Ezért legyen neked is cserépkályhád!

Horgos Zsolt kályhacsempe-készítő sárkovácstól úgy tudjuk, a cserépkályhák előtt a kemencék adták a házakban a meleget, majd elterjedt, hogy a mesterek a fazekas által korongozott edényeket, bögréket a melegítőfelület növelése és a gyorsabb hőleadás érdekében a kemence falába építették. A bögre feneke megkapta a hőt, majd kisugározta a lakótérbe. Az ötlet egy ideig megfelelt az igényeknek, ám a problémát később az jelentette, hogy a bögréket nem lehetett szorosan egymás mellé illeszteni. Ez az igény hívta életre a négyzet alakú csempéket, ezzel együtt pedig a négyzetes kályhaformákat. A fazekasok munkáját felváltották a kályhacsempére szakosodott műhelyek. A kályhacsempék előállítói és a kályhák építőmesterei többek közt a Magyarországra menekülő habánok voltak, akik 14–15. századtól eleinte a főúri udvarházakban építettek meleget adó, ugyanakkor reprezentációs célokat is szolgáló kályhákat. Az uraságoktól átvéve, faluhelyen idővel a módosabb parasztok is csináltattak hasonlót, igaz,eleinte csak mázatlan formában, hiszen a mázas csempe drágább volt, mint ugyanaz nyers változatban.

A kályhakészítő mester

Emberi arányok

„Érdekes tény, hogy a kályhák formája évszázadok alatt tisztult le és igazodott az emberi arányrendszerhez” – húzza alá Horgos Zsolt. Szerinte ebbe a jól kitalált, és a népi kályháknál is jól működő felépítésbe nem lehet belenyúlni, nem lehet plusz sor csempét beépíteni a letisztult méretekbe, mert megdőlne az egyensúly. „A kialakult felépítés szerint a szemeskályha meszelt, négyszögletes lábazaton áll. Azon található a kályha alsó része, amelyet középpárkány fed, fölötte pedig egy hengeres felső rész, amit szintén egy párkány vagy párta zár le” – tudtuk meg a mestertől, aki nemcsak megtervezi a népi kályhákat, de le is gyártja a csempét hozzájuk. Termékeit felújított fagerendás, fafödémes mennyezetű parasztházak szobáiba vagy nem modern bútorozású lakások fűtéséhez ajánlja. Utóbbit azért nem javasolja, mert a fémes, minimalista terekben a népi cserépkályha nem mutat jól.

Anyagok

A kályhacsempe elkészítéséhez a fazekasagyagnál tűzállóbb, samottal kevert agyagot vételeznek a mesterek. Ez ugyanis szerkezeténél fogva jobban bírja és tartja a meleget, mint az edényekhez használt agyagfélék. A kályhának való agyaghoz 30-40 százalékos arányban adnak samottport. Ez azért is fontos alkotóelem, mert a samottal soványított agyag kevésbé deformálódik gyártáskor. A meggyúrt anyag kiporciózása után jön az egyszerű tálforma korongozása, amit négyszögesít a mester. Ezt kályhaszemnek hívja a népi nyelv. Később kap egy bordát a tányérszem, hogy jobban építhető legyen. A korongozást követi a száradás, ez körülbelül két-három hét, majd a csempék és az egyéb kályhatartozékok: a sablonnal előállított sarok- és záróelemek kiégetése jön kétszer. Előbb fehér cseréppé, majd erre kerül az áttetsző, ólomalapú, tejszínsűrűségű máz, végül irány ismét a kemence. Egy égetés két napot vesz igénybe. Egy közepes méretű kályhához 100-120 csempe kell, a csempe ára ebben a mennyiségben 350-400 ezer Ft-ra rúg.

