Festés vagy tapétázás? – sokan felteszik ezt a kérdést lakásfelújítás előtt állva. Pedig nem is kell feltétlenül választanunk a kettő között. Manapság ugyanis kifejezetten divatos a két megoldás kombinációja a falakon.
Egyre többen vállalják be és alkalmazzák együtt a festéket és a tapétát a falon. Mindezt úgy, hogy utóbbit leginkább egy-egy oldalon (nem ritkán csak a mennyezeten) vagy még annál is kisebb területen, az adott helyiség egy központi részének kihangsúlyozására használják. A fennmaradó részek pedig festéket kapnak. Nagy teret nyithatunk ezzel a játékra, a festék és a falmatrica színeinek harmóniája – vagy épp kontrasztja – ugyanis úgy öltözteti a szobát, hogy még helyet sem foglal benne.
Vannak azonban, akik egészen más okból választják ezt az izgalmas mixet. Mégpedig azért, mert a tapéta, amit kinéztek maguknak, túlságosan harsány ahhoz, hogy a teljes szobát megtöltsék vele. A szakemberek ilyenkor rendre előhúzzák a tarsolyból a régi alapszabályt, mely szerint a tapéta felhasználását elsősorban a minta határozza meg. Ha egy markáns mintájú darabot választunk, az a tér meghatározó eleme lehet, ezért érdemes nagyon visszafogottan bánni vele. Ilyenkor jön jól a hagyományos falfesték, amivel a fennmaradó részek szépen befedhetők.
A legújabb trendek pedig még ennél is tovább mennek. Az ún. tapéta panelek csupán egy-egy csíkot jelentenek a falakon, de ilyen kevésből is igazán sokat hoznak ki. Hiszen többnyire olyan domináns mintázatot választunk ide, ami a neki jutó fél-egy négyzetméteren is a szoba legfőbb ékévé válik.
