Szily Nóra imádja a biedermeier stílust
„Volt nekem az érdi ház után is egy lakásom, Budán, amit iszonyatos bankhitellel vettem fel, ebből veszteséggel ugyan, de sikerült kiugranom. Amikor újat kellett keresnem, felmértem, hogy ahol és amekkora lakásra szükségünk lenne, azt tulajdonként nem engedhetem meg magamnak, így a bérlés mellett döntöttem ” – vall lakásügyeiről őszintén vendéglátónk. Az ideális lakóhely megtalálásához ingatlanos segítségét kérte. Kikötése a helyszín, a panoráma, a sok zöld, és a még több fény volt. A szakember nem terhelte sok címmel. Egyet adott oda, ami az utolsó is volt, mert a lakás a Pasaréti tér közelében kimerítette a szerelem első látásra kategóriát.
Ez a lakás szerelem volt első látásra
Tulajdonosi szemlélettel
„Igaz, később sokat dolgoztam, hogy az elképzeléseimnek megfeleljen” – mondja Szily Nóra. Falak dőltek, hogy a konyha melletti spájzból és egy apró vécéből az alsó szinten fürdő lehessen. Ezután felújította, a saját mozdulatihoz, a saját praktikumfelfogásához igazította a konyhát, új kő, új csempe, új bútor került bele, és amikor ez is megvolt, korszerűsítette a fűtést. A tulajdonos, amikor először szembesült az átalakításokkal, nem hitt a szemének. „Látta, hogy nem adta rossz bérlő kezébe a lakást, mert vigyázok rá, szeretem, sőt értéknövelő beruházások sorának vetettem alá” – húzza alá Szily Nóra, aki olyan sokat lendített az ingatlanon, hogy 2,5 évig csak a korábban kialkudott bérleti díj felét fizette. Abban ugyanis egyetértett a tulajdonossal, hogy a beépített anyagokkal, amennyiben költözésre kerülne a sor, úgysem tud odébbállni. Persze esze ágában sincs költözni. Noha most is tudna korrigálni az összképen, már nem cselekszik. Megelégszik ennyivel, hisz a saját képére formálta, mi több, a sajátjának érzi a lakást annak ellenére, hogy a tulajdoni lapon nem is az ő neve szerepel.
Sakknagymester
Az Érd-Buda relációban végbement négyzetméter-zsugorodás nem volt fájdalommentes. Rengeteg bútor a mai napig a garázsban várja a kidobozolást, hely hiányában azonban úgy tűnik, hosszú lesz a téli álom. A méretben passzoló bútorok ugyanis már réges-rég megtöltötték a szobákat, persze azok is csak komoly sakkfeladványok árán kerültek a helyükre. A csillárral volt a legkönnyebb. Az egyszerűen csak bevándorolt a nappaliba, amely egy légtérben van az étkezővel. A közös légtérben a funkciókat egy magasított dobogó választja szét, de korántsem azért, hogy stílusokat határoljon el egymástól, az nagyjából egységes. Régimódi a történet, Nóra ugyanis antikkedvelő, bútorainak java tulajdonképpen a hozománya, amit pedig nem a családból hozott, azt apránként vásárolta össze.
A háziasszony kihasználja az apró konyhát
A biedermeier varázsa
Az íróasztalt még kisiskolás korában kapta. Ezen a zöld posztóval fedett biedermeier íróasztalon tanulta a betűvetést. „Kislány koromban, emlékszem, anyámnak ez a stílus volt a kedvence, pedig akkor az emberek megcsömörlöttek tőle, és modern bútorokra cserélték antik berendezésüket. Ez jól jött anyámnak, aki a szebb darabokat pontom pénzért vásárolta össze” – idézi fel a múltat Szily Nóra, aki akkor szintén modernet akart, ennek ellenére biedermeier lányszobája lett. Sérelmezte is, hogy nem matricázhatta össze a felületeket, de szép lassan megszokta és meg is szerette a régit. Ez lett a második bőre, amit képtelen levetni, a bútorokat, ha kötözésre kerül a sor, cipeli magával. „Beégett az agyamba a stílus, ezek között a bútorok között szeretek létezni” – fogalmazza meg ragaszkodásának okát a műsorvezető. A míves daraboknak ráadásul múltjuk van és úgy tűnik, az idők változásával folyamatosan képesek a megújulásra. A kislány, aki egykor fölötte görnyedt, nővé cseperedett, az asztal ma a tévét tartja, nem úgy, mint a 19. század végén, amikor vélhetően valaki tintatartót tárolt a posztón.
