Maga a művelet egészen egyszerű. Röviden és tömören: kivesszük a helyéről a sérült csempét, és beteszünk helyette egy sértetlen állapotban lévőt. Bármennyire is könnyűnek hangzik ugyanakkor, fontos tudnunk, ha szűz kézzel állunk neki , nem okozhatunk-e nagyobb kárt – és ezzel csak még több munkát – magunknak, mintha inkább szakembert hívtunk volna.
Egy törött csempe cseréje ugyanis sok más problémát tud generálni. Gondoljunk csak egy padlóra leejtett nehéz szerszám okozta sérülésre a járólapon. A sérült csempénél pedig csak a sérült csempe és a sérült padlólap kombinációja lehet rosszabb. Ha tehát magunk látunk neki a munkának, vigyázzunk az eszközökkel!
Amire biztosan szükségünk lesz, az egy véső. Figyeljünk arra, hogy megfelelő erővel próbáljuk leválasztani a falról a sérült elemet. Sokan először inkább darabokra törik a falon, hogy könnyebben leváljon, és ne sértsék meg erőlködés közben a szomszédos csempéket.
Ha sikerült kiszedni a helyéről a csempét, fogjunk egy olyan szerszámot, amivel levakarhatjuk a csempe mögötti falfelületről az ottmaradt vakolatot, mert az új lap így könnyebben felragasztható majd. Ezután vihetjük fel a frissen kikevert vakolatot, majd erre az új csempét, végül pedig a fugát. Mindenképp várjuk ki az ajánlott száradási időt, mielőtt “vízveszélynek” tennénk ki a reparált falfelületet.
Fontos tudnunk, hogy a már felkent fuga színe idővel változik a víz és a kosz hatására. Ha biztosra szeretnénk menni, hogy ne üssön el az új és a régi árnyalat, a szakemberek azt szokták tanácsolni, hogy akárcsak egyetlen csempe cseréje után is fugázzuk újra az egész falrészt vagy – ha nem túl nagy – magát a fürdőszobát.
Egy törött csempe ugyanakkor nagyobb bajok jelzője is lehet. Ha egy vastagabb repedést látunk, ami több csempét is érint, mindenképp keressük meg annak eredőjét. Ha “ránézésre” nem állapítható meg a sérülés oka, inkább bízzuk szakemberre annak felderítését.
