Budapesti bérházban található kétszintes lakás csodálatos belső terasszal

Nagyvárosias, kicsit franciás a hangulat aznap reggel, amikor vendégségbe érkezünk a Bartók Béla útra. A Gellért Szálló, a Duna közelsége, a kanyargó villamosok, a széles út a patinás bérházakkal kozmopolita hangulatot áraszt. A derengő reggeli napfényben egy kismama megy el mellettünk babakocsival, annak fellépőjén egy 3 éves kislány utazik. Amikor elsuhannak mellettünk, még nem ismerjük egymást, aztán kiderül, hozzájuk igyekszünk. A 3 éves Hanga a két házzal arrébb lévő óvodában marad, a mama pedig pár perc múlva az alig egy hónapos kislánnyal érkezik vissza a ház elé. A klasszikus körfolyosós házba már együtt lépünk be, itt azonban elillan a franciás hangulat. A 100 év körüli bérház földszintjén egy belső kétszintes lakásához érünk. Az odáig vezető út az udvaron keresztül vezet, itt pedig már inkább az Égig érő fű című ifjúsági tévéfilm hangulata kerít hatalmába minket, amiben jól megfigyelhető, micsoda nyüzsgő élet tud zajlani egy sárga járólappal burkolt bérház földszintjén. Innen ugyan a szőnyegporoló hiányzik, cserébe viszont egy 18 négyzetméteren elnyúló idillikus terasz tárul elénk.

Vadregényes belvárosi terasz

Álmodj hintát, homokozót!

Van itt játszótér hintával és homokozóval, növényektől zöldellő szigetek, házfal, melyen borostyán folyik le, dobogóval megemelt lounge-rész kanapéval, fotelekkel, dohányzóasztallal. „Csúnya volt az udvar és meglehetősen elhanyagolt” – kezdi az idegenvezetést a háziasszony, Renáta. „Mindig is szerettünk volna valami levegős-kiülős helyet, ha már nincs olyan szerencsénk, hogy erkélyünk legyen. Egy darabig nézegettük a saját előterünket, majd megelégeltük, hogy a tetőről hullik le a szemét és a hótömeg, emiatt kiülni sem lehet, végül a közös képviselő javaslatára körbementünk aláírást gyűjteni a házban. Arra voltunk kíváncsiak, vajon a lakók hozzájárulnak-e ahhoz, hogy leválasszunk magunknak egy darabka földet és azt saját használatú teraszként működtessük a földszinten. Egy lakó kivételével senkinek nem volt ellenére, ő ma is minden lakógyűlésen előterjeszti napirendi pontként az elbontatását. Általában azzal érvel, hogy éjszaka dolgozik és nagyon nem szeretné, ha hajnalig dorbézolás lenne az udvaron. Mindezt akkor találta mondani, amikor a család nagyobbik lánya 1 éves volt, tehát fel sem merülhetett ennek lehetősége.”

A belső udvar leválasztott része

Plusz szoba a teraszon

A terasz kialakítása a szomszéd aknamunkája ellenére is megkezdődhetett. Első lépésként az L-alakú tető épült meg a terasz fölé. Utána kellett megoldást találni a burkolatra. Szinteltolást és bordázott fa járólapos dobogót kapott a lounge-rész. Lent a gyerekek és a virágok birodalmában felsejlik a foghíjas sárga járólap, amit a család újraburkolni nem akart, így a foghíjakat apró kavics leszórásával pótolták. A közlekedőutak kijelölésére gumis hatású lapokat helyeztek a földre, ami a gyerekek játszótéri részén az eséseket is tompítja. A kaput szintén a háziak rakták fel területvédelmi céllal. „Minden szinten zárható az ajtó és a lift is, nem gondolnám, hogy ez a lekerítés ördögtől való dolog lenne” – érvel Renáta, aki szerint így vált ténylegesen biztonságossá a mini élettér, ami nyaranta egy plusz szobát jelent a négyfős családnak. A terasz szobásítása révén ugyanis tavasztól-őszig kint, a 15 fő befogadására is alkalmas területen zajlik az élet, ahol a nagy, közös családi-baráti grillezések sem ritkák. A háziak nem szemérmesek. Az, hogy gyakorlatilag mindenki rájuk lát a házból, nem zavarja őket. „Nincs népes lakóközösség, sok tulajdonosnak több lakása van a házban, ami üresen áll, így nem igazán foglalkozunk a kíváncsi tekintetekkel” – mondja Renáta immár a lakás bejáratánál.

