Számos legenda született arról, vajon hogyan és ki fedezte fel, hogy a tealevelek forrázásával ízletes ital nyerhető. Az egyik történet szerint Buddha csészéjébe tealevél hullott, miközben épp meditált. Megkóstolta az elszíneződött italt, és meglepődött annak különleges aromáján. Más történet szerint több mint kétezer évvel időszámításunk előtt Sen Nung kínai császár utazása közben forró ivóvizébe hullott a vadon nőtt teanövény levele. A császár egyszeriben megkedvelte a sárgásbarna folyadék ízét és üdítő frissességét. A két történet a tea őshazájában repít bennünket, Kína és India ma is teanagyhatalmaknak számítanak. Az első írásos feljegyzések Kínából származnak, nagyjából ötezer évesek.

Különböző színű és aromájú teafüvek

Meghódítja Európát

Marco Polo 1285-ben írásában beszámolt a kínai pénzügyminiszter leváltásáról, mert az önkényesen vetett ki vámokat a teára, túl magasra emelve annak árát. A 14. század európai utazói és hódítói felfedezték a Távol-Keletet, elsőként a hollandok tértek vissza teacserjékkel megrakott hajóikkal, és azzal a hírrel, hogy azok leveleiből pompás üdítőital főzhető. A cserjék persze nem bírták az európai klímát, így a tea megízlelésére még jó néhány évet kellett várni. 1610-ben futottak be az első valódi teaszállítmányok a Kelet-Indiai Társaság hajóin. Az 1650-es évektől a britek is fogyasztókká váltak, sőt London első teacégét 1706-ban Thomas Twining alapította. Arany Oroszlán nevű teaházában otthoni fogyasztásra is kínált teát. Érdekesség, hogy az üzlet ma is megtalálható a londoni Stranden. 1890-ben Sir Thomas Lipton Ceylonban vásárolta meg első teaültetvényét. Mind a Twinings és mind a Lipton teák ma is méltán népszerűek.

Feldolgozás

A leszedett leveleket a minőség megtartása érdekében azonnal feldolgozzák. Az eltérő feldolgozási módok következtében kétféle teát készítenek: feketét és zöldet. A fekete tea előállítása során a levelek jelentős oxidációs folyamaton mennek keresztül, amelynek következtében a tea elveszíti antioxidáns tulajdonságainak nagy részét, íze ugyanakkor karakteresebbé válik. A zöldtea készítésekor az oxidációs folyamat rövid, így az antioxidáns összetevők érintetlenek maradnak. Éppen ezért a zöldtea íze bár nem olyan karakteres, mint fekete társáé, egészségmegőrző hatása jóval erőteljesebb. A teafogyasztók szerint zöldteát inkább a nap első felében célszerű fogyasztani, hiszen élénkítő hatása megzavarhatja a nyugodt pihenést, ugyanakkor antioxidánst tartalma igazi bomba szervezetünk számára. A zöldtea javítja az anyagcserét, így fogyókúrázók is bátran fogyaszthatják. Az erősebb feketeteákat, mint például az English Breakfeast vagy a Darjeeling szintén a délelőtti órákra érdemes időzíteni. A teáknak mára számos típusát kínálják a boltok – a nagyon fiatal levelekből készített fehér teán át a vörös (rooibos) színűn keresztül számtalan gyümölcsalapú és gyógynövények szárításából kapott fajtát élvezhetünk nap mint nap.

A marokkóiak szerint a teáskanna magában foglalja az egész világegyetemet

A teakészítés titkai

• Ötórai tea: A teafőzés kultúránként eltérő. Európában a britek valódi gourmanoknak számítanak a teakészítés és fogyasztás tudományában. Hozzájuk fűződik az ötórai tea szokása is. A korai években a tea különlegességnek számított, rendkívül magas árát az uralkodó osztály tagjai tudták csak megfizetni. A brit arisztokrata szokások szerint délután öt órakor csatlakoztak a hölgyek az urak társaságához, ez a közös beszélgetés vezette be az ötórai tea fogyasztását omlós kekszek, sütemények kíséretében.
• Áztatás: Az ínyencek a leveleket (filtert nem használnak!) teatojásba töltik, személyenként egy teáskanállal, majd kannába teszik és lobogó vízzel leforrázzák, típustól függően 2-4 percig hagyják állni. Öt percnél tovább semmiképpen sem szabad a tealeveleket áztatni, mert az így felszabaduló tein a tea ízét kesernyéssé teheti. A zöldteákat, az ízletes Oolong és a fekete Darjeeling teákat még ennél is rövidebb ideig, gyakran csupán fél-egy percig áztatják.
• A víz hőmérséklete: A jázminteához mindössze nyolcvan fokra hevített vizet javasolnak. A gyümölcsteákat száz fokra forralt vízben nyolc-tíz percig áztathatjuk, míg a gyógynövényteák akár harminc percig tartó áztatást is igényelhetnek a gyógyhatásuk érvényesüléséhez.
• Miben kínálják?: Míg az európaiak leginkább porcelán vagy kerámia kannát és csészéket használnak, addig a japánok gyönyörű öntöttvas teáskannába töltik a forró italt, és apró kerámia csészékből kortyolgatják. Teájuk így hosszabb idő után sem hűl ki. Egyiptomban és Marokkóban pohárból kínálják a teát, míg a kínaiak apró porcelán csészéket használnak. Szakértők javasolják, hogy mielőtt a teát beletöltöd a kannába, forró vízzel öblítsd ki, így az tovább tartja melegen italodat.
• Gyümölcsteák: A szárított gyümölcsdarabokat tartalmazó teákat a nap bármely szakaszában fogyaszthatod, télen forrón és mézzel a legfinomabbak, nyáron jegesre hűtve igazán üdítő italt nyerhetsz belőlük. Gyümölcsteák készítéséhez mindig lobogó vizet használj, leszűrés előtt legalább nyolc-tíz percig hagyd állni. Sokan le sem szűrik, a teáskanna alján hagyják a gyümölcsdarabokat. Gyümölcsteádat megbolondíthatod erdei gyümölcsökkel. A csésze bogyósgyümölcsökre öntött teával igazán különleges italt nyerhetsz a nap bármely pillanatában.
• Gyógynövényteák: Ezek elkészítése odafigyelést, hozzáértést igényel, hiszen gyógyhatásuk eltérő lehet. A citromfű tea nyugtatja az idegeket, ellazít, pihentet, feszült időszakban mézzel, citrommal naponta több csészével is fogyaszthatod. A csalántea általános tisztító és vízhajtó hatással bír, a szenna tea fokozza az anyagcserét, míg a kamilla gyulladáscsökkentő tulajdonságáról ismert. A bodza, a hárs, a menta a megfázás kellemetlen tüneteit segítenek megszüntetni. Gyógynövény tea vásárlása előtt érdemes szakértő véleményét is kikérned, hiszen alkalmazásuk általában kúraszerűen javasolt.n
  

  Japán teáskészlet