Amikor Kinga és Zsolt megismerkedtek, egy hargitafürdői sétán álmodtak egy nagyot. Amikor meglátták Kányádi Sándor hétvégi házát, egy nagyjából négyzet alaprajzú faházat, egymásra néztek, és azt mondták, egyszer mi is ilyenben szeretnénk élni. Aztán talán el is felejtették az egészet. Élték az életüket, Erdélyből Magyarországra költöztek, gyerekeik születtek, és egy idő után úgy érezték, itt az ideje, hogy valóban saját, rájuk szabott otthonuk legyen. – Az ezredforduló környékén éppen Budakeszin laktunk, ahol addigra már a minden reggeli bejutás a városba is kihívásnak tűnt. Amikor már a saját udvarunkból is alig tudtunk kiállni, úgy döntöttünk, megyünk – meséli Kinga.
Építsünk faházat!
A pár a budai agglomerációtól nem akart eltávolodni, ezen a környéken kezdtek nézelődni, míg az egyik falu szélén meg nem találták azt az újonnan épülő negyedet, amely egy felparcellázott kukoricás helyén kezdett kinőni a földből. Hangulatos utcákon közelítünk házukhoz, a rendezett portákon látszik, hogy nagyjából egyszerre épültek, ami ad némi egységességet a homlokzatoknak, de mégis színesek, adott családra szabottak a házak, gondozottak a kertek. A lakónegyed kicsit sem falanszterhangulatú, nem egyforma házak sorakoznak egymás mellett. – Először esténként, kockás papíron kezdtünk tervezgetni, és elég gyorsan elhatároztuk, hogy faházat építünk. Így is tettünk, és otthonról, Erdélyből hoztunk hozzáértő kivitelezőket. Amikor már kész voltunk, az egyik idős szakember megkérdezte, mégis miért választottuk ezt a hegyifaház-szerű épületet itt, ahol nincs más ilyen. Amikor elmeséltük neki, akkor derült ki, hogy a Kányádi-házat is ő építette. A kör így bezárult – mosolyog a tulajdonos.
Élő, érzékeny épület
A család, akkor még kicsi gyerekekkel, nagyjából húsz éve költözött be, és velük tartott két vizslájuk is. A házat mindannyiuk igényére szabták. Lent egy tágas előszoba köti össze a garázst és a közösségi teret, amelyben a nappali, étkező, konyha funkciókat L alakba rendezték. A faház nem csak kívülről az, tényleg olyan, mintha egy hegyi menedékházban járnánk, a falakat, plafont is fával burkolták. Nagy különbség azonban a rengeteg fény, különösen a nappali terasz felé nyíló üvegfelületei. – A szoba egyik falára kőburkolat került, mert úgy éreztük, meg kell törnünk a fa egyeduralmát, és akkor a fehér falat túl kontrasztosnak láttam mellette – mondja Kinga. A kandalló látványos, körbejárható darab, amelyet a fűtési rendszerrel is összekötöttek, és a családi szokások közé gyorsan bekerült, hogy aki először hazaér, meg is rakja benne a tüzet. Az idei felújításban a tűzrakóhely is modernebb, világos burkolatot kapott.
Igazi családi otthon
A földszintre került még egy vendég-dolgozószoba, és a konyha mellé egy kamrát is terveztek. Az emeleten egy fürdőszoba és három egyforma méretű háló kapott helyet. – A faházról tudni kell, hogy ez élő épület, amelyben a hangszigetelés, a födémszerkezet sem biztosít teljes elkülönülést. Amikor a gyerekek kamaszodtak, ők tökéletesen tiszteletben tartották, hogy a szobában a túl hangos zene, túlzott aktivitás tényleg zavarná a többiek nyugalmát – emlékszik vissza az anya. Akik viszont kevésbé voltak visszafogottak, azok a nagy mozgásigényű vizslák. Bár a kert sem kicsi, de az elmúlt évtizedek négylábúi nyomot hagytak a belső téren is. Húsz év után eljött tehát egy alapos felújítás ideje. Az elmúlt években már elkezdték a gépészeti megújítást, hőszivattyút, napelemeket állítottak be. Idén nyáron a földszint hajópadlóját kőre cserélték, amely alá padlófűtést tettek, így az egész szinten egyenletes meleg van. A korábbi vidékies stílusú konyhát letisztult, modern szürke frontok váltották. A kinti teraszt megnagyobbították, hogy kényelmesebb legyen a kinti konyhában elkészített ételeket nagyobb társasággal is elfogyasztani. A család nemcsak a növényeket és állatokat, de a szép tárgyakat is szereti. A karácsony különösen nagy ünnep számukra, és idén a teljes ráncfelvarrás után még különlegesebb lesz majd.
Galéria / 14 kép
A teljes cikk az Otthonok&Megoldások magazin 2025/4-es számában jelent meg.