Minden szinten szinte minden

Átlépve a küszöböt tudjuk meg, hogy a családnak ez az első saját lakása, korábban a Dob utcában laktak albérletben. Már keresgélték leendő otthonukat, amikor 2007 őszén egy péntek 13-i napon meglátták a hirdetést. Szombaton megnézték a lakást, az azt követő szerdán pedig le is foglalózták. Szerencséjük volt. A belső kétszintes, 96 négyzetméteres lakás 6 éve nevetségesen olcsó volt, kétségtelen, hogy 14 millió forintért kár lett volna otthagyni. Persze rendesen le volt lakva, hisz a Műszaki Egyetem közelsége okán előtte minden szobában egyetemisták éltek. A terek rosszul szabdaltak, a lépcső lehetetlen elrendezésű volt, a padlón 3 réteg linóleum tompította a dübörgést, a fürdőben a szaniterek a ’60-as évekből maradtak ott. Az olcsóság oka, hogy a korábbi tulajdonosok nagyon menni akartak, meg voltak szorulva, az építkezés során elfogyott a pénzük, ezért sürgették az adásvételt, ami a leendő tulajdonosoknak sem volt ellenére. Miután nyélbe ütötték az üzletet, az egyetemistáknak még volt egy hónap felmondási idejük, ezután a felújítás másfél hónapot vett igénybe. A lakás a mai állapotát ekkor, 2007-ben nyerte el. Igaz, a falak akkoriban narancs színűek voltak, hogy az egyébként sötét lakásban, ahol az ablakok a belső udvarra néznek, a fényhatások jobbak legyenek. Mindez nemrég megváltozott. Tavaly decemberben a falak a víztelenítés után fehérben pompáznak, ami lényegesen világosabbá tette az alsó szintet. „A falakkal ma már nincs probléma. Kellően vastagok, így nyáron nem kell klíma, télen viszont jól tartják a hőt” – ecseteli az előnyöket vendéglátónk.

Nappali szürke terméskő burkolattal

Esztétika kontra praktikum

Belépéskor egyből a nappaliba jutunk, ahol egy L-alakú ruhásszekrény és egy jelzés értékű süllyesztett, lámpákkal megvilágított polcos gipszkarton térelem jelöli ki az előszoba helyét. A fő élettér természetesen a nappali. „Azt szeretem benne, hogy ha a konyhában tevékenykedek, akkor sem maradok le semmiről, látom a családot. A nappaliban a legkedvesebb helyeink a babzsákbútorok. Amióta megvannak, az ülőgarnitúrát nem használjuk, inkább azokban kucorodunk össze. Figyelemre méltó ugyanebben a helyiségben a fal szürke terméskő burkolata, ami szép, de ne felejtsük el, hogy sötét az alsó szint, ahová a sötét burkolatok nem a világosság érzését hozzák. Persze sokszor elég, ha valami szép, ilyenkor az esztétika felülkerekedik a praktikumon. Ha azt vesszük, ilyen formán a konyhabútor sem a legjobb választás, mert sötét, cserébe viszont gyönyörű, egy balatonboglári asztalos készítette. „Keresgéltünk mi az IKEA-ban is, de annak, ami végül beépült, ugyanaz lett az ára. Egy gyári darabot ráadásul be sem tudtunk volna illeszteni ide, mert ebben a lakásban kevés a derékszög, csak annyi van, amit mi utólag beraktunk ide. Azonos áron tehát egy ténylegesen fa bútort kaptunk, ami jobb hívószó, mint a bútorlapból készült, nem beszélve arról, hogy egyedibb is. Az égerfa cseresznyepáccal kompakt hatást kelt, a helyiséghez illesztett reggelizőasztal is ebből az anyagból készült, sőt, a konyha feletti tetőgerendák is ilyen színűek. A térben nagy élet zajlik. Renáta főz, magyar és olasz ételek és sütemények elkészítésében jeleskedik, utóbbiak közül a sósrúdját és Pávaszem fantázianevű lisztmentes süteményét jelöli meg közönségkedvencként. Apró műhelytitok, hogy kreatív konyhát visz, szakácskönyvet szinte sosem használ.

