A zeneszobában gyermekkori pianínó
Névjegy
Horgas Eszter, fuvolaművész.
- Jelenlegi formációja a Class Jazz Band, de gyakran lép fel világhírű előadókkal is.
- Két lánya van, Anna és Lili.
- Velük és élettársával, Víg Györggyel, a Nők Lapja újságírójával immár kilencedik éve élnek vidéken, egy Budapest melletti településen.
A vizitálást rögtön a zeneszobában kezdjük, ami épp a bejárati ajtó mellett van. Innen remekül rálátni a kertkapura. Ha jó idő van, Eszter – sokak örömére – nyitott ablak mellett gyakorol. Nem egyszer előfordult már, hogy ilyenkor a szomszédok kempingszékeiket a ház elé húzva hallgatták a varázsfuvolát, és az abból előkanyargó meseszép hangokat. A gyakorlótér egyébként a legkisebb szoba a kétszintes, 200 nm-es házban. Itt az alig pár négyzetméteres helyiségben tényleg minden a munkáról szól. A falon Eszter koncertplakátjai, emlékek az előadásokról, számítógép, egy rég nem használt taposógép. Aztán Shiva szobor, kezében az elmaradhatatlan fúvós hangszerrel, illetve egy fuvolázó maci, amit Eszter párjától, Víg Györgytől, a Nők Lapja újságírójától kapott ajándékba tavaly karácsonykor. A fal elé tolva egy pianínó, méghozzá a gyermekkori, amelyen Eszter annak idején játszani tanult. Az első hangszer, amit könnyelműen eladott, majd kalandos úton visszaszerzett. Nem volt egyszerű. Elő kellett csalogatni hozzá a benne szunnyadó Miss Marple-t, hogy kinyomozza fellelhetőségét. Persze a jelenlegi tulajdonosok nem akartak megválni tőle, az új családnál is valakinek ez volt az első hangszere. Eszter ekkor cselhez folyamodott, és egy elektromos zongorát ajánlott érte. „Ez hatott” – mondja, majd hozzáteszi, a cserével anyagilag jobban jártak, neki viszont a lelki békéje állt helyre azzal, hogy a territóriumon belül tudta régi bajtársát. Ma jobbára csak akkor használja, ha a tanítványait kíséri rajta vagy a kisebbik lányát, aki hegedül, énekel, és aki Eszter szerint tehetségben már most veri őt, pedig még csak általános iskolás. A zeneszobában Eszter leghűségesebb hallgatósága Rézi, a család kutyája, aki olyan, a fülnek kellemetlen dolgokat is jól tolerál, mint a skálázás. Ők ketten jól elvannak. Persze lehetne több hely, azt nem bánnák. És ha lenne, Eszter egy stúdiót is el tudna viselni a lakásban, de hely momentán nincs, így örül annak, ami megadatott, és ez sem kevés.
A nappali utazások emlékeivel van tele
Álomotthon
Panaszra tényleg nincs oka. Otthona egy valóra vált álom. Horgas Béla költő és Levendel Júlia író lánya, a házaspár második gyereke a négy közül. Amióta az eszét tudja, mindig egy saját házra vágyott. Ezt a kétezres évek elején a már sikeres művésznő, akkor még Zsigmond téri lakosként el is mondta egy interjúban. Nem sokkal ezután jelentkezett egy ingatlanos, nem mellesleg Horgas Eszter rajongója, koncertjeinek állandó vendége a nézőtéren, aki annyit mondott, ha nem venné tolakodásnak, mutatna egy házat, ami biztosan szerelem első látásra lesz. Egy bökkenő volt, hogy az ingatlan a városon kívül volt, ám Eszter beadta a derekát, megnézte, és rögtön bele is szeretett. A táj, a környezet, a ház rezgései rabul ejtették. A ház eladóinak története is mesébe illő. Egy kedves agglegény, aki feladta, hogy valaha megtalálja az igazit, egyszer csak beleszeretett egy hét lánygyermekes család legkisebb gyermekébe, a kis királylányba. A pár maguknak és a gyerekeknek építette a házat, majd családi okokból közelebb kellett költözniük a szülőkhöz, így otthonuk eladósorba került, nem is rossz áron. „A Carmen-előadásom sikere után volt annyi pénzem, hogy az óbudai lakást eladva, és az összeget kiegészítve meg tudtam venni a házat” – mondja Eszter, hozzátéve azt, hogy amikor beköltözött, potyogott a könnye. „Saját erőből sikerült megvásárolnom, gyakorlatilag összezenéltem az árát. Így lettem vidéki lány. 2004 nyarán költöztünk ki, azóta formálom a képemre az otthonunkat, és azóta élvezem a városon kívüliséget. A csodálatos levegőt, a viszonylagos magaslatiságot, hogy nagy kertem van, hátul saját veteményessel, ahonnan a saját termést szüretelve valahogy jobban ízlik az étel. Szeretem, hogy van grillem, kandallóm, egy kis szaunám, medencém, ami lehetne földbe épített, de nem vagyok telhetetlen ezzel a pancsolóval sem. Örülök ugyanakkor a legújabb szerzeményünknek, a télikertnek, ami karácsonyi ajándék volt. Míg Mexikóban voltam, felépült, és ennek munkálataiból Gyuri is jelentősen kivette a részét.”
