A kastély is gyönyörű
Egy kis parktörténet
E parkrészek mindegyikét az Esterházy IV. Miklós herceg és felesége, gróf Cziráky Margit által 1902-ben elindított nagy parkhelyreállítás keretében alakították ki: az Angolkertet 1906-ban, a Rózsakertet 1908-ban, az Északi parkot 1909-10-ben. Tervezőjük az Osztrák-Magyar Monarchia legmagasabb beosztású kertésze, Anton Umlauft, korának egyik legfoglalkoztatottabb kerttervezője volt. A rendelkezésre álló kerttörténeti tudományos dokumentációk alapján ismertek az eredeti kerttervek és a megvalósult állapot is, ezek felhasználásával készültek el az eredeti állapotok visszaállításához kapcsolódó tervek.
250 millió forintos támogatásból valósult meg hazánk egyik legnagyobb, nemzetközi szinten legfontosabb és legismertebb történeti kertjének felújítása. A munkák a Rózsakert, az Angolpark és az Északi Park egy részének (az ún. Marchand-tagnak) hiteles műemléki helyreállítását szolgálták.
Rózsakert és génbank
A Cziráky Margit hercegnének kialakított rózsakertben a helyreállítást követően ismét közel 9.000 rózsatő pompáját élvezhetik majd a kertbe látogatók. A beruházás keretében a magyar rózsafajták minden másnál teljesebb gyűjteménye kapott itt helyet. A rózsakert génbank szerepét is betölti majd, ide került Márk Gergely nemzetközileg elismert rózsanemesítőnk több mint 430 saját nemesítésű rózsafajtája. A rendkívüli látvány- és illatélményt ígérő rózsakertben helyreállították a 220 méter hosszú, futórózsákkal befuttatott, kereszt alakú lugast is, közepén a pagodaszerű pavilonnal.
A mulató erőd
A beavatkozások másik fő célja a Lés-erdő térszerkezetének helyreállítása volt. A Lés-erdő fénykorában a magyarországi barokk kertművészet legjelentősebb alkotása volt. Nemcsak építményei és szobordíszei tettek azzá, hanem elsősorban az a szerencsés körülmény, hogy a francia barokk kertideál maradéktalanul valósult meg benne. A Lés-erdő a 18. században vált a park részévé “mulatóerdőként”. Esterházy „Fényes” Miklós herceg vendégei napokat töltöttek el a mulatóházakkal, profán templomokkal, szökőkutakkal és egyéb látványosságokkal ékesített területen, ahol már akkor több ezer fából álló, a környező tájba kifutó fasorok álltak. Vizuálisan a kastély erkélyétől induló, az erdőn keresztül futó allék képezték a mulatóerdő vázát, s adták mintegy 300 ha-os területen a magyar Versailles világraszóló dimenzióit. Részben a 18. században, részben a 19-20. század fordulóján ültetett fasorokból az erdő területének csökkenése ellenére ma is több mint háromezer sorfa és mintegy kilenc kilométer allé létezik, ami Schönbrunn kivételével egyedülálló Közép-Európában.
Erdőmegújítás
A felújítás a Lés-erdő legfontosabb szerkezeti elemeinek (fasorok, főbb útvonalak, nyiladékok, erdőállományok) helyreállítását célozta. A tervezett beavatkozások a parkrész legfontosabb és legveszélyeztetettebb elemeinek, a rossz állapotú fasoroknak szakszerű pótlását, a még megmenthető, rendkívül nagy értékű, idős sorfák egyedi ápolását tűzte ki célul. A fasorok barokk formára metszése, az időközben benőtt nyiladékok kitisztítása, a legfontosabb sétaútvonalak helyreállítása és a zöldfelületek bozóttól való megtisztítása is elkészült. A felújításban ki kellett vágni 900 db fát, de a kertészek elültettek majdnem 2000 db-ot, és 22 ha erdőt telepítettek. Az ápolási munkákkal sikerült megmenteni a további évtizedekre közel 1200 db idős fát. n