Egyedi konyhabútor égerfából

A fürdő nem sokkal arrébb, a nappaliból nyílik. Itt megmaradt a narancs szín, ez jól megy a barna kádborításho,z amit a háziak saját kezűleg csináltak barkácsáruházban készen kapott fa elemek lepácolásával, miáltal a fürdő dézsaszerű hatást kapott. „Nem akartuk telibe csempézni a kád előlapját. Megelégedtünk a csempével a kád fölött” – mondja a tulajdonos, aki szereti a minimál, retro formákat, ami a csempéket lezáró bordűrt elnézve egyértelmű.

Retro bordűr fa előlapos káddal

Felső szint

A lépcsőt a felújításkor kiegyenesíttették a háziak, felszámolva ezzel az L-alakot. A belmagasság, ami a lakásban a föld és a plafon között húzódik, 6 méter. A lépcsőn felkapaszkodva a lányok birodalmába jutunk, ez a lakás legnagyobb szobája, ahol egyből szembetűnik a 3 évesnek szánt királynői franciaágy, ami Renáta szerint hasznos. Altatáskor gyakran ő is elszundít rajta egy kicsit, Hangának ugyanakkor az alvás átlósan a legkényelmesebb, ami egy franciaágyon balesetmentesen oldható meg. Megnyugtató ugyanakkor, hogy Hanga növekedésével az ágyat sem kell lecserélni, sőt, ha szerencséje van, az ágy végigkísérheti felnőttkorában is. Zolya kiságya sem szokványos darab, az interneten rendelték, az összeszerelése azért tartott 3 napig, mert a leírás mindössze egyetlen A/4-es lapra ráfért és a második lépés már a kész állapotot jelölte. A saját kézi munka divatos a családban, és nem csak az összeszerelések szintjén. A gyerekszobában a szürke laminált padlót Réka férje fektette le. A szürke semleges szín, ahhoz minden jól megy, így lettek a falak halványlilák. A gyerekszobát elhagyva a fenti közlekedőfolyosón egy kis olvasósarok kapott helyet egy kanapéval, mellette a gardrób és a szülői háló. Kialakítása egyszerű, a kilátás pazar a háztetőkkel és a boltíveken futó borostyánnal. Lefelé a lépcsőn egy szélfútta órára leszünk figyelmesek. Renáta elmondása szerint a számokat egyéni kreativitás mentén rakta fel, a szélfútta hangulat egy kicsit az időtlenségre is utal. Az idő azonban nem áll meg. A gyerekek idővel felcseperednek. Renáta erre is gondolt, amikor a szomszéd 26 nm-es lakást megvételét egy teregetés közben megbeszélte a szomszéddal. A lányok szobája alatti lakás egyelőre vendéglakásként működik, a család használja. A fejlődés következő lépése a két lakás összenyitása lesz, így, ha a lányok felnőnek, akkor sem kell elköltözni, ami jó, mert a Szolnokról származó család hamar megszerette a környéket. n

A lányok lila birodalma