A portán víg kedélyű, a szó jó értelmében vett fanatikus régiségmániás fogad bennünket. Ő Takács Attila, a tulaj, aki valamikor antikbútor-kereskedőként kezdte, majd ez mára oda nőtte ki magát, hogy 3000 m2-en 1200 tonna építőanyagot árul, amelyek természetes anyagokból készülnek. A bútorrestauráláson túl idővel elkezdett lakáskiegészítőkkel, porcelánokkal foglalkozni, antik enteriőrökbe szánt hangulatfokozókat kínált, méghozzá egyedi darabokat. Ehhez jöttek a kültéri kiegészítők. Kőből faragott madáritatók, szobrok, kapubejáró oszlopok, torzók, kapuvetők, szökőkutak. Majd ráállt arra, hogy eljárjon épületbontásokra, ahol mindent megvásárolt: cserepet, burkolatot, nyílászárót, csempét a falról, radiátort, korlátot, mosdókagylót, padlástéglát. Ezt Toszkánában, Provence-ban is megtette, célként tűzte ki ugyanis, hogy az európai hangulatokat hazahozza onnan, ahol valóban hiteles építőanyagok kaphatók ebben a stílusban.

Ésszel bontani

Ezeken a helyeken a régi villák bontása önálló szakma, és ezt megpróbálja hazánkba is átültetni. Alanyunk szerint az antik építőipar titka az ésszel bontás. „Nem csákánnyal szedem ki a Zsolnay-porcelánt a Hungária Szállóból, ahonnan egyébként art deco kandallókat dobáltak lefelé az emeletről a munkások, mondván, számukra ez haszontalan holmi. Az értékmentésben a szépérzékkel megáldott olaszok sem mindig jeleskednek. Az általuk felújított New York Palota burkolatát ki akarták dobni, én vettem meg tőlük szégyenszemre, miként a Gresham Palotából a nyílászárókat is” – világít rá a kincsvadászat egy-egy érdekesebb mozzanatára és helyszínére. Őt minden olyasmi érdekli, ami természetes és szép, s amit alkalmazott formában, egyedi módon lehet felhasználni. Vevőköre a kreatív egyediséget keresők szűk tábora, akik nem raklapszám keresik az áruházi sorozatgyártott tárgyakat, építőanyagokat, hanem akikkel a vásárlás előtt fél-egy órát elbeszélget arról, hová kerülhetne a telepen megvásárolt tárgy vagy építőanyag.

Minden tárgyban felsejlik a múlt

Láb alatt

Vélhetően generációk tiporták a telepen kiállított cementlapokat, mozaikokat, padlóburkoló lapokat, fagyálló terrakottalapokat, amelyek alanyunk kedvenc termékei az árukészletből. Az Alföld volt e padlóburkoló lapok szűk hazája, a jó agyagos föld szolgáltatta az alapanyagot, méghozzá jócskán, ennek köszönhetően a termékek a 20. század első felében félelmetes karriert futottak be. „Van 120 éves járólapom, de szerencsére az ennél fiatalabbakat is sokan keresik, itt egyedül a kínálat a problémás. A régi, muzeális lapokból gyakran nem is tudom kiszolgálni az igényeket. Előfordul ugyanis, hogy 40 m2-re lenne szükség, de nekem csak 20-at sikerült kibontanom az eredeti helyéről” – vázolja a problémát Takács Attila, aki legalább egymillió darab járólapnak adott lehetőséget a másodvirágzásra csak azzal, hogy felszedte, és újra eladta azokat. Ha ő nem kezdi el tizenvalahány évvel ezelőtt ezt a missziót, ezek a feledés homályába merülnek. „Emlékszem, a korai Antik Enteriőr kiállításon mindenki kinevetett, amikor ezekkel a termékekkel érkeztem abból a célból, hogy ezt a kultúrát, amelyben egykor Európa élvonalához tartoztunk, visszacsempésszem Magyarországra. Szeretném, ha ez a fajta státusz újra erőre kapna, ha kell, oly módon, hogy megint elkezdjük gyártani a burkolatokat. Nyugat-Európában, Spanyolországban, Németországban, Belgiumban, Hollandiában az effajta lapok őrült reneszánszukat élik. Ott szintén nem áll rendelkezésre nagy mennyiség a régiből, ezért az antik darabok mintájára a helyiek új termék gyártásába kezdtek. Én is ezeket a lehetőségeket, kapcsolatokat, gyártókat kutatom, hogy legalább a hazai igényeket ki tudjam elégíteni.” Az pedig, hogy tényleg van erre igény, nem vaklárma. Öröm látni azt a felnőttjátszóteret, amely a telep udvarán jött létre. A régies járólapok mindenkinek tetszenek, az emberek itt kedvükre válogathatnak mintákat, színeket, mert tudják, ezek szépen megtisztítva bármilyen enteriőrt képesek feldobni. „Adok nekik egy nagy falapot, amelyen kirakhatják kedvenc patchwork-kombinációjukat. Elképesztő látni, ki-ki milyen örömmel és lelkesedéssel állítja össze hosszú órákon át a földön térdelve a maga verzióját.