A legújabb szerelem a télikert
Nyüzsgő szalon
„Szeretem az orosz regényeket, azokból irigyeltem el a télikertet. Mi a sajátunkat olyanra csináltuk, hogy minden ajtaja nyitható legyen. Tavasszal összenyitjuk a kerttel, és szabadon járhatja át a szellő egészen őszig, az első hűvös napok beálltáig. Karácsonykor ott vacsoráztunk, de arra is jó, hogy egybenyissuk a nappalival, amitől az még nagyobb lesz.” A nappali egyébként sokszor a próbák helyszíne is, amolyan szociális tér, ahol a bútorok falhoz tologatásával a táncosok is tudnak gyakorolni. Ilyenkor a lakás egy nagy nyüzsgő szalonná változik. A házigazda a különböző vendégszereplések során vett vagy kapott tárgyaival tele a lakás. Képek, szobrok, fotók kérnek helyet maguknak falon, polcon, kandallópárkányon. Feltűnő, hogy kevés a régiség. Csupán egy fél és egész órakor bim-bamozó óra, illetve egy biedermeier fotel tartozik ebbe a kategóriába. A frissen kárpitozott székbe, ami ma főleg Rézi fekvőhelye, Eszter egy régiségkereskedésben szeretett bele. Ez ma a nappali éke, ami szerintünk jó nagy, ám a háziasszony szerint nem eléggé. Gyuri dolgozószobáját Eszter szívesen hozzácsatolná a térhez, de ez a fajta területfoglalási politika családon belül kényes ügy. Eszter nem is forszírozza, a télikert most elég boldogság neki. Az ügy pihen, de vélhetően nem kerül le a napirendről…
Eszter imád főzni a családra
Meditatív helyiségek
Az egyik házon belüli meditatív helyiség Eszter számára a konyha, ami szeparálható a nappalitól, ahol az étkező is helyet kapott. Szereti magára zárni az ajtót, és a társadalmi életet ezeken a falakon kívül tudni. A nagy ablakos helyiségben szívesen tartózkodik Eszter és Gyuri is, mindketten imádnak főzni a családra, rokonokra, barátokra. Étterembe már nem járnak, inkább főznek maguk, ami azt is jelenti, hogy a rezsi tetemes részét környezetük élelmezése adja ki. „Gyuri húsokban erős, én levesekben. Ja, és az almás pitém is kezd felzárkózni Gyuri anyukájáéhoz. Most már szoros a verseny, nem beszélve a sajttal töltött körtémről. Kikaparom a körte belét, beleteszem az ömlesztett sajtot, és irány a sütő. Köretnek, de önmagában is finom csemege ebben az ihletadó környezetben, ahonnan nyáron főzés közben a rózsabokros kertre látni” – mondja Eszter. Persze a pihenésnek is van helye és ideje. Bár Eszter örökmozgó, és vele nehéz bárkinek is tartania a lépést, néha azért ő is kikapcsol. A hálójukban van egy masszírozóágy, ott, illetve a fürdőszobában lazít, ami méreteivel, a benne elhelyezett hidromasszázskáddal, sminktükörrel tényleg egy művésznő méltó pihenőhelye. Amikor bezárul mögöttünk az ajtó, a látogatás során szerzett élményeket egy mondatban úgy summázzuk: Horgas Eszternek lenni jó. n
A hidromasszázskád ideális terepe a lazításnak