Cserepek kiterítve

Kályhaépítés

Ha elkészültek a csempék, épülhet a kályha. Az első mozzanat a beépítés előtt a kémény, a falak, illetve a derékszögek ellenőrzése. Ha ez rendben van, jöhet az alap, a meszelt lábazat, majd az első, azután a második csempesor, illetve az ajtó beépülése. A csempét ékelik, majd ékelés után a csempesort drótozzák. A drótozás után jön a bélelés és a samott-téglák beépítése. Samott-téglából készülnek el a belső füstjárat falai is. Az első és második csempesorba épül be a tűztér, majd utána kialakul a járatrendszer, amelyben a füst halad. A kályhacsempék rakása a tűztér kialakulása után folytatódik, a csempék függőleges dimenzióját a párkány, majd a párta töri meg. Horgos Zsolt az ülőpadkáról, ha lehet, mindenkit lebeszél. A búbos kemence indította el a padkadivatot, de annak korántsem olyan forró a fala, mint a kályhacsempéé, ami 60-80 fok is lehet. Ráadásul a búbos kemence formája íves, annak jó nekidőlni, a cserépkályhánál ez nem kényelmes. Ellenérv a padka mellett, hogy akár két négyzetmétert is elvehet a szobából, illetve látványban nem szerencsés egy hosszúkás kályhához egy szétterülő ülőpadkát biggyeszteni. Ha valaki mégis nagyon szeretne, nem futtatják körbe, egy oldalra kerül csak a padka. A kályhaépítési munkálatok végén a csempe fugázására, tisztítására, az aljzat vakolására kerül sor. A kályha körülbelül egy hétig épül, egy hetet pihen, s utána szárító fűtések következnek, a benne lévő 80 liter víznek ugyanis el kell távoznia a rendes használat előtt.

Készül a kályha

Melegen ajánljuk

Mesterünk havi 1-2 kályhát készít, újabban inkább csak tervez és csempét éget, a kivitelezést másra bízza. Van dolog ugyanis a csempékkel is: egy komplett kályha csempéinek, tartozékainak megformázása két hetet vesz igénybe. A mázazás, égetés további egy-egy napot kíván, de a felrakott kályhát is ellenőrizni, építés közben igazítani kell. Ilyenformán két hét gyártással, 2-3 hét száradással, néhány nap építéssel 5-6 hétbe telik egy kályha elkészítése. Az efféle kályhát elmondása szerint azok keresik, akik a népi dolgokat értéknek tekintik, illetve azok, akik a környezettudatos fűtési megoldást keresnek. Kályhával fűteni azért környezetbarát, mert a beletáplált fával azt a szén-dioxidot engedjük vissza a levegőbe, amit a fák az utóbbi évtizedekben kötöttek meg. Ez egy egészséges körforgás. Míg ha az egyébként is drágább kőolajat, földgázt égetjük el, évmilliók óta megkötött szén-dioxiddal terheljük a környezetünket. A cserépkályha előnye ugyanakkor, hogy sugárzó hőt ad, szemben egy radiátoros fűtéssel, így az előbbi megoldás esetén a hőérzet két fokkal magasabb. A sugárzó hő ugyanis nem a levegőt melegíti fel, hanem áthatol azon, így a falat, a bútorokat, az embereket melegíti közvetlenül, míg a radiátor konvekcióval fűt, felmelegíti a levegőt, a felmelegített levegő hőmérsékletét pedig az ember kevesebbnek érzi.

A kályha etetése

Kizárólag száraz fával tápláljuk a tűzteret! A frissen kitermelt fa tömegének fele víz lehet. Az egy évig szellős helyen tárolt fa még 14–18 százalék vizet tartalmaz, ekkor mondjuk légszáraznak. Mivel a friss vágású fa víztartalma elég nagy, célszerű nem tömegre, hanem térfogatra vásárolni. A fa égésével párhuzamosan párolog el belőle a víz. Ez hőveszteséggel jár. A víztartalom azonban az égéskamra hőmérsékletét is csökkenti, ennek következtében az égés már nem lesz tökéletes, a fa néhány összetevője nem ég el. Ezek a nehéz fagázok égetetlenül távoznak a kéményen át, esetleg korom vagy kátrány formában lerakódnak a kéményben, a kályha füstjárataiban. A cserépkályha belső falán a lerakódás szigetel, ezzel tovább rontja a hatásfokot! A kátrány pedig csak átrakással, vagy azzal sem tüntethető el, ragaszkodjunk tehát a száraz fás fűtéshez. n

Régi cserepek