Antik és modern találkozása
Alföldi a nappaliban
Biedermeier gyorstalpaló
A biedermeier hazai térnyerése az 1848-as forradalom utáni évtizedekre esik. A biedermeier lakás amolyan puha fészek, menedék a zord valóságból az otthoni miliőben biztonságot találó polgár számára. Fő színtere a szalon, virágmintás tapétával a falon, amelyen festmények lógnak. Az ablak előtt íróasztal, varróasztal, az ablakon két oldalra széthúzva és átkötve lóg a függöny. A padlót, amely ekkor még többnyire fenyődeszka, szőnyegek borítják, a sarokban ülőgarnitúra áll kényelmes fotelokkal, karosszékekkel és szófával, a családtagok kényelmére és a vendégek fogadására egyaránt. A bútorokra a kerek, íves formák, a mértéktartó díszítés jellemző, ezzel is hangsúlyozva az összkép nyugodtságát. Gyakran látni a szalonban hangszert, fortepianót vagy zongorát, amelyen a család nőtagjai játszanak. A falak mellett vitrin húzódik, benne porcelánok, ezüst és üvegtárgyak, amelyek az atmoszférateremtés letéteményesei. Többségük úti emlék. A szuvenír a biedermeierben hangsúlyos, fotó híján emlékpoharak és más dísztárgyak segítenek a nosztalgiázásban, illetve az idő átmeneti megállításában.
Az ülőgarnitúra szintén biedermeier. A húga kapta az édesanyjától, de ő kiszeretett az antikból és Nórának adta. Az új huzat már a jelen tulajdonos ízlését dicséri. A színnel kapcsolatban Nóra meg is említi, szereti a terrakottát, az olajzöldet és azokat a színeket, amelyek a keleti szőnyegekről köszönnek vissza. Ebből a terrakotta és arany színű kanapéból élvezi a faltól-falig üvegen át a kilátást. „A teraszra ritkán ülök ki, meg sem csináltam, mert nélkülözi az intimitást. Inkább bentről élvezem a panorámát. Szeretem, ha kinézek és nagy tér tárul a szemem elé, az a szabadság érzését adja. Fény nélkül nem tudok élni, a sötétség melankolikussá tesz. Itt erre a lelkiállapotra nem nagyon van lehetőségem. Reggel a hálómban a nap simogatására ébredek, majd a nappali fényben fürdik egész késő délutánig. A fénynek tényleg szép a játéka a bútorokon, és a nappali kiemelt műtárgyán, egy Alföldi Róbert festette képen, amely a Jó könyv címet viseli és egy pamlagon heverő nőt ábrázol. A Nemzeti Színház volt igazgatója még akkor ajándékozta ezt Nórának, amikor az RTL Klub Reggeli című műsorában együtt ébresztették az országot. „Választhattam sok festmény közül, de ehhez nyúltam és mint utóbb kiderült, ezt is szánta nekem. Úgy érzem, ezzel a festménnyel Robi a lelkemet kapta el. Egyszer kölcsönadtam egy kiállításra, de összekarcolva kaptam vissza az ezüst keretet, amit aztán antikoltatnom kellett. Ez sokat dobott rajta, de elhatároztam, soha többé nem adom oda kiállításra a képet.”
