Bencés kertkultúra Pannonhalmán

A kertészkedés az új gasztronómia. A figyelem, amelyben korábban a gasztronómia sütkérezett, újabban a kertre, a mezőgazdasági tevékenységekre irányul. Hogy miért? Ma már tudjuk, milyen minőségi módon étkezni, de egyre érdekesebb az is, hogy a főzéshez szükséges alapanyagok honnan kerülnek az asztalra. Akik úgy gondolják, hogy nem jó, ha a szervezetükbe bevitt zöldség egy génkezelt, napot sosem látott „paradicsomgyárból” származik, saját maguk termelik meg a szükséges élelmiszert. Jó hír, hogy gazdálkodni egy aprócska kertben, teraszon, erkélyen, napsütötte ablakpárkányon is lehet. Érdemes a minigazdálkodást fűszernövények termesztésével kezdeni, amelynek Magyarországon komoly hagyományai vannak. Ehhez elég egy kirándulást tenni a pannonhalmi főapátságba, amely példaértékű fűszer- és gyógynövénykertet gondoz. Az érdeklődők által látogatható ültetvények és a köré épült mintagazdaság pillanatok alatt meggyőzik az érdeklődőt arról, hogy a bencésektől érdemes tanulni.

Jótékony fizikai munka

A szerzetesközösségek kert iránti igénye a kezdetektől fogva jelen van, a kisebb-nagyobb kertek gondozása elsősorban az édenkert utáni vágyódásból fakad. A földművelést a keresztény szerzetesrendek közül mindig is a bencések és a ciszterciek művelték a legmagasabb fokon. A kolduló rendeknek, a ferenceseknek, a domonkosoknak szerény kertjei voltak, ennek oka, hogy ők inkább a városban tevékenykedtek, míg a jezsuiták, a piaristák a földművelés helyett az emberfők kiművelésével, vagyis az oktatással foglalatoskodtak. A bencés rend alapítója, Szent Benedek (kb. 470–547) saját közössége számára írta meg máig nagy hatású szabálykönyvét, a Regulát. Ez a leirat már megfogalmazott bizonyos, a kert létesítésére vonatkozó elvárásokat, amely eleinte a Mária-kultuszhoz kapcsolódó virágok termesztésére korlátozódott. Szent Benedek úgy tartotta, a monostori kertek elsődleges célja a szabad ég alatt végzett jótékony fizikai munka, amelynek persze nem elhanyagolható a lélekre gyakorolt kedvező hatása sem.

Mintagazdaság

Haszon és gyönyörködtetés

Noha Szent Benedek Regulái nem szólnak gyógynövénykert létesítéséről, a középkori monostori kertekben ezekre mégis nagy szükség volt. Részben az idegen zarándokok miatt, akiknek ellátásáról a monostoroknak kellett gondoskodniuk, ugyanakkor az öngyógyítás miatt is. A középkortól kialakított gyógynövénykert azonban nem csak hasznot hajtott, gyönyörködtetett is. Már pusztán a választékával, az illatos mentával, zsályával, rozmaringgal és a melléjük ültetett Mária-virágokkal, a liliommal, nőszirommal, rózsával díszkert benyomását keltette, míg a veteményes és a gyümölcsös paradicsomi érzetet adott a szerzeteseknek. Hogy milyen lehetett egy bencés kert, arról keveset tudunk. A kereszténység első évezredéből egyetlen kertalaprajzot ábrázoló terv maradt fent, amely egy bencés monostor ideális elrendezését mutatja. A Sankt Gallen-i monostortervet a 800-as évek elején egy apát készítette, aki ezzel egy monostor térszervezését, funkcionális elrendezését kívánta bemutatni. A pannonhalmi apátság gyógynövénykertje is ebből a forrásértékű dokumentumból táplálkozott.

Gyógynövénykert Pannonhalmán

A Sankt Gallen-i terv tanúsága szerint a kertet a kolostortól keleti irányba kell elhelyezni, tehát Pannonhalma ültetvényei is így lettek kialakítva. A tájolás oka, hogy a felkelő nap keleten érinti először a földet, ez pedig a szentség, a melegség és a gyógyulás szimbóluma. Hogy miért fontos ez? A középkori bencés monostorokban a szerzetesek a gyógyászati tevékenység ellátása közben óriási tapasztalatot halmoztak fel az alternatív orvoslás terén, megfigyeléseiket könyvekben, receptúrákban hagyományozták az utókorra. Az apátság csodálatosan gazdag könyvtárban több mint hatszázféle szer leírása olvasható, tintáktól a szappanon át a gyógyteákon keresztül egészen a hétköznapi háztartási kencékig. A leiratok alapján a mai kor elvárásai szerint készülnek a fürdősók, a fürdőolajok, a teakeverékek vagy a gyógynövényekkel ízesített csokoládék, illetve bencés likőrök.

Az apátsági földeken 11 hektáron terem gyógynövény

Vegyszermentesen

A tudás nem új keletű, évszázados hagyományokon alapszik, akárcsak a bencés kertművelés. Pannonhalmára látogatva megismerkedhetünk a középkori mintára tervezett kert 16 négyzet alakú, magasított ágyásban az apátság által termesztett öt legfontosabb gyógynövény mellett a Bibliából, illetve a magyar népi gyógyászatból ismert növényekkel. Ez azonban csak egy bemutatókert, a gazdálkodás kicsivel arrébb, de látóhatáron belül, 11 hektáron zajlik, ebből a levendulamező 5,5 hektáron terül el. A földek 90 százalékán az apátság fő növényei, a levendula, a kakukkfű, a citromfű és a zsálya teremnek, de kisebb mennyiségben fellelhetők itt olyan ritkán termelt gyógynövények, mint a csombor vagy az izsóp. A területen vegyszermentes gazdálkodás zajlik, a termés évente többször betakarítható. Az első szüret biztosítja a legértékesebb termést, ebből készülnek az olajok, illetve az apátsági tea, a másodnövendék felhasználása már kozmetikai célú.

Nem Disneyland

Az apátsági birtokon elsősorban civilek dolgoznak, 2-3 rendi felelős ellenőrzi a munkát, a minket körbevezető Pottyondy Ákos maga is bencés diák volt. A kertet azonban, ahogy mondja, nem úgy kell elképzelni, hogy romantikus, csuhás emberek tartják karban. Ez nem Disneyland, húzza alá, igaz, a levendulaszüret kezdetekor Várszegi Asztik főapát is szívesen besegít a munkálatokba. Amikor felmerül kérdésként, hogy ha a budapesti kertészetekben pannonhalmi levendulát vásárolunk, az az apátságból származik-e, határozottan azt állítja: nem. A levendulatöveik nem vehetők meg az apátságon kívül. Arra int, hogy ha az apátságból származó terméket szeretnék, akkor keressük mindig az apátsági feliratot. A pannonhalmi ugyanis nem levédhető, az apátsági szó azonban igen. n

Az apátság földjei a székesegyház körül terülnek el