Az irányzat legfontosabb jellemzője, hogy tradicionális anyagokat használ, úgy mint fa, kő, tégla, len, kerámia vagy vászon. A felületek sokszor durvák, kopottasak. A természetes anyaghasználat és a megmunkálatlanság ténye határtalan szabadságérzetet sugall a külső és belső terekben.
Színhasználatában meghatározó a természet jelenléte: a finom pasztellek és az lágy zöldek egyaránt dominálnak. Az árnyalatokon túl a minták kapnak kiemelt szerepet: kockás, csíkos és virágos jól megfér egymás mellett, a változatos felületek adják meg a rusztikus alaphangulatot. A különféle szövettípusok bőségesen vannak jelen a nagymama csipketerítőjétől a finom szövésű szőnyegekig.
A bútorok egyszerű, hagyományos viktoriánus stílusúak és fa alapanyagból készülnek. A süllyesztett világítás helyett lámpák, gyertyák és klasszikus csillárok szolgálnak fényforrásul.
Szinte minden lakásbelsőben találkozhatunk gerendás mennyezettel, fa padlóburkolattal, kandallóval és az azon heverő családi portréval. Az enteriőröket pedig nagyfokú tárgyi gazdagság jellemzi, amelyekben minden egyes elem külön történettel bír.
