Otthon Heidelbergben

Persze a férjem számára ennél sokkal több szempont is lényeges volt a döntéskor, hiszen számos várost végigjártunk a munkahelye vonzáskörzetében, mielőtt végleg Heidelberg mellett voksoltunk volna. De ez a kisváros az egyik legrégebbi múlttal rendelkező egyetemváros, centrumában az 1600-as években épített házak sorakoznak, utcáin pedig a mai napig rengeteg egyetemista él nyüzsgő életet. Ezek a részletek már önmagában vonzóvá tették, de a lakosok sokfélesége számomra is könnyebbé teszi a beilleszkedést, német férjem a város hosszú távú tervei miatt is azt érezte, hogy éppen itt lesz nekünk jó otthonunk.

Igazán zöld

A heidelbergiek 2050-re szóló tervei ugyanis arról szólnak, hogy 100%-ig megújuló energiaforrásként kezeljenek mindent, illetve csökkentsék a város és a lakosok egyéni fogyasztását is. Ha például elektromos autót vásárolsz, annak kifizetéséhez hozzájárul a város is. De mindenhol a nap-, a szél- és a vízenergia felhasználásáról, a biofeldolgozásról lehet hallani errefelé. Már az óvodában elkezdik a gyerekek ilyen irányú nevelését, végigkövetik például a szelektíven összegyűjtött szemét sorsát is, hogy a kicsik idejekorán lássák és magukba szívhassák, melyik anyagból mi lesz, s miért érdemes nekik is figyelniük erre.

Könnyű megszeretni

Az utcák – mint ahogy az egy valamire való német városhoz illik – tiszták és rendezettek. A belváros Váci utca-szerű forgatagában hemzsegnek a turisták és az egyetemista fiatalok, s mégis nagy nyugalomban tud kávézgatni az idősebb korosztály is. A tömegközlekedés drága, de nagyon jól szervezett, és persze biciklivel is minden könnyedén bejárható. Én is szinte minden nap tekerek. Múltkor egy félórás vásárlás idejére Heidelberg főutcáján parkoltam le a kerékpárommal és figyelmetlenségből a kosarában felejtettem az iPhone-omat és a lakáskulcsomat. Persze megszeppentem, amikor észrevettem ezt, de a nagy tömeg ellenére senki sem nyúlt a dolgaimhoz! Nincs mese, az ilyen rendezett, nyugodt és megbízható környezethez nagyon könnyű hozzászokni! Abban a pillanatban bizony imádtam Németországot!

Utcánkban is rend és nyugalom a jellemző

Logika és rend

A lakásunk a belváros kavargó életétől távol, egy külvárosi utcácska kétemeletes házainak egyikében található. Körülöttünk modern szinte minden, de ezt az új környezetet nem csak a város jövőbeni céljainak megfelelően alakították ki (szelektív kukáink például kulcsra zárva, egy földalatti helyiség biztonságában várják, hogy hetente egyszer elszállítsák belőlük a szemetet), hanem kifejezetten a gyerekes családok kényelmét figyelembe véve. A házak között szellős, nagy terek vannak, az ablakokból kipillantva a háziasszonyok szemmel tarthatják a játszótéren nyüzsgő gyerekeket, s közben nyugodt lélekkel készíthetik odafent az ebédet. A biztonság érzete szinte kézzel fogható! Magyarként sokszor olyan érzésem van a németek között, hogy soha nem esnek ki a szabálykövető szerepükből (talán ezért is tartanak mára ott, ahol), és ehhez a habitushoz bizony hozzá kellett szoknom. De úgy érzem, megéri. Német szomszédaink biztosan szólni fognak, ha valamit nem előírásszerűen, vagy nem az ő megszokásaik szerint teszünk. Szólnak gyorsan és pontosan megfogalmazva, nagy nyomatékkal, hogy többé ne forduljon elő a szabálytalankodásunk. De azt hiszem, igazuk van. Errefelé például egyetlen gyerek sem viháncol a játszótéren sziesztaidőben, nehogy megzavarja a többieket a pihenésben, és a néhány hetente ránk eső lépcsőház-takarítást sem akarjuk soha elbliccelni, hiszen úgy lesz a ház  tiszta és rendes, ha mindenki teszi a maga ráeső dolgát. A rendet és a logikával megtámogatott, jól működő szabályokat könnyű megszokni.

Más, mint itthon

Heidelbergi otthonunk nem csak méretét tekintve különbözik a korábbi, budapesti lakásunktól, hanem sok szempontból praktikusabb megoldások találhatók benne. Például, mivel az ablakainkat háromrétegű üvegből állították össze, olyan jól szigetelnek, hogy télen alig kell fűtenünk. Igaz a szellőztetésre annál jobban oda kell figyelni… A lakás három kisebb, háló- és dolgozószobaként használható helyiségéhez két fürdőszobát és két vécét terveztek, ami rendkívül kényelmes. Hasznos helyiségnek tartom a szekrényeinket részben helyettesítő két gardróbot is, amik nélkül sokkal nehezebb lenne a rendelkezésre álló tereink berendezése. A budapesti szokásokkal ellentétben itt a mosógépet sem a fürdőszobában tartjuk, hanem a ház alagsorában, az erre kialakított mosókonyhában, ahol szép rendben sorakoznak egymás mellett a lakók mosógépei, külön-külön vízórával felszerelve. Igaz, ha késő este, pizsamában jut eszembe, hogy a mosás már régen lejárt és teregetnem kéne, nehézkesnek tűnik ez a megoldás, de alapvetően ezt is inkább praktikusnak tartom.

Kedveljük a tágas tereket

Csend, béke, tisztelet

Mi a budapesti lakásunk kialakításakor is arra figyeltünk, hogy szellős és letisztult elrendezés jellemezze az otthonunkat, de itt, Heidelbergben a rendelkezésünkre álló nagyobb belső tér miatt ezt még könnyebb megvalósítani. Azt persze nem igazán tudom, hogy más német családokra is ez a stílus jellemző-e, de ha a férjemből indulok ki, igen. Mivel szeretjük a tágas tereket, a konyhánk és a nappalink egyetlen nagy helyiség, ami a nappali felől egy kényelmes, utcára néző terasszal végződik. Üveges fala még nagyobbra nyújtja a teret. Ajtaját egész nyáron nyitva tartjuk, s megszoktuk már, hogy a szemközti ház ablakaiból így könnyedén belátni hozzánk. Ez persze fordítva is igaz, de a németek ilyen szempontból igen nyíltak, nem érzik, hogy takargatniuk vagy titkolniuk kellene életük hétköznapi eseményeit. Csendesen, békében, egymást tiszteletben tartva élnek itt az emberek annak ellenére is, hogy Heidelbergre különösen jellemző a különböző nációk és kultúrák keveredése. Rengeteg a vegyes házasság, s a külföldiek erősen összetartanak. Ez számomra is jó, ettől sokkal kevésbé érzem magam idegennek közöttük. n

Az egybenyitott nappali és konyha

Szeretjük a modern, minimál stílust

Lakásunkra nem jellemző a zsúfoltság

Letisztult a fürdőszobánk is

Sok időt töltünk a teraszon

Ablakunkból a játszótérre látunk