Tárgyeset
Alföldinek mást is köszönhet, a női fejet ábrázoló kerámia könyvtámaszt. Ez a kanapé alatt van, ahová szintén jutott a könyvekből. Belőlük márpedig sosem elég, hiszen rengeteg megjelenik, amelyekkel kapcsolatban Nóra szeretné, ha vele lennének. Így sajátították ki a könyvek a hálószobát, szabad polcfelület híján a kanapé alatti részt és sok, addig kihasználatlan felületet. A kedvenc tárgyak is így jártak, bekerültek ugyan az élettérbe, de olykor fura helyekre, nincs is annyi levegő körülöttük, mint korábban, mindazonáltal hangulatfokozó jellegüket nem vesztették el. Hely híján a házigazda őszinte sajnálatára az elefántcsont billentyűkkel szerelt szecessziós pianínó sem fért el sehova, ami mint hangszer ugyan menthetetlen, de gyönyörű, ezért jelenleg bárként való újjászületésére vár türelemmel. A tabernákulum vagy szekreter szerencsére befért a nappaliba. „Ha jobban megfigyeled, van két szeme, amitől olyan, mint egy bagoly. A szekreterben titkos, nehezen megtalálható fiókok is lapulnak, amit én is csak bennfentesként találok meg. A régi mesterek fantáziája, gondolkodása lenyűgöz. Van például egy kancsóm, amit úgy alkottak meg a régiek, hogy külön hely volt a jégnek, így a narancslé nem vált egy vizes löttyé a szobahőmérsékleten, hanem hűs maradt. Az ilyen megoldások lenyűgöznek. Imádom ezt a kancsót.”
Megnőtt bútorok
Akárcsak a tálaló melletti faliórát, ami egy aukciós adásvétel, szerencsére nem kellett senkinek, így alapáron leütötték, új gazdája pedig vihette is haza. A tálaló mellett most jó helyen van, igaz, a tálaló megnőtt a korábbi házban tapasztalthoz képest, miként az étkezőt domináló art deco garnitúra is. „Megfigyeltem, hogy a bútorok kis térben megnyúlnak, ami nem baj, ezzel együtt is ragaszkodom hozzájuk és bízom benne, hogy számukra méltó méretű lakásra találunk majd megint. Addig jöhetnek az apróságok. „Mániám antikvitás üzletekbe betérni, morzsaseprűre, kacsacsőrű kancsókra és hasonlókra lelni. Sosem a nagy értékű tárgyak érdekeltek, hanem az inci-finci dolgok.” Gyertyatartók, hamus tálak, kézi csomózású vagy püspöki szőnyegek, amik nem talpalávalóként szolgálnak, hanem a falon lógnak. Ezek a dísztárgyak a nap lebukása után is jól mutatnak a lakásban, a világítástechnika ugyanis okosan kitalált. Nóra ebben is követte édesanyja tanítását, aki azt mondta, egy olyan nagy térben, ahol különböző helyeken lehet letelepedni, többfajta világítással érdemes operálni. A fővilágítás mellett szükség van falikarokra, állólámpákra, külön kapcsolható asztali búrás lámpákra, lokálisan kihelyezett mécsesekre, hogy a szobák sarkai a világítás által egymástól függetlenül is életre kelhessenek.
Valami régi? Valami új…
„Beengedek idióta tárgyakat is a lakásba. Jöhet a nipp, a porcelán, ezek ugyanis jól megférnek mondjuk Mazsolával, a mesefigurával. Nem értelmezem rigorózusan a lakberendezési stílusokat. Nem azt nézem, illik-e ide, sokkal inkább azt, hogy jelent-e nekem valamit. A könyvespolcra lógatott táskák például mindennapos használatban vannak. A bakelitlemezes egyik oldalát egy Szabó család, a másikat egy Márkus László korong díszíti. A táskarádiós ridikül egy római vakáció emléke, ugyanakkor a Magyar Rádiós évekre is emlékezteti viselőjét. Baráti meglepetés Nóra hálójának bejárata fölött az utcanévtábla. A Szily Nóra utca tulajdonképpen út a végtelenbe, hiszen a születési dátum mellett található elhasalt nyolcas a végtelent jelöli. S hogy merre tart Nóra? Álmai lakásának megtalálását nem adta fel. Ennek alapelemei a nagy nappali, ami teraszra fut ki, a terasz pedig a zöld gyepre. A szülői hálóhoz van fürdő, a gyerekek szeparáltan létezhetnek, normál méretű szobával és a hozzá tartozó fürdővel. „Nem vágyom fitneszteremre, uszodára, csak egy lakásra, ahová mindenki szeret hazajönni. A vidékre költözés gondolata is foglalkoztat, de a tinédzser fiaimmal itt még dolgom van, nem mehetek olyan helyre, ahol éjfél után nem jön busz.” n