Címeres tégla

A Tüzép-telep eladási listájának második helyezettje a bontott, címeres vagy bélyeges tégla. Kézzel és nem vízsugárral tisztítva ennek nagy keletje volt. Régebben heti 30 ezer is elment belőle. A népszerűség titka, hogy ezek élő történelmi bizonyítékai a múltnak. Régen minden téglagyár belesütötte termékébe a pecsétjét, ez azonosította a gyárat, de az is előfordult, hogy évszám került a bele. A téglagyárak bányái különböző helyeken voltak, így az alapanyagként szolgáló agyag más-más színben pompázott, ezáltal a végterméknek is sajátos árnyalatot adott. Így ha ma különböző gyárak tégláit válogatja össze a vevő, érdekes színkavalkádot kap, amely az eltérő földszínekből adódik. A természetes színharmóniát kedvelők választják az ilyesmit, sokan a monogramjukat is keresik a téglában, amit kiemelt dekorációs helyre építenek be. A tégla egyébként kandallók, kályhák építésére, ház homlokzatának burkolására, kerítés építésére alkalmas, de jól néz ki falsíkból kiemelve vagy mélyebbre süllyesztve.

Régi kerítések halomban

A patina nyomában

Magyarországon egyre kevesebb a nívós bontás, Budapesten csupán a Gellért Fürdő maradt középületként, ahol vannak még kincsek. „Ha mégis akad más, szervezetlenek, agyatlanok a bontások, nem jutni hozzá a téglához, járólaphoz, mert mire riasztanak, hogy lehet menni értéket menteni, kis túlzással már négyszer átment a járólapon a lánctalpas gép. Tulajdonképpen a Hungária Fürdőben döntöttem el, hogy Pesten nem érdemes bontásra menni, mert az ott végbemenő brutális rombolást nem akarom látni. Vidéken más a helyzet, az egy lassabb világ, de ott kicsik az épületek, igaz, szép polgári házat még mindig találni, ahol valahogy fogadókészebb, együttműködőbb a közeg. Míg Franciaországban egy villabontó vígan megél, Magyarországon más a helyzet. A szocializmus komoly károkat okozott az ízlésben és azóta sem javult a helyzet. A magyarok nem utaznak, nem látják, mi a szép, illetve hogy máshogy, más anyagok között is lehet élni. Az ízlésformálást azonban nem adom fel. Most a dekorációs festést próbálom elterjeszteni az országban, noha ez a műfaj a reformkorban ismert volt. Előnye, hogy nem kell hozzá semmi, csak egy fal, a festéssel pedig rövid idő alatt remek hangulat érhető el. Bármit lehet kérni a stábomtól, a balatoni szőlőlugastól a toszkán hangulatig gyakorlatilag semmi sem lehetetlen. Mint ahogy az sem, hogy aki ide betér, apróságokkal térjen haza. Nálam nagy választékban kaphatók antik bútorvasalatok és antik kulcsocskák. Utóbbiak alapja az öntvény, amely antikolás útján ténylegesen antik hatásúvá válik, van súlya és patinája egyaránt. Elég elvinni a kulcsmásolóhoz, aki megreszeli, és máris van egy szép hangulatelem a lakásban. Apróság, de az antikozást lehet ilyen kis dolgokkal is kezdeni, a többi úgyis jön magától” – enged utunkra bennünket az Antik Tüzép tulajdonosa.

Antik vasalatok

Tippek a felhasználásra

• mozaiklapokkal egy kerti asztal lapja is könnyedén burkolható
• szintén szép, ha egy tükröt mozaiklapok ölelnek körbe
• a festett padlástégla, amely vékonyabb a téglánál, és annak idején a padlás járólapjaként tették le, hogy ne a döngölt földön kelljen taposni, ma falak burkolóanyaga lehet
• az öntöttvas kád antik kádlábakkal a fürdőszoba megkapó eleme
• ami tegnap a körfolyosó korlátja volt egy bérházban, ma némi lakatosmunkával kerti paddá alakítható
• díszítőfestést bármilyen anyagra tehetünk, azt pedig képként felfogathatjuk a falra, mondjuk néhány antik vasszöggel n
  
  

  

  

  

  

  

  

  Díszítőfestés

  

  Puttók és mozaikok

  

  A bemutatóterem

  

  Kerti pad korlátból

  

  Patchwork mintában

  

  Címeres téglák