vagy szellőztető ventillátorok képesek arra, hogy a kéményben lévő füstöt visszaszívják a lakásba. Ezért az a szabály, hogy szilárd (például fa vagy szén) tüzelésű kályha, kandalló vagy cserépkályha esetén azonos helyiségben nem működhet elszívó. Ez újra csak a modern otthonok sajátja, például az egyterű konyha-nappalik esetén okoz gondot.
Ahány épület, annyi fajta kémény
Kéménybajok
A szokásos, és szigorúan ajánlott, szezon előtti kéményellenőrzésen túl alapvetően három esetben különösen kritikus a kémények kérdése. Először is, ha újonnan építkezünk (lásd külön), ha újabb tüzelőberendezést állítunk üzembe, vagy a régit bármilyen okból lecseréljük. Illetve, amennyiben nyílászárót cserélünk, ventillátorokat építünk be, vagy más miatt megváltoznak a lakás szellőzési viszonyai.
Ahogyan új építésnél, egy új berendezés beüzemelésénél (főként ha nem gáz- vagy villamos üzemű a fűtőkészülék) kritikus kérdés az is, hogy a meglévő kémény alkalmas-e az új berendezés kiszolgálására. Más szóval: elegendő-e a kémény huzata? Ennek eldöntése miden esetben szakemberre váró feladat, de lényege, hogy minél magasabb és minél nagyobb átmérőjű a kémény, annál nagyobb lesz a huzata. A legnagyobb huzatigénye a modern, látványos (és ritkán takarékos) kandallóknak van, míg például a cserépkályhák, különösen a kisebbek, meglepően kis kéményátmérővel is beérik. A kéménynek persze ilyenkor is legalább 4,5 méter magasnak kell lennie, méghozzá a legfölső füstbekötéstől számítva, illetve a tető gerincén túl kell nyúlnia a kémény épületen kívüli részének.
Kritikus szabály az is, hogy egy kéménybe csak egy szilárd tüzelésű készüléket lehet bekötni, mert például mindkét szinten ugyanabba a kéménybe kötött kályha esetén a füst szintén visszaömölhet a házba, ami nem csak kellemetlen, de súlyos balesetet, mérgezést is okozhat.
Vidám színekkel is működik
Rendhagyó esetek
A gázkéményeknél, vagy a legmodernebb faelgázosító kazánoknál a hő-terhelés más jellegű, és ugyanakkor a kéménybélelés a problematikus kérdés. Azért kötelező a gázfűtésű kémények saválló acélcsővel való építése (vagy utólagos kibélelése), mert ezek igénybevétele is eltér a fatüzelésnél megszokottól. A gáz (vagy faelgázosítás) esetén a kéményben kilépő füstgázok sokkal hűvösebbek, mint a fafűtésnél, egyúttal vízgőztartalmuk is jóval magasabb. Ha ezeket hagyományos, például téglával falazott, béleletlen kéményekbe vezetik, akkor ezek állaga sokkal gyorsabban romlik nagy balesetveszélyt okozva ezzel. Az égéstermékkel keveredő vízgőz savas elegyet alkot, ami kimarja a téglák közti fugákat, pontosabban azok kötőanyagát. Ráadásul a vízgőz jéggé fagyhat, ami miatt eltörhetnek, bedőlhetnek a téglák, ami az égéstermékek távozását akadályozza, ismét csak balesetveszélyes helyzetet eredményezve.
Az utólagos bélelés jellemző ára méterenként 10-18 ezer forint, plusz áfa. Ha nem egyenes a kémény, kisebb nagyobb kanyarok, törések vannak benne, akkor az úgynevezett Furanflex technológiát szokták javasolni, és sem sokkal drágább. Ez olyan bélelés, ahol a csövet rugalmas kötőanyaggal öntik ki, így alkalmazkodva a kémény vonalvezetéséhez. Ám a kibéleléshez képest a külső kivezetés olcsóbb, ha ez megoldható, igaz sokkal kevéssé esztétikus.
A kémények ellenőrzése kötelező
Új kémény
Új kémények építésére 3-4 elterjedt megoldás közül választhatunk. A legismertebb a hagyományos, téglából rakott kémény. Itt nem csak az alapanyag és a kötőanyag minősége fontos, hanem az is, hogy hozzáértő, referenciával bíró mester építse azt fel, lehetőleg nyílegyenesen, mindenféle töréstől mentesen. Ugyanakkor ma már alig van ilyen, mivel ez messze a legdrágább módja a kéményépítésnek, mert a drága emberi munkaerőt is meg kell fizetni. Ezért terjednek az előre gyártott elemekből épített, modern kémények. A ma épülő házaknál a leggyakrabban az elemes építésű kémények épülnek be a rendszerbe. Ezek vagy zsalutéglákhoz hasonló elemekből, vagy előre öntött csőelemekből készülnek. Hatalmas előnyük, hogy villámgyorsan lehet belőlük kéményt rakni. Ez nem csak idő, hanem munkadíj megtakarítást is eredményez, ám nem árt tudni, hogy ezeknél az anyagár lehet jóval magasabb. A másik egyszerű típus a rozsdamentes acélból álló fémkémény, szaknyelven szerelt kémény. Pótlólagos beépítéskor ezeket részesítik előnyben, mivel könnyűek, könnyen szerelhetők, és mondjuk egy fürdőben elhelyezett új cirkó készülékhez ideálisak, ha nem is éppen esztétikusak. Ezek másik változata ugyanúgy beépíthető utólag, mert (szigeteléssel) a házon belül is vezethető. Ha nem gázfűtésről van szó, akkor is nagyon fontos, hogy az épület mértani közepéhez a lehető legközelebb essen a kémény, hiszen az itt elhelyezett fűtőberendezés jelenti a legtakarékosabb téli üzemet (Jobban befűti a kályha, a kandalló az épületet, ha nem csak az egyik oldalt melegíti!) Nagyobb, vagy nem négyzethez közeli alakú házaknál pedig több kéményre is szükség lehet, amire már a tervezés szakaszában is oda kell figyelni. Azért sem mindegy, hogy hány kéményt építtetünk, mert a gázkészüléknek külön kémény kell, illetve több szint esetén sem lehet ugyanabba a kéménybe kötni, ahogyan erről már a korábbiakban szó esett. n
