“Társasházi lakásunkat cseréltük el 2010 januárjában egy Szeged egyik kertvárosi részén lévő házra. Az ingatlan 1970-ben épült, azt követően nagyobb felújítás a házon nem történt. Megnézettük egy kivitelezővel az állapotát, a tetőnek még 10 évet adtak, statikai probléma egyébként nem volt vele. Négy hónapra albérletbe költöztünk, nem volt tehát sok időnk számunkra lakhatóvá tenni” – kezdi történetüket Natasa.
Vissza az alapokhoz
A ház átalakítását Kövesdi Krisztián építésszel terveztették meg, mind az eredeti kocka belső tereit, mind a későbbi hozzáépítést a segítségével már előre kigondolták. Tudták, hogy pénz hiányában több lépésben valósul majd meg a felújítás, így is lett, és ahogy ez lenni szokott, még most sincs teljesen készen. Amikor először megnézték – egy majd 100 éves bácsi lakott benne –, az akkor hatéves fiuk sírva fakadt, mert nem akart ide költözni. Megnyugtatták, hogy nem ilyen lesz, amikor beköltöznek.
A ház eredeti állapota
Galéria / 2 kép
“Mivel a férjemmel mindketten egyetemi oktatók vagyunk, ráadásul történészek, csak a szakmai tudást nem igénylő munkákat tudtuk magunk elvégezni. Az első közös munkánk kettesben a házban a kátránnyal leragasztott parketta felszedése volt. Szerintem akkor értettük meg először, hogy mibe vágtunk bele, de nagyon szuper élmény volt együtt a saját házunkon dolgozni. A bontásban tudtunk még segédkezni, mind a belső falak esetében, mind a melléképületeket illetően. Ahol pedig semmilyen segítséget nem vettünk igénybe, az a tereprendezés, a konténerek megtöltése, a kert kialakítása volt. Az a mai napig családi csapatmunka.”
Ez a ház Natasáék harmadik otthona. Az első egy szerkezetkész lakás volt, ott már megtapasztalta Natasa, hogy élvezi a lakásbelső kialakítását, és a visszajelzések alapján van is hozzá érzéke. A második lakásukon kisebb mértékben, de szintén változtattak, így egyértelmű volt, hogy a ház belső tereinek kialakítása itt is az ő feladata lesz – persze a férjével, Andrással és az egyébként nagyon jó ízlésű fiával egyeztetve. A tervezés során az építész is figyelt a kéréseikre, így születtek a kissé beljebb húzott falak a szekrényeknek, a háztartási helyiség vagy az egybe nyitott, részben mégis elkülönülő nappali-étkező-konyha hármasa. Az egészet úgy kellett kitalálniuk, hogy a ház hozzáépítés nélkül is élhető legyen, de a későbbi hozzáépítést se akadályozza, sőt arra készüljön elő az első körös felújítás.
“A négy hónapos átalakítás során szinte mindent megváltoztattunk, csak a külső falak és a tető maradt meg. Lebontottuk az udvari garázst és az összes melléképületet. A házhoz túl közel ültetett, a tetőre ráboruló fákat is kivágattuk (azóta persze jóval többet ültettünk). Megtartottuk a melléképületek tégláit, azokból később az egész házat (sarokház) téglafallal tudtuk bekeríteni. Az előkertnél a kerítés nem zárt, de a kert így egy intim pihenőzónává alakulhatott. Mivel mi egész nap emberekkel dolgozunk, nagyon jó, hogy van egy kinti terület, ahová elvonulhatunk.”
Az első felújítás 2010-ben 4 hónapig tartott, a hozzáépítés 2012-ben készült el kb. fél év alatt, 2014-ben tetőt cseréltek. Közben új kerítés készült, virágágyásokat építtettek, kocsibeállót csináltattak.
“Nehézség persze akadt bőven. A legnehezebb időszak a tetőcseréhez kapcsolódik. A vállalkozó leszedte a tetőt augusztus elején, majd kb. 3 hétig nem történt semmi. Persze sokat esett az eső, a férjem egy óriási fóliával próbálta védeni a teljesen kész otthonunkat a beázástól, szerencsére – csodával határos módon – sikerült. De az az időszak nagyon idegőrlő volt. Persze voltak egyéb bakik is: a fordítva feltett mozaik vagy a burkoló által szándékosan nem a terveim szerint felrakott csempe. De ezeket a malőröket próbáltuk higgadtan és/vagy humorral kezelni.“
Szabad a kilátás
A ház egyik különlegessége, hogy végig át lehet látni rajta, ki a kertbe, ami az egész ház fókuszpontja. A folyosóra kilépve, a konyhából, az étkezőből és a nappaliból minden évszakban gyönyörködhetnek a kert látványában. Natasáéknak ez nagyon fontos volt, amikor úgy döntöttek, belevágnak az építkezésbe. Korábban nem volt kertjük, ezt is – mint a lakberendezést – autodidakta módon tanulták/tanulják. András végzi a nehezebb munkákat, és övé a fű gondozása, a dísznövények, míg a magaságyás/zöldségeskert Natasa reszortja. Ez egy sarokház 50 méternyi utcafronttal, így az utca rendben tartása is komoly feladat. Okos megoldás még a falak behúzása a szekrényeknek, és a kandalló elhelyezése, mert egyrészt alternatív fűtési lehetőséget jelent, másrészt a közös tereket teljesen befűti. Valamint a legokosabb – amire csak bent lakva ébredtek rá – a nappali tájolása. Télen ugyanis üvegházként működik, mert nagyon betűz a nap, nyáron viszont szinte egyáltalán nem tűz be a nap, ami az ország ezen részén nagyon fontos.
“Azt hiszem, ennyi év távlatából sem csinálnék semmit másképp. Elégedettek vagyunk. 2010-ben az anyagi helyzetünk szerint és az idő szorításában végeztük a felújítást, kihoztuk belőle akkor, amit csak lehetett. Inkább további terveink vannak: a műanyagablakokat fára cserélni, a nappali üvegtábláit kevesebb osztással megoldani, a végül egyáltalán nem használt hátsó kijáratot megszüntetni, és az utcai járdát kicserélni – bár az ugye alapvetően nem a mi dolgunk lenne, de nekünk okoz problémát a rendben tartása. 14 éve élünk itt, már az első átépítésben született megoldások frissítésénél tartunk. A fiunk 6 évesből 20 lett, és időközben elköltözött. A ház nem túl nagy, 100 négyzetméteres, így kettőnk számára továbbra is élhető, és most már vendégszobánk is van. A dolgozószoba pedig a covid alatt (is) bizonyította a fontosságát. Mára már a kevésbé fontos dolgokat is sikerült megvalósítanunk. Így például van locsolórendszer, jacuzzi és riasztórendszer távfelügyelettel, aminek a fontosságát csak mi becsültük le, de egy betörés után ezt a dolgot átértékeltük.”
Újjászületve
Galéria / 14 kép
“Számunkra egy fontos alapelv volt a felújítás minden szakaszában, hogy mindig rendben tartottuk a házat és a kertet az aktuális állapotában. Tudtuk, hogy az eredeti kerítés nem marad hosszú távon, de lefestettük, hogy addig is normálisan nézzen ki. Ha a kert csak egy része is mentesült az építkezés velejáróitól, azt rendbe tettük, füvesítettük. Így mindig szép és élhető volt a ház és a kert a hosszú felújítás ellenére is. Erre büszkék vagyunk, és ezeket a mások számára feleslegesnek tűnő munkákat mi sosem bántuk meg.”
